„Franciaország nem ellenzi a nyugatmagyarországi népszavazást” – írja 8-án a Magyarország. Arról számol be: „A legutóbbi önkéntes tiroli népszavazás annak a bizonyságát szolgáltatta, hogy Ausztria még mindig nem adta fel a Németországhoz való csatlakozásának reményét, sőt ez a törekvés ma még erősebb, mint eddig. Éppen ezért a hivatalos köröket foglalkoztatja az a gondolat, hogy Nyugat-Magyarország kérdésében nem kellene-e eddig elfoglalt álláspontját revideálni és megfelelni Nyugat-Magyarország népe azon óhajának, hogy népszavazással döntsön, hogy hova akar tartozni. […] a Nyugat-Magyarországgal megnagyobbodott Ausztria előbb-utóbb kétségkívül már gazdasági szempontból is Németországhoz kíván és akar csatlakozni, a francia politikának pedig nem érdeke, hogy az ekként megnagyobbodott Ausztriával Németország területét gyarapítsa.”
Az angol felsőház is ratifikálja a trianoni békét. Az MTI 6-i híre szerint Lord Curzon államtitkár felszólalásában kiemeli: „Magyarországot a múltban a közös barátságnak és rokonérzésnek sok köteléke fűzte Angliához. Sok olyan jellemvonása van a magyar nemzetnek, amely analóg a miénkkel.” Azt mondja azonban: „A szerződés jóvátételi klauzuláit elejteni lehetetlen volna, mert ez egyértelmű volna annak megállapításával, hogy Magyarország egyáltalában nem részes a háborúban való felelősségben.” Mégis „Elismerésben részesítette azt a magatartást, amelyet a magyar kormány Károly király visszatérése alkalmából követett”. Kiderül az is, hogy „Newton lord, Bryce és Phillimore lord bírálták ezután az új határokat, kegyetlenül igazságtalannak mondották a békeszerződés rendelkezéseit Magyarországgal szemben és felhívták a kormányt arra, hogy ne forszírozzák a jóvátételi klauzulákat.” A Nemzeti Ujság 7-én kiemeli: „Curzon kijelentéseiből legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a szövetségesek befolyásolni szándékoznak szomszédainkat alkalmazkodóbb magatartásra Magyarország irányában.” A Pesti Hírlap úgy értékel: „Anglia közvéleménye – amint azt helyesen állapította meg mai beszédében Apponyi Albert – az utóbbi időben határozottan a mi javunkra változott meg. Nem beszélnek rólunk ma már oly gyűlölettel, mint pár hónap előtt.[…] Akadnak már bátor férfiak, akik ki merik mondani, hogy méltatlanság történt velünk, mint ahogy Bryce és Newton lordok tették az angol felsőházban. Sőt maga az angol külügyi államtitkár is megcselekedte, hogy szavakat talált a magyar nemzet erényeinek fölemlítésére, s irántunk való nyílt szimpátiájának adott kifejezést.”
















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!