Az állatok és házi kedvencek a testi-lelki egészségünk őrei, hiszen akik valamilyen kisállatot tartanak, általában ellenállóbbak a betegségekkel szemben, jobb egészségi állapotnak örvendenek. A háziállat puszta jelenléte pozitívan befolyásolja a vérnyomást, valamint a koleszterinszintet, a kutyák gyakoribb mozgásra késztetik a gazdájukat, a macskák dorombolása pedig elősegíti a csontok regenerálódását. Egy kis „szeretetgombóc” tartásával csökkenthető a stroke kialakulásának az esélye. A kutyák képesek előre jelezni például az epilepsziás rohamokat, és kutatások igazolják, hogy a rákot is „kiszagolják”. De vajon hogyan működik az állatasszisztált terápia? – teszi fel a kérdéset a dietaesfitnesz.hu cikke.
A HÁZIÁLLAT KÖZELÉBEN OLDÓDIK A FESZÜLTSÉG
Egy társállat tartásával bizonyítottan csökkenthető a stressz és a feszültség.
– Spontán szorongásoldó és hangulatjavító hatást is tapasztalhatnak az állatok jelenlétében a kis kedvencek gazdái, ám ez csak addig működik, amíg velük egy helyiségben tartózkodnak – állapítja meg Pieke Noémi gyógypedagógus, pszichopedagógus. – Az állatok tehát nem gyógyítják a szorongást, csupán tünetileg, akkor és ott enyhítenek a gondon. Terápiás, lélekgyógyító vagy akár fejlesztő hatása a terápiának, illetve a fejlesztésnek van. A házi kedvencek tehát nagy örömforrást jelentenek, de például súlyos depresszió vagy szorongásos zavar esetében nem helyettesítik a terápiát! – hangsúlyozza a szakember.
AMIKOR A FELADAT ÉLMÉNNYÉ VÁLIK
A terápiában segédkezhetnek speciálisan erre kiképzett állatok. Az állatasszisztált terápia lehet hagyományos, illetve kapcsolatközpontú – az utóbbit Pieke Noémi terapeuta és tréner fejlesztette ki. Amikor mozgás- vagy kognitív képességek fejlesztésére van szükség, akkor a hagyományos állatterápiát alkalmazzák a szakemberek. Magatartásproblémák, szociális, kapcsolódási, illetve kötődési nehézségek esetén viszont a kapcsolatközpontú foglalkozások ajánlottak.
– A klasszikus állatasszisztált terápia során ugyanazt csináljuk, mint amit állat nélkül is tennénk, csak úgy módosítjuk a feladatot, hogy abban az állat is szerepet kapjon, és ettől a feladat élménnyé válik. Az állat itt leginkább motiválóként van jelen. Például nem csupán át kell bújni az alagúton, hanem a kutyának, akit a felvezető az alagút végéhez kísért, vinni kell egy jutalomfalatot. A kapcsolatközpontú foglalkozásokon az állat és a kliens viszonylag szabad interakcióban van egymással, külső személy ebbe nem szól bele. Ezeket az interakciókat aztán elemezzük, újragondoljuk. Miközben a kliens különféle feladatokat old meg a kutyával, megfigyeljük, hogy ebben a kutya mennyire partner és erre hogyan reagál a kliens. Megkeressük az okát annak, hogy miért sikerül vagy nem sikerül az, amit a kliens csinál – vázolj a két módszer közötti különbséget Pieke Noémi.