Álmában néha még csönget egy picit

Nap mint nap elmegyünk mellette Nyíregyháza belvárosában, az esetek többségében fel sem pillantunk rá. Pedig immár 109 esztendő emlékeit őrzi, és milyen jó lenne, ha még mesélni is tudna. Persze jelenlegi mivoltában is érték, s ha mégis szakítunk rá némi időt, a belső terében „utazva” képes visszarepíteni az időben, akár 1911. augusztus 7-ig, amikor a súlyos kerekeit először sínekre rakták.

Tudja, mitől megy

Ahogy a dátum is mutatja, a Hősök terén felállított nyíregyházi villamos Bvill 812-es motorkocsija 2003 óta, vagyis 17 esztendeje az egyik szabadtéri műemléke a szabolcsi megyeszékhelynek. A Nyíregyházi Városvédő Egyesület – amely híven őrzi a város egykori értékeit – minden évben gondot fordít a születésnapjára.

Így aztán, ha a villamos maga nem is, Hudivók Róbert, az egyesület tagja bármikor képes különféle érdekességeket felidézni a jármű múltjából. Ki más is tehetné, hiszen a Nyírvidéki Kisvasutak Részvénytársaság tagjai és a villamoson szolgálatot teljesítők közül már alig találhatunk valakit.

A sokat tudó városvédőnek két emléke is fűződik a járműhöz. Gyermekként ezen utazott a fiatalabbik nővéréhez a sóstói KISZ-táborba, illetve az idősebbiket a Sárospataki Diáknapokra menet még kiszállította a vasútállomásra, de mire a leány visszajött, a villamosjáratot 1969. május 31-ével megszüntették.

– Pedig évtizedeken keresztül ez volt a nyíregyháziak egyetlen tömegközlekedési eszköze, amivel Sóstógyógyfürdőről be lehetett utazni Nyíregyházára, és fordítva. Nem csoda, hogy még ma is nosztalgiával éreznek iránta – mondta el Róbert, akitől megtudhattuk, hogy a városnak összesen 9 ilyen áramszedővel szerelt motorkocsija volt, amire a forgalomtól függően akár két mellékkocsit is rákapcsoltak. Egy keskeny nyomsávon ­mozogtak, éppen ezért amelyik hamarabb érkezett az adott állomásra, a pályán elhelyezkedő kitérők valamelyikén bevárta a szemből érkező ­villamost, majd ment tovább.

Kitérők, karambolok

– Általában hét jármű jött-ment folyamatosan a vonalon, 10 perces eltéréssel követték egymást, ami manapság is jónak számít. Nem volt gyors, mai szemmel inkább lassúnak mondanánk: állítólag képes volt elérni az óránkénti 40 kilométeres végsebességet, de az esetek többségében csupán harminccal közlekedett. Némi ügyességgel menet közben is fel lehet ugrani rá, amit nagy forgalom esetén meg is tettek, olyankor még a lépcsőn kívül vagy az ütközőn is utaztak. Olykor 80-90 ember is összezsúfolódott benne, pedig mindössze 30 ülőhelyét hitelesítették.

Sok megállója volt, állomása viszont csak kettő: az egyik a mai 424 Irish Pub előtt, a másik pedig a Hősök terénél. Az egyik legjelentősebb kitérője a Szabolcs utcától egészen a Bessenyei térig húzódott, ám ha a nyíregyháziak azt mondták, hogy „találkozunk a Kitérőben”, mindenki tudta, a sóstói-erdeiről (a mai kórház előtt) van szó – sorolta a tudnivalókat Hudivók Róbert.

Ez a villamos a maga idejében igen korszerűnek számított, ugyanis a kétoldali motorja mellett, a dupla kerekek fölött egy generátort is szerelte bele, és ha lehúzták a vezetékről a menetirány szerint átfordítható áramszedőjét, önmagának termelt áramot. Egyszerre villamosvezető és kalauz teljesített rajta szolgálatot, illetve a vezető az esti órákban és télen a kalauzi teendőket is ellátta.

Nyári kocsijai oldalt is nyitottak voltak, ilyenkor a kalauzok egy külső pallón álldogáltak. Ebből egyszer baleset is lett, egy óvatlan teherautó sofőrje nekihajtott a Kossuth utca felől a Beloiannisz térre kanyarodó villamosnak, és egy hölgy olyan súlyosan sérült, hogy le kellett vágni a lábait.

Egy másik, krimibe illő történet – még a Nyírvidék is megírta –, mely szerint egyszer éppen akkor szabadult el egy kis nyomsávú tehervagon, nekirohanva a Sóstóról érkező villamosnak, amikor azon a vezetőn kívül csupán egy királyi tanácsos utazott. Az ütközést nem kerülhették el, és máig nem tudni, vajon a véletlen műve volt, vagy némi szándékosság is lapult az ügy mögött.

Ráférne egy újrafestés

Végül a 2. világháború után az akkori vasúttársaság kezelésében a villamos egyre rosszabb állapotba került, és szó sem lehetett pályafelújításról. A vonalat felszámolták, és a villamoskocsiból műemlék lett. Mára ezen is meglátszik az elmúlt 17 év nyoma. Mivel a padlótól felfelé minden fából készült rajta, csak kívülről burkolták lemezekkel, ráférne legalább az újrafestés.

Már csak azért is mert eddig több mint 33 ezer nézőt vonzott a világ minden tájáról, köztük egy kínai gyorsvasúti mérnököt, aki boldogan fotózkodott a villamosok ősének forgókaros fékje mellett. Egyelőre sajnos csak a vandálok „viselnek gondot rá”, hol az ajtaját vagy az ablakait törik be, hol a felújításakor beszerelt klímaberendezését teszik tönkre. Pedig mi, nyíregyháziak szeretjük, és hiányolnánk, ha eltűnne. Tudva az is, hogy a város utcáin már aligha fog végigcsilingelni ismét.

A cikk eredeti formájában IDE kattintva tekinthető meg.