Saját maga főnöke akart lenni
– Amikor megkérdezték tőlem gyermekkoromban, hogy mi szeretnék lenni, csak azt tudtam mondani: a saját magam főnöke leszek. Az az egy volt biztos, hogy vállalkozó leszek, semmi más. Ugyanis túl sok minden érdekelt. Egyébként húsz éve még nem is létezett a jelenlegi munkám – mondta Szabó Gabriella.
Szívesen emlékszik vissza a vésztői nyarakra, amikor társaival a kanálisban horgásztak – olykor a tiltás ellenére fürödtek is –, fára másztak, szalmabálákon ugráltak, az erdőben bunkikat építettek, pöttyös labdával a földúton mezítláb fociztak. Reggeli után útnak indultak, vitték a vajas kenyeret párizsival, és volt, hogy csak estére, vacsorára mentek haza. Mint mondta, mindig volt valamilyen sebe, plezúrja, nagyon eleven gyerek volt. Amikor csak teheti, de általában háromhetente hazautazik a szüleihez, és ilyenkor mindig felkeresi a barátait is.
Hangsúlyozta: büszke arra, hogy vésztői, és mindig szívesen mesél Békés megyéről. Nemrég egy kerekasztal-beszélgetésen meghívott vendégként vett részt, ahol megkérdezték tőle, hogy van-e olyan vidéki „képessége”, ami szerinte a teremben lévők közül csak neki van. Mint mondta, arra van a legkisebb esély, hogy valaki rajta kívül tud még tehenet fejni. Hozzátette: állítólag nagyon finoman főz, tud csirkét is vágni – bár nem szeret és nem is eszik túl sok húst –, és természetesen a kolbásztöltés sem idegen terep számára. Kiemelte: ezek számára alapok az életben, nem hiszi, hogy ezt egyébként bárki különlegességnek tartja.