
Hatalmas ováció kíséretében érkezik a nemzeti hadsereg a szerbek által évekig jogellenesen megszállt baranyai területekre augusztus 21–22-én. A Pesti Napló 23-án számol be a régóta várt eseményről. „Az országúton, a közeli falvakból sokácok, svábok, magyarok színes tömegei tolongtak. Az első megálló Mecsekpusztán volt. Itt tízóraival várták a bevonulókat. Ezután a csapatok megkezdték a Pécsre való bevonulást. Egy útkeresztezésnél a bányamunkások nagy tömege nemzetiszínű zászlók alatt állott sorfalat. Az úton Jószerencsét! felirású diadalívet állítottak fel, nemzetiszínű zászlókkal feldíszítve.”
Pécsre Maxon tábornok vezetésével vonul be az elővéd zászlóalj. „Szinte leírhatatlan az a tüntető lelkesedés, ahogyan a magyar csapatokat fogadták. Ember ember hátán szorongott végig a mintegy két kilométernyi hosszú útvonalon, piros-fehér-zöld kokárdákkal, a nők nemzeti ruhában. Az útvonal véges-végig nemzetiszínű zászlókkal volt fellobogózva. Harsogva zúgott az éljenzés: Éljen a nemzeti hadsereg! Isten hozott testvérek! […] A városon keresztül való bevonuláskor tetőfokára hágott a lelkes ünneplés.” A Széchenyi-téren szorongó sokaság kendőlobogtatással, virágesővel fogadja a magyar csapatokat. A parancsnok, Soós Károly altábornagy beszédet mond. „Szépek és emlékezetesek voltak azok a napok is, amikor kormányzónk, akkori fővezérünk oldalán bevonulhattam Székesfehérvárra, Budapestre, ezzel a szerény zászlócskával az oldalamon, amelyet Pécsre is elhoztam. A nagyobb lelkesülést mégis itt láttam. A tömegek lelkesülését a kard és kettős kereszt mellett, amely felszáll a magyarok Istenéhez, itt fokozottan éreztem. Amikor ma reggel leomlottak a demarkációs vonal korlátai, amelyek magyart magyartól, vért vértől eddig elválasztottak, akkor láttam könnyező szemmel, örömtől reszkető szívvel lehullani azokat a korlátokat is, amelyek itt ezen a vidéken, a bányatelepen, a városban eddig elválasztottak osztályt osztálytól […] És láttam a Turult lerázni szárnyairól a haza, nemzet- és Istenellenes gyalázatos vörös rongyokat és büszkén felszállani a magyarok Istene felé és láttam, hogy egyre mélyebben vésődik a lelkekbe ez a gondolat: Összetartani!”