Pécsett tart programalkotó beszédet és nagygyűlést gróf Bethlen István miniszterelnök október 21-én. Kijelenti: „Ezer év óta a legnehezebb küzdelmet most folytatja a nemzet létéért, soha az ország ilyen kétségbeesett helyzetben még nem volt. […] Ezer sebből vérzik az ország és ugyanakkor az ország vezetőinek egy része egymás közt pártoskodva és civakodva lehetetlenné teszi az egységes program kialakulásának és végrehajtásának foganatba vételét.” Rámutat: „a kormány feladatát nem teljesítheti, ha a parlament többsége a vezetést nem a kormányra bízza, hanem munkáját mondvacsinált ellentétek szításával és kicsinyes beavatkozásokkal zavarja. […] Mikor a proletárdiktatúra megbukott, a büntetés, a megtorlás volt a jelszó. Azóta megváltozott a világ! Ma nem büntetni, hanem építeni és gyógyítani kell!” Azt is hátráltató tényezőnek tartja, hogy a pártok sem egységesek. „A választások óta még súlyosabbá tette a helyzetet az, hogy magában a nemzetgyűlésben a mai napig nem tudott kialakulni sem egy egységes kormányzópárt, sem egy egységes ellenzék. A kormány háta megett egy laza koalíció áll, melynek két főpártja: a kisgazda- és keresztény nemzeti-párt sem támogatják a kormányt azzal az elszántsággal és egységgel, amely szükséges, hogy a kormányzatnak tekintélyt és erőt adjon. Versenyfutás fejlődött ki közöttük a népszerűségért és a hatalmi pozícióért.” Külpolitikai téren is negatívumok származhatnak a kormányzat instabilitásából. „Nem köt megegyezést, barátságot a külföld olyan kormánnyal, amelynek bukását minden pillanatban jósolgatják, s kilátása lehet arra, hogy más irány kerekedhetik felül, amely érdekeit inkább honorálja. De kihasználják a gyengeséget a belső ellenségek is. A bolsevizmus rejtett földalatti agitációja, a forradalom emberei, a radikálisok és szövetséges társaik nap nap után szítják az ellentéteket a két kormányzópárt között.” Levonja a konzekvenciát: „elérkezett az utolsó pillanat arra, hogy a nemzetgyűlés pártjai a saját soraikban rendet teremtsenek, ha nem akarják azt, hogy az ország újra a züllés, a megsemmisülés útjára tévedjen.” Szerinte a kormány erejét arra kellett fordítania, hogy pártklikkek intrikáival küzdjön, s a mesterségesen szított hisztérikus hangulatot a parlamentben lecsendesítse. „Ez az országnak mérhetetlen kárára van. A kormány a felelősséget ezekért a károkért nem vállalhatja. Hogyha a pártok nem tudnak, illetőleg nem akarnak soraikban rendet teremteni, akkor az ország népe, s az ország közvéleménye, az ország közakarata kell, hogy ezt kikényszerítse, amelyhez ebben az esetben fordulni kellene.” Bethlen amellett érvel, hogy minderre az orvosság a két kormánypárt egyesülése lenne. Úgy véli: nagy hiba volna kizárólag osztályérdek szószólóivá válni a pártnak, „mert különben a szociáldemokraták példáját követnék, akik egyetemes nemzeti érdekeket látni sem akarnak, hanem kizárólag proletárérdekekért küzdenek. […] Csak világnézeteken alapuló pártok vannak hivatva, hogy egy nemzet sorsát irányítsák. A keresztény, nemzeti és agrár irányzat csak együttesen lehet hivatva az országot kormányozni.” Kiemeli, hogy nem a szólamok számítanak: „Reálpolitikára kell egyesülnünk, nem pedig jelszavak alapján. […] újra életképessé kell tennünk és hatalomhoz kell juttatnunk a magyar keresztény intelligenciát. Így kell szolgálnunk a keresztény világnézetet, amelynek értelmében nem a gyűlölködés szellemének szítása, hanem a keresztény intelligencia vezető szerepének biztosítása legyen a gondunk. Ápolnunk kell ebben a szellemben a felekezeti békét és türelmet elsősorban a keresztény felekezetek közt és lehetetlenné kell tennünk minden zsidóüldözést, amely nem méltó kultúránkhoz és csak árt a nemzet presztízsének.” Nem kerüli meg a királykérdést, s kifejti, a trón betöltésének feltétele, hogy „a király elfogadja azokat a feltételeket, amelyeket a nemzet kitűzött akkor, amikor függetlenségét proklamálta és a trianoni szerződést aláírta. Ebből a helyzetből csak egy kivezető út van: a nemzetnek, illetve a nemzet megbízásából a kormánynak kell a nemzet felfogása alapján tisztázni a helyzetet a királlyal.” A Pesti Hírlap úgy zárja beszámolóját: „A miniszterelnök beszédét több ízben szakította meg a lelkesedés tapsvihara, beszéde végeztével pedig percekig ünnepelték.”
Donald Trump: Az amerikai katonák Lengyelországban maradnak
