A kormányfő megnyerné a munkásságot és az értelmiséget

A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága a királypuccs miatt letartóztatott képviselőket kiadja a bíróságnak. Az ellenzék támadja a kormányt emiatt, Apponyi Albert alkotmányjogi botránynak minősíti a történteket. Az ismét miniszterelnöknek jelölt Bethlen István elkötelezett az egységes kormánypárt létrehozatala iránt. A terv nem arat rögtön osztatlan tetszést a kormánypártok soraiban, ám hamarosan Nagyatádi Szabó István, a kisgazdák vezetője sem ellenzi. A kormányfő ismerteti programját, amelynek hangsúlyos eleme a munkásság és az értelmiség megnyerése.

A jelek szerint gróf Bethlen István elkötelezett az egységes kormánypárt megteremtésének szándékában. A bizalmi kérdés felvetése miatt lemondott, ám újabb kormányalakításra készülő miniszterelnök igyekszik meggyőzni a kormánypártokat, a kisgazdákat és a kereszténypártot a belpolitikai stabilitást és külföldi tekintélyt eredményező tervének helyességéről, ezért külön-külön is tárgyal velük. Kemény fába vágja azonban a fejszéjét, mivel mindkét pártban erősek azok a törekvések, amelyek féltik az önállóságukat egy majdani közös nagy kormánypárt keretein belül.

Ütközési pont a IV. Károly-féle puccsban résztvettek mentelmi jogának megszavazása is. A Pesti Hírlap november 23-án arról ír: a mentelmi bizottság kilenc szavazattal nyolc ellenében kimondta, hogy mentelmi jogukat nem sértették meg. „A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága ma folytatta és befejezte a királypuccs miatt letartóztatott képviselők mentelmi ügyének tárgyalását. Az ülésen fölolvasták az ügyészségtől érkezett újabb jegyzőkönyveket, köztük Gratz Gusztáv vallomását, amely fölemlíti azt is, hogy a király nem teljesen saját akaratából határozta el magát a magyarországi utazásra.” A bizottság kilenc szavazattal nyolc ellenében dönt úgy, hogy kiadják az igazságszolgáltatásnak a képviselőket, akik egyébként maguk is kérték bíróság elé utalásukat.

Gróf Andrássy Gyula, gróf Sigray Antal, Rakovszky István, Beniczky Ödön, Gratz Gusztáv, Lorencz József, Schnirzler Ágoston és Szenkovits Dénes államcsínykísérleti ügyéről Bethlen Istvánt a keresztény egyesülés pártjának képviselői is kérdezik 23-án. Úgy válaszol: „Én teljesen méltányolom letartóztatott képviselőtársaink kellemetlen helyzetét és meg is volna a hajlandóság a kormányban arra, hogy sorsukon változtasson. De számolni kell a néphangulattal… És azt is mondhatnák, hogy az igazságszolgáltatás másképp bírálja el az ügyüket, mert grófok…” A Pesti Hírlap hozzáteszi: „A miniszterelnök hivatkozott a külpolitikai szempontokra is. Azzal is megvádolhatnák esetleg a kormányt, hogy együttérez azokkal, akik a királyt ide hozták. A fő dolog azonban az, hogy a nemzetgyűlés mielőbb meghozza döntését a letartóztatott politikusok mentelmi jogsérelme ügyében.”

A Pesti Napló 23-án azt progonosztizálja, hogy a másnapi parlamenti ülésen izgalmas viták lesznek. „Viharosnak ígérkezik a szerdai ülés” – szól a cím, majd arról írnak: „Az ellenzék, amely a Ház összehívását kérte, rendkívül sok robbanóanyagot akar bevinni a tárgyalásokba és ha módja lesz rá, szokatlanul éles hangon fogja támadni a kormány kül- és belpolitikáját, a jogrend kérdését, a külföldnek Magyarország belső ügyeibe való beavatkozását, s különösen attakot készülnek intézni a miniszterelnök ellen, aki legutóbb oly élesen támadta gróf Apponyi Albertet is. Az ellenzéki oldalon olyan ingerült a hangulat a kormánnyal szemben, mint a nemzetgyűlés óta még soha.”

A következő ülésnapról szóló cikkének a Friss Ujság azt a címet adja: „Apponyi nagy támadása a kormány ellen”. Rassay Károly abszolutisztikus hatalomgyakorlással vádolja a kormányfőt, amiért az új kormány megalakulásáig nem akarja összehívni a nemzetgyűlést. Bethlen személyes megtámadtatás címén kér szót, s visszautasítja a vádakat. „Nem áll, hogy a kormány abszolutisztikusan kormányoz. A parlament augusztus elejéig dolgozott, akkor elnapolták kormányzói kézirattal, azóta pedig a Ház maga magát napolja el” – idézi a Pesti Napló. Apponyi Albert másik vádat is megfogalmaz a 24-i Magyarország tudósítása szerint: „alkotmányjogi botránynak minősítem azt, hogy a nemzetgyűlés több tagja a mentelmi jog sérelmével vagy anélkül, de most is börtönben van.”

Jog és Politika címmel elemzi a fejleményeket a Pesti Hírlap 24-én. „Egy napra összejött a nemzetgyűlés, hogy mutatványt adjon abból a forrongó vulkánból, mely a lelkekben ég. Kritikus időkben a parlamentnek együtt kell lennie, de ha csak ilyen üléseket produkál, abból az országnak semmi haszna. Mert ha az indulatok kormányozzák az embereket, akkor ugyan messze kalandoznak az igazságtól. […] a képviselőháznak joga és kötelessége is halogatás nélkül megállapítani minden tagjának esetleges jogi sérelmét. De másrészt az is kétségtelen, hogy nyílt törvényszegés esetén a »tetten ért« képviselőt nem védheti meg a mentelmi jog attól, hogy a bíróság ne ítélkezzék fölötte. Arról pedig igazán nem lehet vitatkozni, hogy Andrássy, Rakovszky és Gratz »in flagranti« fogattak el a Budapest ellen fegyverrel harcoló katonák között. Tehát velük szemben jogosan járt el Bethlen. […] Az egész nemzetgyűlés, s azok a legitimisták is, kik ma szónokoltak, ezzel a szónoklásukkal, a parlamentben való megjelenésükkel, s a fizetésük fölvételével is ténylegesen elismerték ezt a törvényes állapotot, ami ellen fegyverrel léptek fel a puccsisták, tehát ezeket nem menthetik azzal, hogy nem követtek el semmi hibát. Csak azt lehet mondani, hogy miután tettük politikai bűntény, melyet jóhiszeműleg követtek el, s miután Magyarországról elhárult már a katasztrófa, amit fölidéztek, akár pertörlés, akár amnesztia formájában szabadon bocsáthatók. A magyar természet egyik nemes vonása a megbocsátás; s ezt a politikai eszélyesség is tanácsolja, mert ismételjük, nem akarunk a legitimistákból mártírt csinálni.”

Nagyatádi Szabó István, a kisgazdapárt vezetője a Pesti Naplónak először diplomatikusan nyilatkozik Bethlen egységes kormánypárti tervéről. „Ha a miniszterelnök úr megismerteti velem programját, én azt közölni fogom a párt tagjaival, vagy ha nem volnának elegendő számban Budapesten, azzal a tizenöt tagú bizottsággal, amelyet megválasztottunk a kérdés elintézésére. Úgy látom, pártomban egységes a hangulat arra nézve, hogy az új alakulatnak csupán a kisgazdapárt lehet a gerince, mert ez a nemzetgyűlés legnagyobb pártja és hogy az alakulásban föltétlenül érvényre kell jutnia a párt programjának és jellegének.” Érdekes módon a Pesti Hírlapnak ugyanaznap keményebben fogalmaz. „A kisgazda- és földmívespárt megtartása nemcsak pártérdek, hanem egyenesen országos érdek. Azt megszüntetni, vagy valamilyen egységes pártba beolvasztani nem tartom megengedhetőnek. Ha egységes pártot keres valaki, itt van az egységes párt és aki magáévá teszi igaz meggyőződésből ennek a programját ─ amelynek kibővítése ellen nem zárkózunk el ─ az jöjjön ide!”

Nagyatádi Szabó István                                                                                                                                       Forrás: Wikipédia

26-án a Pesti Hírlap arról számol be, hogy a kisgazda vezérrel Horthy Miklós hosszasan tárgyalt. „Nagyatádi Szabó István délután négy órakor a kormányzónál jelent meg kihallgatáson és audienciája, amely két óra hosszat tartott, szintén a válsággal van összefüggésben.” Megjegyzik: „Szó van arról, hogy tárca nélküli miniszter lesz, de fölmerült az a terv is, hogy az új pártnak a miniszterelnök mellett Nagyatádi Szabó István legyen az elnöke.”

Azután, hogy 26-án Bethlen dezignált, vagyis kijelölt miniszterelnökként ismertette a programját a kormánypártok előtt, a kisgazda vezető a Budapesti Hírlap szerint „megköszönte a miniszterelnök nyilatkozatait, de rövid időt kért, hogy a programot a párt megvitathassa.” Majd „hangoztatta, hogy a miniszterelnök iránt a párt bizalommal van és csak a részletekben merülnek föl aggályok, különösen a reformok sorrendjét illetően.”

A Budapesti Hírlap 27-én közli: „A pártok az egységes párt mellett döntöttek.” Úgy foglalják össze a történteket: „A mai napon Bethlen István gróf vállalkozása döntő sikert aratott. A miniszterelnök, aki első dezignálása óta szívósan ragaszkodott az egységes párt eszméjéhez, ma elérte az első konkrét eredményt. A pártok hosszabb-rövidebb eszmecsere után, bár egyes vezető tagok mindent elkövettek, hogy a döntést kitolják, elvben elfogadták a miniszterelnök munkaprogramját és az egységes párt tervét.” Bethlen úgy érvel beszédében a Pesti Hírlap szerint az egységes párt mellett, hogy az ellenzék megerősödött és bár nem értenek sok mindenben egyet, „teljesen külön világnézeti alapon álló legitimisták és oktobristák zárt falanxban vonulnak fel a liberális blokkban és együtt látjuk gyülekezni ebben a táborban a bal- és jobboldali forradalmárokat.” Másrészt „míg a külföld nem lát egy erős kormányt, amely egységes pártra támaszkodik, amely ennek a kormánynak a stabilizálására is alkalmas, addig nem tudja a kormány a külfölddel szemben a maga álláspontját úgy érvényesíteni, hogy róla a külföld azt a meggyőződést vonja le, hogy akaratának a kormány érvényt is tud szerezni.”

A program hangsúlyos elemeként említik: a kormány tartózkodni fog attól, hogy „valamely osztálynak vagy felekezetnek érdekeit más osztályok vagy felekezetek érdekei fölé helyezze”. Továbbá: „a kiengesztelés útján haladva a szociális békét és megértést azokkal a munkásrétegekkel szemben is érvényre kívánja emelni, amelyek a kormány politikai irányával különben nem értenek egyet, de az ország újjáépítésének munkájában közreműködni hajlandók”. Bethlen célja ezenkívül az értelmiség értékes elemeinek megnyerése, akik bár nem állnak elvi ellentétben a kormányzati iránnyal, ám a közélettől távol tartják magukat. Különösen kötelességének tartja a felekezeti egyetértés ápolását.

Borítókép: Nagyatádi Szabó István (Forrás: Wikipédia)