A franciák anya-mártásainak egyike természetesen nem rendelkezhet csupán egy eredettörténettel, így rögvest legalább négy história vetekszik a figyelmünkért és azért, hogy valamelyiküket hitelesnek véljük. Nehéz eldönteni, hogy melyik eredettörténet lehet a valódi, hiszen a besamel alapanyagai (a tej, a finomliszt és a vaj) már viszonylag régóta az emberiség rendelkezésére állnak.
A különféle történetek nem nélkülözi a francia történelem legendás uralkodóit, így igazán szórakoztató végignézni, hogy ki mindenki tehető felelőssé a besamelmártás létrejöttéért és felemelkedéséért.
Az egyik történet szerint például a francia konyhát sokban megreformáló, az olasz konyha elemeit abba beleszövő Medici Katalinnal együtt Franciaföldre érkező szakácsoknak köszönhető a besamel.
Fotó: flickr
Más feltételezések szerint a XVII. században él Philipe Mornay hercegnek köszönhetően született a besamelmártás, sőt az ő nevéhez köthető még a sajttal gazdagított változata (amit mind a mai napig Mornay-mártásként ismerünk), valamint a Chasseur-, a Lyonnaise- és a Porto-mártás.
Megint más elképzelések szerint Louis de Béchameil márki, XIV. Lajos udvarmestere, mindemellett ismert bankár volt az, aki La Varenne-nek, az uralkodó szakácsának receptjét tökéletesítette, s így neki köszönhetjük a róla elnevezett mártást.
Az azonban bizonyos, hogy nyomtatásban először Pierre de la Varenne, XIV. Lajos szakácsának könyvében jelent meg a besamel. Varenne volt az, aki a XVII. században megreformálta a francia gasztronómiát, kiszakítva azt a középkorból. Az ő szakácskönyvében, az 1651-ben kiadott Le cuisinier Francois-ban – állítólag a márki iránti tiszteletből – Béchamel-nek elkeresztelt tejkrém is megjelent.
Bárhogy is keletkezett a besamel, a lényegen nem változtat: kevés alapanyagból készül, ha ügyesen bánunk vele, akkor selymes és krémes, sokféle ételhez adhatjuk, de odafigyelést igényel az elkészítése.
A teljes cikk, benne a besamel elkészítési módjának leírásával ITT érhető el.
