Ehetetlen rakománynak köszönhetjük a narancslekvárt

Ráadásul skótokhoz köthető a déli gyümölcsből készült első lekvár.

null

Kezdjük azzal, hogy egy EU-s szabályozás értelmében kizárólag a citrusfélékből készített lekvárt, dzsemet vagy zselét lehet marmeládénak nevezni. Az angolok nyilván a Brexit után is egyedül a keserű narancs héjából főzöttet hívják marmalade-nek – nekik minden más csak jam.

A déligyümölcs és a munka-, valamint időigényes előállítás miatt mindig is luxuscikknek számító marmeládé főzésének és fogyasztásának Angliában van igazán nagy hagyománya.

Ugyan a rómaiak már készítettek egy marmelo nevű lekvárt, de ehhez mézzel édesített birsalmát használtak. (Innen ered a marmalade elnevezés.) Londonba a 15. században kezdtek Portugáliából származó, rózsavízzel és pézsmával ízesített birsmarmeládét szállítani, amelyet akkoriban az étkezések befejezéseként, desszertként fogyasztottak az előkelőségek.

Az igazi narancsmarmeládé

A narancsmarmeládé megjelenéséről egy ismeretlen hölgy 1683-ban keltezett receptfüzete tanúskodik, amelyet a Skót-felföldön található Dunrobin kastélyban, a Sutherland klán ősi fészkében őriztek meg. Vélhetően az ebben szereplő „How to make Orieng Marmalot” kezdetű leírás a legkorábbi dokumentum a sevillai narancs feldolgozásáról.

Az igazi narancs marmalade abból az illatos sevillai narancsból készül, amelyet keserű héja miatt a spanyolok nem fogyasztanak
Fotó: FLICKR

Az igazi narancsmarmeládé ugyanis a mai napig abból az illatos sevillai fajtából készül, amelyet keserű héja miatt a spanyolok nem fogyasztanak, csupán kertjeik és parkjaik díszítésére ültetnek. „Mellékesen” azért termelnek belőle évente 15 ezer tonnát, hogy kielégítsék az angliai lekváripar igényeit.

Szükség szülte siker és élő hagyomány

A narancsmarmeládé receptje megtalálható az 1752-ben kiadott első nyomtatott skót szakácskönyvben is. Ebben a szerző, Elizabeth Cleland lényegében már azt a darabos főzési módszert ismerteti, amelyet a legenda szerint csak a 18. század végén, Dundee-ban talált fel Janet Keiller (1735–1813), egy ottani fűszeres felesége.

A skótok úgy mesélik, hogy sevillai kereskedőhajó egy vihar miatt kénytelen volt kikötni Dundee-ban, ahol a legénység igyekezett megszabadulni a rakományától, a már nem teljesen friss narancstól. John Keiler azt hitte, jó üzletet köt, amikor csekély összegért megvette, ám amikor otthon a feleségével megkóstolták a gyümölcsöt, kiderült, hogy az élvezhetetlen.

Ekkor az asszonynak az a mentő ötlete támadt, hogy a héjával együtt apróra vágja a narancsot, és rengeteg cukorral megfőzi. A marmeládét árulni kezdték az üzletükben, és olyan nagy sikert aratott, hogy 1797-ben megalapították a világ első narancslekvárgyártó- és forgalmazó üzemét, amelyet a fiukról, Jamesről neveztek el.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Hamarosan Japánban is ehetünk ízletes magyar szilvalekvárt

Több magyar termék közül választották ki a magyar szilvalekvárt Japánban, így nem sokára a szigetország lakói is megismerhetik a hazai ízeket. A forgalmazó bízik benne, hogy a japán térnyerést követően más, távol-keleti országok érdeklődését is felkeltheti a szatmári szilva – áll a cég közleményében.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.