A helyi polgármester javasolta neki, hogy legyen a falu postása, és bár a család óvta a nagy felelősséggel járó munkától, nem bánta meg, hogy más irányt vett az élete. Ezt bizonyítja az is, hogy csaknem harminc év után is szívvel-lélekkel és emberszeretettel járja az utcákat, de ahogy mondta, ezt nem is lehetne másként csinálni. Akkor is el kell indulnia, ha kint szakad az eső, hiszen várnak rá. Ha pedig szép az idő, és süt a nap, akkor nincs is jobb, mint kint lenni a levegőn. Zsuzsa elárulta nekünk azt is, hogy nem tudná magát elképzelni egy irodában, szereti a kintlétet és az ezzel járó szabadságot.