Olyan sztárvendégek, mint Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lothar Matthäus, Amancio, Paulo Sousa vagy Jesper Olsen jelenlétében játsszák a hetedik Puskás-Suzuki kupa mérkőzéseit, de Gera Zoltánt és Dzsudzsák Balázst is várják a hétfői döntőre a Pancho Arénába. A hétfői sorsoláson, az óbudai Symbol étteremben az A csoportba a Puskás Akadémia, a görög Panathinaikosz és a tornán újonc horvát Dinamo Zagreb, a B-be a címvédő Real Madrid, a Budapest Honvéd és az ausztrál Melbourne Football Institute nyert besorolást.
Csaknem harminc év után tértem vissza Magyarországra – mondta lapunknak a 43-szoros dán válogatott Jesper Olsen, a tornán résztvevő melbourne-iek menedzsere. – Az 1984-es Eb selejtezőiben találkoztunk a magyarokkal, majd a Manchester játékosaként a Videotonnal játszottunk az UEFA-kupában.
– Ki is estek!
– Tényleg? Most, hogy mondja...
– A mi generációnk imádta a nyolcvanas évek dán válogatottját. Mitől voltak olyan jók?
– Már a hetvenes évek végén is színvonalas volt mifelénk az utánpótlás-nevelés, Simonsen 1977-ben Aranylabdát kapott, de sokáig képtelenek voltunk összerakni egy jó válogatottat. Azt tudta, hogy csak 1978-ban vezették be Dániában a profizmust?
– Nem én! De jó játékosaik már akkor is voltak, hiszen szinte mindenki az Ajaxban, a Liverpoolban, a Manchester Unitedben futballozott.
– Igen, de nem volt egy kemény kezű szövetségi kapitány. Ám amikor a szövetség leszerződtette Sepp Pionteket, minden megváltozott. Ő német volt, és olyan szigorú, mint egy kiképző őrmester. A kreativitás addig is megvolt bennünk, de ő rendszerbe foglalta a káoszt. Plusz az sem ártott, hogy az öregek és a fiatalok szerencsés elegye volt a csapatunk, két remek generáció ért össze: Morten Olsen 15 évvel volt idősebb Michael Laudrupnál, tizenkettővel nálam. Egyébként az egész futballőrület úgy indult, mint amikor elgurítanak egy hógolyót a lejtőn, és pillanatokon belül lavina lesz belőle.
– Voltak bálványaik?
– Mindannyian a brazilokat imádtuk, ők voltak a példaképeink.
– Nem véletlenül írták valahol, hogy a dán futball volt Európa válasza a brazil „jogo bonitóra”.
– Az biztos, hogy volt egy-két kreatív futballistánk, Simonsen, Laudrup, Arnesen, Lerby, Elkjaer-Larsen.
– És ön. Az 1986-os vb-t meg kellett volna nyerniük...
– Ez talán túlzás, bár a World Soccer szerint 1985-ben Dánia volt az év csapata. Óriási szurkolói és médiaérdeklődés kísérte a szereplésünket, például két évvel korábban, a franciaországi Eb-re, ahol elődöntőt játszottunk, tizenhatezer dán fanatikus kísért el bennünket. A mexikói vb-n bekerültünk a halálcsoportba, de Skóciát egy unalmas meccsen 1-0-ra vertük, Uruguayt Elkjaer-Larsen mesterhármasával 6-1-re leléptük, és a végén az NSZK-t is megvertük 2-0-ra.
– Kár volt. Ha leadják a meccset, Marokkóval találkoznak a nyolcaddöntőben.
– A német meccs előestéjén Piontek háromórás taktikai értekezletet tartott, s ezt a lehetőséget is felvetette. De egyhangúlag – vele együtt – elvetettük. Először is Piontek német volt, és bizonyítani akart a honfitársainak, másfelől addig sohasem győztük még le a németeket. Így csoportelsők lettünk, majd 5-1-re kikaptunk a spanyoloktól. Tudom, az én rossz passzomból egyenlített Butragueno...
– Ezt most inkább hagyjuk.
– Nem, ez is a történet része. Ballábas voltam, és jobbal próbáltam meg keresztbe rúgni a kapunk előtt a labdát, lecsúszott, Butragueno elcsípte, berúgta, és ezzel beindult a lavina. Meg sem álltak 5-1-ig.
– Mint egykori Vörös ördög, mit szól David Moyeshoz, illetve ahhoz, milyen pocsék az új menedzser irányításával a Manchester United szezonja??
– Hagyni kell dolgozni Moyest. Jó lesz ez a United. Amikor Ferguson odakerült hozzánk 1986-ban, négy évig semmit sem nyert a csapat, 1990-ben szerezte az első trófeáját, az FA-kupát. Az persze igaz, Fergie-n az első pillanattól látszott, hogy nem tréfál. Az egyik edzésen két srác nem figyelt oda, amikor beszélt, mindkettőjüket úgy rúgta ki, hogy a lábuk se érte a földet... Szóval, már akkor látszott, hogy Ferguson ott fogja hagyni a keze nyomát a klubon.
