Nagyjából tizennyolc éves a fenyő
– mondja Horváth Lászlóné Erzsébet, aki annak idején egy szombathelyi kertészetben vásárolta a fát. Akkor alig volt ötven centiméter magas. A püspökmolnári család egy hollandiai utazás során ismerte meg ezt a különleges fenyőfajtát, amelynek magyarországi életét – a kedvezőtlen időjárási körülmények és a fagyok miatt – a szakirodalom nem becsüli túl hosszúra. De hogy mire képes az emberi gondoskodás, azt jól bizonyítja a Kossuth Lajos utcai családi ház előtt álló – most már csaknem hét méter magas – chilei araukária vagy más néven pikkelyfenyő – írja a Vas megyei hírportál, a vaol.hu.Amíg kisebb volt a fa, a téli hidegben náddal, kartonpapírral takartuk be, hogy ne legyen baja. Ma már ez nem kivitelezhető a magassága miatt, de úgy tűnik, az évek során hozzászokott a klímához. Évente 30-40 centit nő, felfelé is nyúlik, terebélyesedik is
– mondták a házigazdák, akik büszkén számoltak be arról is, hogy sokan megcsodálják az utcafronton álló fenyőkülönlegességet. A chilei araukária amúgy egy igencsak méretes és szerteágazó tulipánfa helyét vette át Horváthék kertjében. Mivel ez egy igen szúrós fenyőféleség, ahogy nőtt, egyre nehezebb volt lenyírni alatta a füvet. Így kerül alá gyomgátló geotextília és fólia, valamint több nagyméretű kő is.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Horváth Lászlóné Erzsébet büszkén mutatja a kertjükben lévő fát
