Frizurát vágott a divathoz az aranygyűrűs kaposvári fodrász

– Na, még egy pillanat türelmet kérek és felkelhetsz – mondta mosolyogva Móga Lászlóné egyik törzsvendégének. – A szívemhez nőtt a Béke utcai műhely, 1980 óta dolgozom itt, s rengeteg környékbeli embert ismerek.

A hetvennégy éves Móga Lászlóné édesapja is fodrász volt, s a kétéves ipari iskolát 1964-ben fejezte be. Sokat tanult egykori tanárától, Pásztori Sándortól, alapot, biztos tudást adott ez neki. A Kaposvári Szolgáltatóipari-Szövetkezetben 1964-től dolgozott, ahol a fodrászokon kívül fényképeszeket is alkalmaztak. Kezdetben nagyjából 800 forintot keresett havonta, s a vendégek akkoriban két-három forint borravalóval díjazták a trendi frizurát. Vágás, dauer, hajfestés – Móga Lászlóné a napi feladatokon kívül folyamatosan gyarapította ismereteit.

A frizura divatok egymást váltották, de Móga Lászlóné változatlan lelkesedéssel dolgozott
Fotó: Lang Róbert/sonline.hu

– A 60-as évek második felében hihetetlen divatos volt a rövid haj, később a csavart konty aratott sikert a hölgyeknél – jegyezte meg. – S ahogy a trend változott, kollégáimmal úgy próbáltunk lépést tartani a fejlődéssel. S aligha kell bizonygatni, hogy akkor jóval körülményesebben tanulmányozhattuk az aktuális divatot, de a bemutatókon, szakrendezvényeken ellestük az új fogásokat. Ennek hasznát vettük a hajfestésnél is, az alapanyagok, a stílusok időről időre változtak.

A 70-es évek derekán roppant felkapott volt a szőke, a bronzvörös hajszín, a vendégek egymásnak adták a kilincset a fodrászatban. Olykor előfordult, hogy meglepő színárnyalati kéréssel állt elő a vendég, de sikerült megoldani.

Móga Lászlóné 1981 óta tagja az Iposznak, s az elmúlt évtizedek során sok ezer hölgynek készített divatos frizurát. A leghajtósabb időszakként a 80-as évekre emlékezett vissza. Mint mesélte, az egyik szilveszterkor annyian jelentkeztek be hozzá, hogy a mulatságba készülő lányok, asszonyok hajnaltól késő estig megállás nélkül érkeztek a fodrászatba. A rendszerváltás után is bővült a vendégkör, s örömmel nyugtázta: ennyi idő elteltével is szereti a szakmáját.

– Még most is hetente háromszor járok a műhelybe – mondta. – S amíg az erőm és egészségem engedi, addig biztosan dolgozom.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható el.