A keresztényszocialista szakszervezetek országos kongresszust tartanak, amelyen Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi miniszter is beszédet tart. A Friss Ujság május 18-i tudósítása szerint kijelenti: „Nem forradalommal, de céltudatos munkával kell a keresztényszocialisták céljait megvalósítani.” Horthy Miklós kormányzó fogadja a kongresszuson résztvett külföldi küldötteket, majd a keresztényszocialista szakszervezetek hazai vezetőségének delegációját. „Örömmel látom önöket, mert a keresztényszocialista munkásmozgalom erősödése hatalmas bizonyítéka annak, hogy a munkásság, kiábrándulva a világforradalom jelszavából, nem a rombolás irányában keresi sorsának javulását, a maga képzettségével és belátásával, a maga erkölcsi erejével veszi fel a küzdelmet a bolsevizmus veszélye ellen. A kongresszus működése beigazolja, hogy a nemzeti alap nem zárja ki a szervezetek nemzetközi kapcsolatait. Világosan utal ez arra, hogy a nemzetközi együttműködés nem kívánja a nemzeti érzés megtagadását, hanem éppen a nemzetek együttműködését tételezi fel. Legyenek meggyőződve, hogy a magam részéről mindig a legnagyobb figyelemmel kísérem a munkásság helyzetét és küzdelmét és mindent el fogok követni, hogy a munkásság becsületes megélhetését, kulturális és anyagi fejlődését biztosítsam.”
A Pesti Hírlap május 20-án címben közli: „Felbomlott a pécsi kommunista párt.” A lap visszautal arra, hogy jelezték a várható fejleményeket, amikor megírták: „Május elsejére nagy vörös ünnepet hirdetett a pártsajtó, a szerbek azonban szűkebb keretek közé szorították az ünnepi hangulatot. A vörös zászló használatát megtiltották és így Linder Béla polgármester és elvtársai fedetlen fővel, zászlók árnyéka nélkül haladhattak a megregulázott »tömeg« élén. […] A józanabb és értelmesebb munkások már hosszabb időn át nem a legjobb szemmel nézték a kommunista pártvezetőség önkényeskedését. Magyarországból megszalasztott emigránsok sikkasztásai megutáltatták a szakmunkásokkal a pártot, aminek az lett a következménye, hogy a hirtelenkedők egyenként hagyták ott a pártkeretet, a józanabbak és előrelátóbbak pedig egy ideig tűrtek és tegnap éjjel végre olyan határozatokra adták szavazatukat, amelyek sorsdöntőek lesznek a baranyai munkásság jövőjére.” A pártbizalmi testület éjjel két óráig tartó ülést tartott, majd újságírók és Linder Béla feleségének kizárása után „kimondották, hogy a párt mostani vezetőségének ténykedésével nem azonosítja magát, a kommunista érzelmű vezetőkkel nem ért egyet, azokat elítéli, minek folytán a pártvezetőség lemondása elhatározott ténnyé vált.” Döntöttek arról, hogy új vezetőséget választanak június 5-én, ám előtte „május 23-án pártkongresszus lesz, amelyen a pécsi szociáldemokrata párt jövő programját állapítják meg.” A Pesti Hírlap úgy értesül, hogy „a pártkongresszus ki fogja mondani a visszatérést a szociáldemokráciához. A kongresszuson tárgyalásra kerül Baranya kiürítésének kérdése is. A párt ugyanis ki akarja mondani, hogy kívánja Baranya megszállt részeinek Magyarországhoz való mielőbbi visszacsatolását.” A helyiek a vármegyét a békeszerződés megsértésével megszálló szerbek kivonulására számítanak. „Június végére várják a baranyaiak a felszabadulást.”