A Keselyű könyörtelenül szétcincálta a titkos esélyesnek tartott dánokat

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 83. részben az 1986-os labdarúgó-vb egyik hőse kerül a középpontba: Emilio Butragueno, a Keselyű becenevű spanyol csatár egymaga négy góllal semmisítette meg a titkos esélyessé előlépett dánok álmait. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Emilio Butragueno az 1986-os labdarúgó-világbajnokság nyolcaddöntőjében négy gólt lőtt a torna titkos esélyesének tartott Dánia ellen. Fotó: JOEL ROBINE Forrás: AFP

A Lerby, Arnesen, Jesper Olsen, Morten Olsen, Preben Elkjaer Larsen és Michael Laudrup nevével fémjelzett dán válogatott a csoportkörben ellenállhatatlannak bizonyult. Először 1-0-ra legyőzte az Alex Ferguson vezette Skóciát – a mérkőzést a magyar Németh Lajos vezette –, négy nappal később kiütötte az akkor aktuális Dél-Amerika bajnokot, Uruguayt, a 6-1-es siker során Lerby, Laudrup és Jesper Olsen egy-egy gólja mellett Elkjaer mesterhármast ért el, végül az NSZK ellen is nyerni tudott 2-0-ra – Dánia ezzel a labdarúgó-vb titkos esélyesévé lépett elő. 

A meccs: XIII. labdarúgó-világbajnokság, nyolcaddöntő: Spanyolország–Dánia 5-1 (1-1) Querétaro, La Corregidora-stadion, 38 500 néző. Vezette: Jan Keizer (holland).  Spanyolország: Zubizarreta – Tomás, Goicoechea, Camacho – Victor, Michel (Francisco, 81.), Gallego, Caldere, Julio Alberto – Butragueno, Salinas (Eloy, a szünetben).  Dánia: Högh – Busk, M. Olsen, I. Nielsen – Bertelsen, Berggreen, Lerby, J. Olsen (Mölby, 71.), Andersen (Eriksen, 61.) – Elkjaer-Larsen, Laudrup.  Gól: Butragueno (43., 57., 80, 90., az utolsó 11-esből), Goicoechea (70., 11-esből), illetve J. Olsen (33., 11-esből)

Két remek formában futballozó csapat mérkőzött meg tehát egymással 1986. június 18-án a nyolcaddöntőben. A többség dán sikerre voksolt a fogadóirodákban, és ők a találkozó 33. percében elégedetten dőltek hátra: Jesper Olsen a rá jellemző hanyagsággal értékesített egy tizenegyest. Aztán ez a flegmaság visszaütött, a Nemzeti Sport így írta le a 43. perc történését: „A 43. percben a dán nyolcas (Jesper Olsen – a szerk.) a saját 16-osával egy magasságban, az oldalvonalról érthetetlen módon középre gurította a labdát, Butragueno eszmélt a leggyorsabban, és 14 m-ről a kifutó Högh lába között a kapu közepébe lőtt.”

Butragueno szenvedélyesen szurkolt a dánoknak

A dánok ettől a kapitális hibától összeomlottak, Butragueno az 56. percben már megfordította az állást, ő meg sem állt négy gólig, Goicoechea is betalált büntetőből –  a spanyolok 5-1-re kiütötték a már nem titkos esélyes dánokat! A hős pedig nem valamelyik dán csatár, például Preben Elkjaer-Larsen vagy Michael Laudrup lett, hanem Emilio Butragueno, azon az estén az ő lába előtt hevert a világ. 

Érdekes információ, hogy többen is állították, a Real Madrid Keselyű becenévre hallgató csatára a querétariói Hotel Jaliscóban a televízió előtt izgulta végig a Dánia–NSZK csoportmérkőzést, szenvedélyesen szurkolt a dánoknak,

hogy győzzenek, legyenek csoportelsők, és az ő csapata, a spanyol válogatott a nyolc közé jutásért Laudrupékkal játszhasson. Az ok egyszerű: Butragueno rettegett az NSZK együttesétől.

Forrás: Arcanum.hu

A Népsport így mutatta be Emilio Butraguenót még a meccs napján: „Madridban született, 1963. július 22-én. Szöszke, bátortalan, vékonypénzű srác volt. Ma sem egy Gólem. Nem éppen 170 centis magasságától és 68 kilónyi izomtömegétől rettegnek a védelmek. Hanem briliáns labdakezelésétől, cseleitől, és a gól legcsekélyebb lehetőségét is megérző szimatától. 

Hervadt arcát mutathatta az edzőknek 1977 tavaszán, amikor két héten belül az Atlético Madrid, majd a Real toborzójáról is eltanácsolták. Jobb híján játszogatott négy évet középiskolája tizenegyében. Hol így, hol úgy. Érettségi utóajándék gyanánt 1981. augusztus 24-én szerződtette a másodosztályú Castilla, a Real Madrid fiókcsapata. A „Szöszi” végre közel került szívszerelméhez. És a Castillában ontani kezdte a gólokat.

Már senki sem szólította Szöszinek. Új becenevet kapott. El Buitre, a Keselyű. Mert a vérszegény, soványka csatár úgy csap le a legapróbb lehetőségre, mint névadója, a félelmetes ragadozó madár. 1984 februárjában – az idény kellős közepén – Alfredo Di Stéfano gondolt egyet, és áthelyezte a Real profijai közé. Cádizban mutatkozott be, a második félidőben, 0-2-es állásnál. Két góllal.”

A dánok tehát kiestek, a Keselyű és társai pedig a negyeddöntőben a belgákkal találkoztak. A végeredmény 1-1 volt, a hosszabbítás nem hozott gólt, a tizenegyespárbajt pedig Belgium nyerte 5-4-re. A spanyoloknak tehát megint nem sikerült nagyot alkotniuk, a hetedik helyen zárták a világbajnokságot. Legfeljebb azzal vigasztalhatták magukat, hogy legalább bekerültek az első tízbe, bár ez aligha érdekelt bárkit is a hazájukban.