– És ön. Az 1986-os vb-t meg kellett volna nyerniük...
– Ez talán túlzás, bár a World Soccer szerint 1985-ben Dánia volt az év csapata. Óriási szurkolói és médiaérdeklődés kísérte a szereplésünket, például két évvel korábban, a franciaországi Eb-re, ahol elődöntőt játszottunk, tizenhatezer dán fanatikus kísért el bennünket. A mexikói vb-n bekerültünk a halálcsoportba, de Skóciát egy unalmas meccsen 1-0-ra vertük, Uruguayt Elkjaer-Larsen mesterhármasával 6-1-re leléptük, és a végén az NSZK-t is megvertük 2-0-ra.
– Kár volt. Ha leadják a meccset, Marokkóval találkoznak a nyolcaddöntőben.
– A német meccs előestéjén Piontek háromórás taktikai értekezletet tartott, s ezt a lehetőséget is felvetette. De egyhangúlag – vele együtt – elvetettük. Először is Piontek német volt, és bizonyítani akart a honfitársainak, másfelől addig sohasem győztük még le a németeket. Így csoportelsők lettünk, majd 5-1-re kikaptunk a spanyoloktól. Tudom, az én rossz passzomból egyenlített Butragueno...
– Ezt most inkább hagyjuk.
– Nem, ez is a történet része. Ballábas voltam, és jobbal próbáltam meg keresztbe rúgni a kapunk előtt a labdát, lecsúszott, Butragueno elcsípte, berúgta, és ezzel beindult a lavina. Meg sem álltak 5-1-ig.
– Mint egykori Vörös ördög, mit szól David Moyeshoz, illetve ahhoz, milyen pocsék az új menedzser irányításával a Manchester United szezonja??
– Hagyni kell dolgozni Moyest. Jó lesz ez a United. Amikor Ferguson odakerült hozzánk 1986-ban, négy évig semmit sem nyert a csapat, 1990-ben szerezte az első trófeáját, az FA-kupát. Az persze igaz, Fergie-n az első pillanattól látszott, hogy nem tréfál. Az egyik edzésen két srác nem figyelt oda, amikor beszélt, mindkettőjüket úgy rúgta ki, hogy a lábuk se érte a földet... Szóval, már akkor látszott, hogy Ferguson ott fogja hagyni a keze nyomát a klubon.
