Az erőművet azért építették, hogy a lőporgyártó Nitrokémia üzemének biztonságosan, támadásoktól védetten biztosítsa a gőz- és energiaellátást. A föld alatti erőmű védelmet is nyújtott: kétezer ember menekült ide a bombák elől. Megosztó szerepe a világháborúban épp annyira kötődött a túléléshez, mint a hadigépezet könyörtelen logikájához. Urbexesek fedezték fel a háborús óriást.
Magyarországon alig akad olyan ipari létesítmény, amely köré ennyi félmondat, legenda és szóbeszéd fűződne, mint a Balatonfűzfőn épült föld alatti erőműhöz. Nem látványosságnak készült, nem is a lakosságot szolgálta: a célja az volt, hogy háborús körülmények között is töretlenül biztosítsa a lőporgyártó Nitrokémia Zrt. üzemének ellátását. A hadiipart tápláló egykori monstrum 25 méterrel a föld alá temetve hallgat lőporszagú sorsáról. A balatoni erőművet az Illegál Urbex fedezte fel, a róla szóló videót Végh Csaba narrálja.
Forrás: Illegál Urbex / Csaba Végh Youtube
Egy bombatalálat és vége mindennek: a föld alatti erőmű egyszerre volt menedék és munkagép
A II. világháború idején a hadiipar egyik legnagyobb kockázata az volt, hogy egyetlen légitámadás megbéníthatja a termelést. Balatonfűzfőn ezért nem a felszínen, hanem a föld mélyében hoztak létre egy olyan erőművet, amely: védett volt bombázás ellen, önállóan működhetett, folyamatosan biztosította a gyártáshoz nélkülözhetetlen gőzt és villamos energiát.Ez nem „bunkerromantika” volt, hanem hideg ipari racionalitás: ha leáll az energia, leáll a gyártás – és ez akkor stratégiai kérdésnek számított.
Bár az országban több védett ipari létesítmény is épült, teljes egészében föld alá telepített, ipari célú erőműből gyakorlatilag ez az egyetlen ismert példa. Voltak süllyesztett gépházak, megerősített kazánházak, de ilyen komplex, rejtett energiaellátó rendszer máshol nem nagyon született. A balatonfűzfői Nitrokémia erőmű története 1924-ben kézi erővel vájt alagutakkal indult. A termelés 1926-tól folyt négy, még az első világháború idején készült kazánnal.
A II. világháború alatt az erőmű kulcsszerepet kapott: miközben más üzemek leálltak, itt a dolgozók extrém, akár 40 fokos föld alatti hőségben biztosították a haditermeléshez szükséges energiát, az alagutak pedig menedékként is szolgáltak a bombázások idején
A háború után felújított létesítmény a 60-as évekig széntüzeléssel, majd olajjal működött, az utolsó föld alatti kazán 1972-ben állt le. Ma az egykori erőmű üres csarnokai ipartörténeti emlékhelyek, és legalább annyira része a magyar ipartörténelemnek, mint bármely fegyver vagy repülőgép.
