„Új seprű jól seper…” a „botfai fiúnevelő” otthonban

Az „Új seprű jól seper…” közmondás folytatása: „…de a régi ismer minden zugot”. A botfai otthon két új vezetője: Földszin Attila intézményvezető és Mészáros Mátyás szakmai vezető évek óta együtt dolgoztak Nagykanizsán a gyermekvédelemben, a „régi”: Kanizsai Genovéva, a másik szakmai vezető viszont ismeri a botfai intézmény minden búját, örömét. A tapasztalatok azt mutatják, ők hárman jól kiegészítik egymást – írja a zaol.hu.

– Az elmúlt években több negatív hír jelent meg a botfai intézményről. Milyen eredményeket értek el a 6 hónap alatt?

– Szervezettebb, rendszerezettebb a munka, a kollégák között jobb az összhang, működik az információátadás. Az intézményvezetőt a korábbi egy helyett két szakmai vezető segíti, így folyamatosan a csoportokkal lehetnek – sorolta Földszin Attila. – A rendszeresség, a fegyelem az az alap, amire a speciális gyermekotthonokban élő gyerekeknél építkezni tudunk. A nálunk elhelyezett fiúk esetében is gyermekvédelmi ellátásról beszélünk, valamennyien – régi szóhasználattal élve – állami gondozottak, ám a gyermekvédelmi rendszerben mi egy szigorúbban működő, úgynevezett zárt intézmény vagyunk. Azok kerülnek hozzánk, akik az eredeti gondozási helyükön nem feleltek meg a követelményeknek. Olyan módszereket kell találnunk, amelyekkel elérjük a célt, hogy ezek fiúk visszailleszthetők legyenek az eredeti helyükre, illetve a társadalomba. Ami borzasztóan hiányzott az életükből, az a rend, a fegyelem és a rendszeresség. A hozzánk utalt gyerekek valamennyien összeütközésbe kerültek a törvényekkel is, van akinek rend-

őrségi, másnak már bírósági szakban van az ügye, s valamennyi a zűrös családi háttérre vezethető vissza. Olyan helyről kerültek a gyermekvédelmi szakellátás rendszerébe, ahol rossz példa állt előttük.

A botfai intézmény területén a fiúk Tátrai Lajos gyermekfelügyelő irányításával a kivágott öreg fenyő ágait takarítják el. Elöl Földszin Attila (jobbra) és Mészáros Mátyás.
Fotó: Fincza Zsuzsa / Mediaworks

– Talán emiatt nem repestek az örömtől a zalaegerszegiek, hogy a város határában úgymond: „javítóintézet” működik…

– Itt nem „bűnöző”, hanem segítségre szoruló gyerekek vannak! Extrém módon segítségre szoruló gyerekek! – vágott közbe Mészáros Mátyás. – A problémás családokból a gyermekotthonokba bekerülnek olyan fiúk, akik terrorizálják a kisebbeket, és az első adandó alkalommal megszöknek. Szökés közben kábítószereznek, ahhoz pedig pénz kell, s pénzhez bűncselekmény útján jutnak. Őket helyezi el az ellátórendszer speciális gyermekotthonba. A május 1-je óta idekerült minden gyerek drogfüggő volt, s a leszoktatás bizony egy komoly program. Ezek a srácok eddig a környezetükben tapasztaltakat követve a farkastörvények alapján oldották meg a problémákat. Hosszú út vezet odáig, hogy változtatni akarjanak, az igazi sikerélmény, ha nemcsak akarnak, hanem tudnak is. De még az is csak a 0. lépés, ha alkalmazkodnak, ha betartják a napirendet, ha már nem a dacból indulnak ki, hogy „én ezt nem csinálom, mert nekem ezt ne mondják meg”. Csak ezután jöhet az első lépés, az igazi pedagógiai munka. Akkor kezd bízni a felnőttben, amikor rájön, hogy az következetesen mindig ugyanazt kéri, holnap is, jövő héten is, jövő hét után is. Ehhez persze az kell, hogy a gyerek fizikálisan is jelen legyen. Ez történt volna bármelyik gyermekotthonban, csak ő onnét el tudott menni.

– A rácsok biztosítják, hogy a kamasz fiúk az intézetben maradjanak?

– Ezer kutyás rendőr is őrizhetne egy gyereket, ha ő meg akar szökni, hát kereket old. Kizárólag a felnőtt személyisége az, ami miatt a gyerek az intézetben marad, s mikor a jól megérdemelt szabadságát tölti, nem követ el újabb bűncselekményt és visszajön. Csak akkor ér el eredményt a felnőtt, ha kiszámítható, ha nem okoz csalódást, ha mindig ugyanolyan szeretettel fordul a gyerek felé, s miként a családban a szülő, azonnal reagál, ha a „kölök” rosszat csinál, és azonnal dicsér, ha jót. Amikor elkezdtük a gyermekvédelmi munkát, azt tanította egy nagyon nyugodt és bölcs ember, hogy lassan, türelmesen. Ezekhez a gyerekekhez nagy türelem kell.

– Egész nap az intézményben vannak a fiúk, mivel töltik az idejüket?

– Délelőtt tanulnak. Az esztergomi központunkban működik az akkreditált általános iskola, a fiúk oda vannak beíratva egyéni tanrendnek megfelelően, itt helyben foglalkoznak velük a pedagógus kollégák. A fiúk nem járnak ki sehova, semmilyen külső intézménybe, mindent itt helyben oldunk meg. Néhányuknak megvan az általános iskolai végzettsége, nekik a tervek szerint novemberben indítunk a Zalaegerszegi Szakképzési Centrummal közösen egy asztalosipari szerelő szakképzést. Helyben lesz a gyakorlati oktatás, az elméleti pedig online módon a Deák-szakközépiskola segítségével. A délután sporttal és egyéb szabadidős elfoglaltsággal telik.

– A hivatalosan 48 férőhelyes intézményben jelenleg 36 gyerek hat csoportban él. Mint hat család?

– Minden csoportban öt „állandó” kolléga dolgozik, két diplomás nevelő, pedagógus vagy szociális szakember, három gyermekfelügyelő ifjúsági és gyermekvédelmi asszisztensi és hasonló végzettséggel. Mintha lenne anyjuk meg apjuk, rokonaik, családjuk. Fontos a felelősi rendszer kialakítása, hogy ne az legyen, ami eddig volt az életükben, hogy a nagy erős gyerek „nem szeret mosogatni”, egy kacsintással odaküldi a kisebbet. A gyengébbek „nem szeretik” a Túró Rudit, a nagy darab csirkemellet, csak az erős, nagy fiúk. A lakhelyük is úgy néz ki, mint egy családi ház, van benne nappali, konyha, vizesblokk, nyolc fiúnak négy hálóhelyisége. Lehet saját kis kuckójuk, holmijuk, most már saját íróasztaluk is, el tudnak vonulni, ha éppen levelet akarnak írni.

Fincza Zsuzsa teljes cikkét a botfai otthonról elolvashatja a zaol.hu oldalán.

Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy Nógrádikum díjat kapott a püspöki Palóc vendégség. A település egyik legrégebbi és közkedvelt rendezvénye, a Palóc vendégség és búcsú kapta a címet.