Ezt állapította meg a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet a napokban közzétett állásfoglalásában. Mint írták, a téli halpusztulás nem elszigetelt probléma, hanem a klímaváltozás és az elmúlt évek intenzív part menti beépítéseinek együttes következménye – olvasható a Zala vármegyei hírportálon, a zaol.hu-n.
Halpusztulás: a déli parton jellemző
A klímaváltozás következtében a Balaton telei egyre gyakrabban jégmentesek, miközben a tó továbbra is szélnek kitett, sekély víztest marad. Ennek következtében a nyílt vízen téli időszakban is erős hullámzás és folyamatos vízmozgás jellemző. A télen alig táplálkozó halak számára viszont a hullámzó víz leküzdése jelentős energiavesztést jelent, így a jégmentes időszakokban hullámzástól védett területeket keresnek.
Ezzel párhuzamosan a déli parton kialakított, nagy kiterjedésű, mélyített és erősen védett kikötőmedencék a téli időszakban menedékként (vermelőhelyként) funkcionálnak a halak számára.
A halak tömegesen húzódnak ezekbe a nyugodtabb öblözetekbe, ahol azonban a vízcsere korlátozott, a víztömeg részben elszigetelődik. A halak nagy sűrűsége, az üledék oxigénfogyasztása és az algák alacsony téli oxigéntermelése együttesen akut oxigénhiányos állapotot idézhet elő. Ilyen körülmények között rövid idő alatt tömeges halpusztulás alakulhat ki, akár külső terhelés, zavaró hatás nélkül is.
A Balaton északi partján a mélyebb víz és a part menti meder morfológia lehetővé teszi az ún. „átfolyós” kikötők kialakítását. A déli part sekély vízviszonyai miatt azonban az ilyen megoldások gyors üledékfelhalmozódáshoz vezetnének, ezért ott jellemzően zárt, mélyített medencék jönnek létre, amelyek a halak szempontjából élőhelyi csapdaként működnek. Azon kevés déli parti kikötő, amely a jelentős betorkoló vízfolyás miatt hatékony átöblítéssel rendelkezik, pl. Balatonmáriafürdő, szintén mentes az oxigénhiánytól és az ehhez köthető halpusztulási kockázatoktól.
A kárókatonák szerepét máshogy látják
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet álláspontja szerint a kárókatonák jelenléte nem az elsődleges kiváltó oka, hanem pusztán erősítő tényezője lehet a kikötői halpusztulásoknak. A kárókatonák tömegesen vadászva további tömörülésre késztetik az amúgy is kritikus sűrűségű haltömeget.
A problémára tartós megoldását mégsem a kárókatona riasztásával vagy gyérítésével érhetünk el, hanem a kikötők átjárhatóságának és vízáramlásának javításával, írta a tudományos intézet.
Ez csak tűzoltás
A jelenleg alkalmazott beavatkozások – például levegőztetés és a kárókatonák riasztása – tüneti kezelésnek tekinthetők, amelyek rövid távon mérsékelhetik a károkat, de nem oldják meg az alapvető problémát. A jelenség kezelése csak komplex, szakmailag megalapozott jelenkori vízélettani szempontokat is figyelembe vevő kikötőtervezéssel lehetséges, amely tekintettel van:
- a klímaváltozás hatásaira,
- a kikötők geometriai és hidraulikai sajátosságaira,
- a halállomány tér- és időbeli viselkedésére,
- valamint a Balaton egészének működésére,
hangsúlyozták az állásfoglalásban.
