Bénító szorongásból, reménykedő várakozás

Világjárványba érkezett meg az idei advent. Az első gyertya fényében számos kérdés fogalmazódik meg az emberekben. Miért? Meddig? Hogyan? Kitől? Mi lesz? A válaszokat keresik a tudósok és keresik a hívő emberek is. Karácsony ünnepéhez tartva az első lépés, hogy a félelmeinket, a kérdéseinket imádságba fordítsuk – mondta Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát társlapunknak adott interjújában – írja a veol.hu.

Hortobágyi T. Cirill főapát Fotó: Csapó Balázs CSB

A bencés szerzetesi rend elöljárója úgy véli, a rossz időszakot magunk mögött fogjuk tudni. Bízik a tudománynak a megoldásaiban, abban, hogy a Covid–19 vírusra meg fogják találni a szakemberek több-kevesebb idő alatt a megfelelő ellenszert, a védőoltást. A vakcina viszont nem fogja megoldani azt a problémacsomagot, ami a teremtett világnak az elszennyeződése, sebzettsége. A kérdés az, hogy a nagy általános emberi és társadalmi problémákkal szembenézünk-e.

– Hagyományosan ünnep és díjátadó is a főapátságban november 11., Szent Márton napja, amely kívülről idén csendesnek tűnt. Mi történt a falak között?

– Sajnos a pandémia megakadályozta, hogy a Szent Már­ton-napot a szokott módon ünnepeljük. Elmaradt a bazilikában a díj átadása, ez 2001 óta hagyományunk. Személyesen vittem el a Szent Márton-díjat Kaposvárra Somos László esperes atyának, a Kaposvári egyházmegye helynökének, amiért példamutató szolgálatot vállalt, elsősorban a cigány gyermekek védelmében. Az átadásról készült kisfilmet elküldtük azoknak, akiket meg szoktunk hívni az ünnepre. A találkozás idén Pannonhalmán elmaradt, de az üzenet, a buzdítás, amely az érzékenységünket akarja a szívünkben fölkelteni, hogy

felelősek vagyunk más emberekért,

és mutassuk fel azokat az embereket, akik gyakorolják a felelősségüket, nem szűnik meg, és megmarad ebben az évben is. Reménykedünk, hogy jövőre Szent Mártonkor már semmi nem akadályozza meg, hogy folytassuk

a hagyományt.

Hortobágyi T. Cirill főapát
Fotó: Csapó Balázs CSB

– Milyen az élet a monostorban? Hogy vannak a szerzetesek, az idősotthon lakói, a diákok?

– Istennek hála mi egy kicsit szigetszerűen működünk itt, a domb tetején, és ez most azt is jelenti, a vírus nagyon komolyan nem fenyegetett bennünket. Három atyánk betegedett meg, mind a három lelkipásztor, kettő kint élő, a harmadik az apátságból kijár. Életveszélyben nem voltak, és mind a hárman kigyógyultak. Ami nagyon nagy szó, és aminek nagyon örülünk, hogy a szociális otthonokban sem tavasszal, sem ősszel nem ütötte fel a fejét a vírus. A munkatársaink közül többen átestek a betegségen, de senki sem szorult kórházi ellátásra. A diákok között is többen voltak covidosak, eddig még nagyon jól tudtuk kezelni az év eleje óta működtetett elkülönítési gyakorlattal a fertőzés terjedését. A 7–8. és a két 12. osztály is a gimnáziumban van, meglátásom szerint a diákjaink a legnagyobb biztonságban most itt, az apátságban vannak.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Ragaszkodnunk kell időtálló értékeinkhez, hagyományainkhoz

Ahogyan arról a Magyar Nemzet korábban beszámolt, a monostor- és államalapító ünnepén a Pannonhalmi Főapátság idén is megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. Kara Ákos, a térség országgyűlési képviselője beszédében a több mint ezeréves magyar államiság és a több mint ezeréves magyar kereszténység fontos üzenetét emelte ki.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.