Beszélgetés Szarka István esperessel

Hogyan, hányan, hány településen ünneplik az ön nyájában ezt a húsvétot?

Szarka István: Nálunk tizenhét gyülekezetben 17 lelkipásztor szolgál a 10 ezer lelket számláló gyülekezeti tagság körében. Egyházunk alulról szerveződő presbiteriánus hagyományai miatt nincs kötelező jellegű rendelkezésünk a járványos időszakban való helyes ünneplésre. Egyházunk püspöki tanácsa legutóbb közzétett virágvasárnapi körlevelében mindenkit felelős magatartásra biztatott. Kérték, hogy leginkább az online közvetítéseket preferáljuk az idei ünnepek alatt, és ahol mégis lehetőség kínálkozik a személyes találkozásra, ott lehetőség szerint tartózkodjunk az úrvacsorától, a liturgiánkban szereplő, kézfogással járó pax (békesség) kinyilvánításától. Továbbá nyomatékosan kérik az ország lakosságát, hogy éljenek az oltakozás lehetőségével. E legutóbbi kérdés kapcsán, magam is úgy érzem, ez év májusában nem csupán a gimnáziumokban lesz érettségi vizsga. Most, e különleges év tavaszán egész magyar társadalmunk vizsgázni fog érettségéből. Imádkozom a jó eredményért. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, emberéletek forognak kockán, és ez ellen az egyedüli orvosság a megfelelő átoltottság. Drámai, amikor egy számunkra kedves családtagot, barátot elveszítünk, különösen, ha az ő életük idő előtt véget ér. De épp oly tragikus és messze ható rossz következményei lehetnek annak, ha el sem tudunk köszönni tőlük. De számomra épp olyan drámai az, ha nincs meg bennünk az örök élet távlata. A haza most mindenkitől józanságot és összefogást kíván! Ebből mi, evangélikus hívek is kivesszük a részünket.

Hogyan segíthet ilyen helyzetben leginkább a hit?

Szarka István: Szükséges a lelki támogatás, hiszen a világjárvány természetéről, veszélyeiről a most élő generációknak már nincs személyes tapasztalatuk. A családi elbeszélések és a történelemkönyvek viszont nem tudták ilyen drámai elevenséggel elbeszélni e nyomorúságot. Ezért arra, ami most történik velünk, ennek egyéni sorsokat, közösségeket érintő mélységeire, időbeli tartósságára semmilyen formában nem voltunk felkészülve. Azt is megértem, hogy vannak, akik már kezdenek elfáradni, de szívből tudom ajánlani mindenkinek, hogy ezeket a terheket és fáradságokat is vigye oda a velünk sorsközösséget vállalt Isten Fia elé, aki pontosan azért lett emberré, hogy osztozzon életünk minden pillanatában. A fájdalmunkban, életünk mélységeiben éppen úgy részt kíván venni, mint örömeinkben. Ennek tényét őrzik az evangéliumi elbeszélések is. Jézus urunk megváltói működésének első állomása a menyegzői örömünneplés volt, utolsó nagy nyilvános tette a kereszten bemutatott engesztelő áldozata volt. Itt, – ahogy Ézsaiás jövendölt róla, – „a fájdalmak férfija” sorsközösséget vállalt minden szenvedővel. Miközben Krisztus a kereszten haláltusáját folytatta és megküzdött minden egyes lélegzetvételért, közbenjárt értünk, bűnösökért. Erről semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk!

Szarka István evangélikus esperes szerint mi is képesek leszünk győzni, de ahhoz előbb bele kell aláznunk magunkat Isten teremtett rendjébe
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

De arról sem, hogy életünk határhelyzeteiben, életkérdéseink során mindig segítenek bennünket a rítusok. Ezért is tudok egyetérteni azokkal a kollégákkal, akik a legszigorúbb óvintézkedéseket betartva, de mégis lehetővé kívánják tenni híveik számára a húsvét személyes megünneplését. Hogy láthatóvá és megtapasztalhatóvá legyen az élet csodája, ami húsvét páratlan üzenetében különösképpen hangsúlyos. Az élet mindig győz a halál felett! Nézzék meg e ragyogó tavaszt! Körülöttünk az Isten teremtett világa erről prédikál. Ez van benne, minden fakadó rügyben, a fagyos talajt is áttörő zsenge medvehagymalevélben. De éppen ugyanez van benne a húsvéti feltámadás csodájában is. Isten nem hagyta fiát a gyalázatban, nem hagyta, hogy az árulásé, az emberi bűnöké legyen a végső szó. Pilinszky oly gyönyörű lényeglátással írta meg ünnepünk üzenetének lényegét Harmadnapon című versében:

Mi is képesek leszünk győzni, de ahhoz előbb bele kell aláznunk magunkat Isten teremtett rendjébe. Nem élhetünk úgy, mintha nem lennénk részesei a biológiai folyamatoknak! Nem élhetünk úgy, hogy nélkülözzük Isten szeretetét, a megbocsátás kegyelmét, és ezt nekünk is gyakorolnunk kell egymás felé!

Mennyire tudják egyben tartani a gyülekezetet, gyülekezés nélkül?

Szarka István: Vannak közösségeink, ahol a szabadtéren ünneplik meg a húsvéti istentiszteletet, például Nagyvelegen egy könnyűzenei istentisztelet keretében vagy például Tordason. Másutt, ahol a templomok mérete ezt megengedi, lesznek istentiszteleti liturgikus alkalmaink, például Székesfehérváron és nálunk Bakonycsernyén is. Másutt az internetes közvetítésekre helyezik a hangsúlyt. Tanítási szünetben például sárbogárdi gyülekezetben a fiatalok számára külön online találkozási lehetőséget szerveznek, mert a fiatalok szintúgy igénylik ezt a fokozott odafigyelést és gondoskodást. Egyházmegyénkben minden istentiszteletünket közvetítjük az internet segítségével. A közösségi oldalainkon a távolban élők is részesei lehetnek az együttlétnek. E közvetítésekbe rendszeresen bekapcsolódnak erdélyi, felvidéki vagy a tengerentúl élő testvérek, de volt már olyan is, hogy valaki Dél-Koreából nézte az alkalmat.

Hogyan tudják tartani a kapcsolatot egymással a hívek és a hívekkel a lelkészek?

Szarka István: Mi egymással leginkább telefonon keresztül tartjuk a kapcsolatot, de hozzá kell tennem, hogy kollégáink rendkívül kreatívak. Van, aki megtanulta a videószerkesztést és vlog-szerű rövid istentiszteleteket közvetít. Szabad téren, interaktív stációkkal szervezik az istentiszteleteket. Most, hogy az idősebb korosztályt többségében már beoltották, lehetőség van újra a házi istentisztelet, úrvacsoraosztás tartására is. Népszerű a „kerítéses látogatás” amikor a kapuban tisztes távolságból maszkban elbeszélget a lelkész és a gyülekezeti tag. Népszerűek a gyülekezeti hírlevelek és kiadványok, ezek kézbesítése is ad lehetőséget a biztonságos találkozásokra. Sokan telefonon vagy a közösségi média által felkínált fórumokon is tudnak beszélgetni a gyülekezet tagságával. Élünk ezekkel a lehetőségekkel, még akkor is, ha ezek a platformok, lehetőségek a jelenléti ünneplés élményét teljes mértékben nem tudják visszaadni.

Hogyan tudják mozgósítani a most még inkább a falak közé, sőt a virtuális térbe szorult fiatalokat? Nagyveleg jó példa erre, ott rendkívül aktívak.

Szarka István: Nagyveleg helyzete különleges. A gyönyörű fekvésű településre beköltöző fiatal családok és az ifjúsági munkát elkötelezetten és professzionálisan végző fiatal lelkész kollégám, Bence Győző „szerencsésen” találkoztak egymással. Az ő egyik titka az, hogy időt, mégpedig jelentős mennyiségű időt szán e fiatalokra. Ebben az időben, már január óta, a szülők engedélyével minden második héten a szabadban találkoznak. Különféle közös akcióban vesznek részt. Ilyen volt a karácsonyi angyaljárás is, amikor rászoruló családoknak segítettek és a mostani „Te szedd” akció is. A felmelegedést olykor tábortűz is segíti, amely a nyári közös táborok hangulatát idézi fel. Ahogy kollégámtól tudom, nem engedik, nem engedhetik meg maguknak, hogy életük a fájdalmakról és a veszteségekről szóljon! Ezt a hozzáállást mi is megtanulhatnánk tőlük! Ha valóban Krisztus húsvéti győzelméből élünk, akkor a mi helyünk is a győztesek között van!

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap