Bartus Béla nyíregyházi műtermében nem mindennapi látvány fogadja a látogatót: a lángszóró kékes fénye, a hőálló üvegbotok mind e különleges szakma kellékei. A hatvanéves üvegművész cége, a Díszpalack családi vállalkozás, ahol kizárólag tradicionális, kézi technológia segítségével előállított termékeket terveznek, gyártanak, forgalmaznak.
Miként házigazdánk meséli, a sorsa akkor dőlt el, amikor tizenévesen elment egy pályaválasztási kiállításra. Ott szeretett bele ebbe az iparművészeti ágba, így nem volt kérdés a hogyan tovább. 1975–1978 között a Nyíregyházi Szakképzési Centrum Wesselényi Miklós Szakiskolájában tanult, itt szerezte meg az üvegműves-bizonyítványt.
– A pályán eltöltött 45 évem alatt soha nem éreztem, hogy más szakmát kellett volna választanom, bár az igaz, hogy bennünket is utolértek a változások.
Míg eleinte főként laboreszközökre, felszerelésekre volt igény, a nyolcvanas évek végétől megnőtt a kereslet a díszüvegek iránt. Az 1998-as esztendő nagy változást hozott Bartus Béla életében: a munkahelye megszűnt, családosként gyorsan ki kellett találnia, hogyan tovább.
Abban biztos volt, hogy ebben a szakmában szeretne maradni, hiszen ehhez értett, benne volt szíve-lelke, így aztán magánvállalkozóként folytatta az üvegművességet. Az évtizedek során megannyi lélegzetelállító üvegdísz került ki a keze alól, ami nagy kézügyességet és koncentrációt igényelt. Ám amikor rákérdezek, honnan ez az istenadta tehetség, szerényen csak azt feleli: az ő feladata mindössze annyi, hogy a megrendelői kéréseket a lehető legtökéletesebben próbálja megvalósítani.
– Minden alkotásunk esetében ez a legfontosabb. Termékeink palettája ezért kimeríthetetlen, szeretjük a kihívásokat, semmilyen ötletre nem mondunk nemet. Amennyiben a megrendelő kérése technikailag megvalósítható, mi megoldjuk.
S hogyan születnek a díszüvegek? Hőálló üvegcsövekből és botokból dolgoznak, amelyeket másfél méteres hosszban vásárolnak, majd asztali üvegműves lámpával megmunkálnak.
Fotó: Ifj. Bartus Béla
– Oxigén és gáz keverékével lángot állítunk elő, megolvasztjuk a csövet, a botot, s így, olvadt állapotban formázzuk meg az anyagot. A munkafolyamat végén az elkészült tárgyak kemencébe kerülnek, ahol magas hőfokon kiégetjük. Erre azért van szükség, hogy a termékben lévő belső feszültség megszűnjön, amivel elkerülhető, hogy az üvegek a későbbiekben maguktól elcsattanjanak.
Bár minden munkájára büszke, szívéhez legközelebb az üveg borlopók állnak, melyek többféle méretben és formában készülnek. Jó harminc évvel ezelőtt kezdte el gyártani ezeket, a tökéletes termék azonban hosszú évek kutatómunkájának gyümölcse. Sok borosgazda tapasztalatát hallgatta meg, mielőtt a tökéletes minta megszületett.
– Mivel minden termékünk egyedi kivitelezésben készül, nehéz megmondani, mi a legnépszerűbb. Talán azokat a darabokat kérik a legtöbben, amelyek belsejébe üvegszobrocskákat forrasztottam.
