Messziről integet Csigi Virág Anett, amikor szerkesztőségünk járművével bekanyarodunk a szűk földútra Sashegyen, amely az otthonukként szolgáló lakókocsihoz vezet. Nagy mosollyal fogad minket, holott szomorúságra bőven lenne oka – olvasható a Győr-Moson-Sopron vármegyei hírportálon, a kisalfold.hu-n.
Fotó: Pardavi Mariann
Idén májusban írtuk meg Virágék történetét: a fiatal édesanya élete nem indult könnyen, intézetben nevelkedett. Párjával és három gyermekükkel Tétről, az ürgehegyi nyomorúságból költöztek Sashegyre. A zártkertek egyikét sikerült kemény munkával megvásárolniuk, jelenleg egy felújításra szoruló lakókocsiban élnek. Öten. Vagyis most csak négyen.
– A párom a lábát fájlalta, aztán a kezét. Nem törődtünk ezzel különösebben, mígnem rosszul lett, leesett az ágyról. A mentő vitte el – emlékezik vissza Virág. – Kórházban van – teszi hozzá beletörődően.
Azt Azt mondja, nem tudja, mi lesz, ha hazaengedik.mondja, nem tudja, mi lesz, ha hazaengedik.
– Az is lehet, hogy soha többé nem tudja használni a kezét úgy, mint korábban.
A szűk lakókocsiban így most négyen élnek, négyen várják vissza a kórházból a férfit. Addig pedig Virág viszi a hátán a család terheit. Rendezi, neveli, óvodába, iskolába hordja az öt-, a nyolc- és a tízéves gyermekeit. Éjszaka pedig dolgozik: az autógyárban takarít. Míg ő dolgozik, Virág apja vigyáz az unokákra.
A sashegyi család élete megérintette olvasóinkat
A család története lapunkon keresztül sokakhoz eljutott, sokakat megérintett. Így volt ez azzal az idős házaspárral is, akik összesen hatvanezer forint értékű nyugdíjas utalványukat ajánlották fel a sashegyi családnak. Csendben, név nélkül szerettek volna segíteni, abban bízva, hogy tettükkel másoknak is példát mutatnak. Mivel egészségi állapotuk akadályozza őket abban, hogy maguk adják át az utalványokat, szerkesztőségünket keresték fel, hogy vigyük el Virágéknak Sashegyre.
– Nagyon hálás vagyok nekik, jó érzés, amikor önzetlenül, ismeretlenül segítenek nekünk. Adják át, kérem, a köszönetem a házaspárnak, jó egészséget kívánok nekik! – mondja hálásan az édesanya.
Az élelmiszerre költhető utalványok jó helyre érkeztek: Virág alaposan bevásárolhat. Abban bízik, hogy az ünnepekre valami finommal lepheti meg a szeretteit. Sőt, mint kiderült, az utalványok átadásakor különleges napra érkeztek: a középső gyermek éppen aznap lépett a nyolcadik évébe.
Hónap végére egy forint nem sok, annyi sem marad
Megkérdeztük, mire lenne szüksége a családnak. A hiány mindenből jelentős. Mintha mindenre, de szó szerint mindenre, szükség volna. Ruhák, takarók, párnák, no meg élelmiszer hiányzik a leltárból, ahogy szemünket végigfuttatjuk a lakókocsin. Hamar végzünk, annyira kicsi a hely.
– A pénz lenne óriási segítség – sóhajtja Virág. – Félmillió forintos villanyszámla érkezett, nem értem, hogyan. Apránként törlesztem.
Mire befizet Virág mindent – törlesztőrészletet, a gyerekek ebédjét, gyógyszereket –, nem marad egy forintja sem. Ezért ért fel igazi karácsonyi csodával az idős házaspár váratlanul érkező ajándéka. Az utalványokból vásárolt élelmiszer minden falata a reménnyel ér fel, amely azt üzeni: a legkilátástalanabb helyzetben is érkezik segítség.
