Elfogadják a volt és jövendő kormánypártok Bethlen István programját és személyét is, ám a hatékony, egységes kormánypárt létrehozásának terve nem vált ki osztatlan elismerést a soraikban. A keresztény nemzeti pártban sem egyöntetű a támogatás, ám főként a kisgazdapárt helyezkedik az elutasítás álláspontjára. Nagyatádi Szabó István vezetésével ahhoz ragaszkodnak, hogy az új párt programja maradéktalanul tartalmazza az ő programjuk minden passzusát. A Pesti Hírlap így ír a fejleményekről november 29-én: „Gróf Bethlen István kibontakozási akciója a mai tárgyalások során mindössze annyival jutott előre, hogy a három párt vezetői kimondták, hogy a miniszterelnök programját elfogadják és támogatják az egységes párt megalakításában. Az új párt Keresztény Kisgazda Földmíves és Polgári Párt néven fog megalakulni és programjában egyesíti a három frakció elveit, amelyeket összekapcsol a királykérdésben a Habsburg-detronizáció tényének fenntartás nélküli elfogadása.”
Másnap már kevésbé derűlátó hírekről számolnak be. „Az éjszakai órákban lényeges változás állott be a politikai helyzetben. A kisgazdák pártja elvetette gróf Bethlen István eredeti előterjesztéseit és kimondotta, hogy csak olyanokkal egyesül, akik hozzá csatlakoznak, úgy hogy teljességében fogadják el a kisgazdák ismeretes programját, azután csatlakoznak a Bethlen István kifejtette kormányzati elvekhez. Ez annyit jelent, hogy a kisgazdák nem egyesülnek. A határozatot viharos tanácskozások előzték meg, amelyek folyamán Nagyatádi Szabó István, akit a kormányzó hosszú kihallgatáson fogadott, nagy beszédet mondott. Nagyatádi Szabó István kirekesztette magát a kormányzatból és ezzel megnehezült a kisgazdák pártjának helyzete is. A keresztény nemzeti egyesülés is éjfél utánig tanácskozott, de nem határozott. Megvárja, amíg hivatalosan értesül a kisgazdák állásfoglalásáról és csak azután dönt.” Bethlen István a kisgazdák értekezletén hangsúlyozza: „Lehetnek köztünk – úgymond – ellentétek, de válságos időkben, mint amilyen a mai, össze kell fogni.”
A sajtóban a keresztény egyesülés pártja szakadását is bizonyosnak tartják. Prohászka Ottokár nemzetgyűlési képviselő, Székesfehérvár megyéspüspöke viszont kedvezően nyilatkozik a 30-i Az Estnek a pártösszevonási tervről. „Én szívvel-lélekkel kívánom az egységes párt megalakulását. Ha talán nem is szólna hosszú időre, nekünk a mai helyzetet kell néznünk, nem pedig a távoli jövőt. Márpedig mikor állandóan külső hatalmaknak a befolyása alatt kell cselekednünk, föltétlenül szükségünk van egy erős egységes alapra és erős kormányra. Ez koncentrációs pont lesz az egész politikai életben és előmozdítja a kialakulást és a politikai nevelést. Bethlen programját teljességgel kielégítőnek találom és azt hiszem, vállalkozása sikerrel jár.”
December 1-jén már arról tudósítanak a lapok, hogy az egységes párt terve egyelőre megbukott, ám Bethlen István „új kibontakozási platformról tett előterjesztést”. A Pesti Hírlap információi szerint viszont a keresztény egyesülés pártja a kisgazdákkal ellentétben teljesen egységesen Bethlen terve mellé áll. Egy a „miniszterelnök szándékaival teljesen ismerős mértékadó politikus” elmondja: a „kisgazdapárt szélsőséges szabad királyválasztó csoportja” volt döntő hatással a párt elutasító álláspontjára, mivel „úgy igyekeztek feltüntetni gróf Bethlen István álláspontját, mintha a miniszterelnök a kisgazdák vidéki pártszervezeteit fel akarná bomlasztani és a kisgazdák vidéki szervezkedését lehetetlenné akarná tenni. Pedig ennek éppen az ellenkezője áll, mert a miniszterelnök igenis úgy akarta az egységes pártot megteremteni, hogy abban a kisgazdák meglévő erős és népszerű szervezetei mint aktív működő alakulatok vegyenek részt.” Nagyatádi Szabó István a lapnak úgy nyilatkozik a lehetséges megoldásról: „Mi kimondtuk, hogy Bethlen programját elfogadjuk és ezen az alapon őt támogatjuk. Ugyanezt kimondta a kereszténypárt is. A megoldás tehát az, hogy a két párt koalícióban átveszi a kormányt.” Saját szerepével kapcsolatban elmondja: „Most nem leszek miniszter, elég volt két évig. […] Én nem kerestem a szakítást Bethlennel, az bizonyos, de álláspontomat senki kedvéért nem adhatom fel. Nem ismerem el azt, hogy katasztrofális az országra nézve, hogy mi nem mentünk bele az egységes pártba. Itt vagyunk egy nagy párt, mi felajánlottuk támogatásunkat a miniszterelnöknek, minket nem érhet szemrehányás.”
Hosszas huzavona után december 3-án megalakul az új Bethlen-kormány, amelyben kevés a személyi változás: például gróf Klebelsberg Kunó lesz a belügyminiszter, a földművelésügyi tárcát pedig Mayer János kapja.
A Budapesti Hírlap 4-i vezércikkében nagy valószínűséggel Rákosi Jenő író-főszerkesztő úgy értékel: „Előttünk nyilvánvaló, hogy a közérdek súlya immár nem a nemzetgyűlésen és kormányzásra képtelennek bizonyult pártjain van, hanem átterelődött Bethlen István gróf személyére. Mindazok közül a férfiak közül, akik eddig vállalkoztak arra, hogy Magyarországot kikormányozzák az örvényből, melybe az utolsó évek taszították, ő az, akiben élni látszik hivatásának tudata. Ő eddig azzal kecsegtette magát, hogy az elemekből, melyeket az utolsó választás zavaros hullámai a politikai arénára sodortak, össze tudja szedni, s tömöríteni is tudja a feladatához szükséges munkatársakat. A válság bonyodalmai megmutathatták neki, hogy ez hiú ábránd.”
A lapban azonban az is megjelenik, hogy „Bethlen nem adta föl az egységes párt tervét”. A „kormányhoz közelálló beavatott helyről” úgy értesülnek: „A miniszterelnök nem ejtette el azt a gondolatot, amellyel a beteg nemzetgyűlési helyzetet orvosolni remélte, tudniillik az egységes párt tervét. […] A miniszterelnök meg van győződve, hogy a dolgok természetes fejlődése meg fogja érlelni a helyzetet az egységes párt számára, s előbb-utóbb minden oldalon világossá fog válni az, hogy a nemzetgyűlés csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha a kormány mögött egységes párt sorakozik.” Hozzáfűzik: „Mértékadó politikai körökben különben a mostani kormányalakítást úgy is fogják föl, mint megindítását ama folyamatoknak a pártokon belül, amelyeknek a homogén elemeket előbb-utóbb egy táborba kell terelni, a szélsőséges elemeket pedig le kell kapcsolni. E körökben ezért azt hiszik, hogy mire a nemzetgyűlés az alkotmányjogi reformokkal elkészül, a választások ideje elkövetkezik. Bethlen István gróf egységes kormányzópárt zászlajával állhat majd a nemzet ítélete elé.”
Az Est november 30-án arról számol be, hogy „Az osztrák kormány nagyon fél a soproni népszavazás eredményétől”. A bécsi kabinet ugyanis a szövetségközi tábornoki bizottsághoz fordult különböző, kérésekbe csomagolt vádaskodásokkal. Szerintük például „Ausztria számára is biztosítani kell az agitáció szabadságát”, illetve „Hermetikusan el kell zárni a keleti határt mindenféle bandák és karhatalmak elől”. A 8 Órai Ujság december 4-én intenzív osztrák készülődésről ad hírt. Soproni tudósításuk szerint Nyugat-Magyarországon bandákat szerveznek az osztrákok a népszavazási területen. Az ausztriai népszavazási bizottság tagjainak ugyanis olyan emberek érkeznek, akik „Steinacker ismert agitátor” aláírásával ajánlóleveleket hoznak. A levelek szövege szerint a „cédulák átadói szálláscsinálók később érkező sváb diákok számára”, akik a Sopronban való tájékozódás után „oda fogják hívni 10-15 emberüket.” Kiderül: „Valamennyien tudnak magyarul és szükség esetén segéderőkül lehetne leosztani őket az osztrák delegációhoz”. Egy másik hír kiutasított osztrák agitátorként ír Steinackerről, aki ismét megjelent Sopronban, s akinek „az itteni osztrák delegáció igazolványt adott, hogy a népszavazási bizottsághoz van beosztva, noha a soproni tábornoki bizottság kiutasította a népszavazás területéről”. Arról is beszámol a lap, hogy a „szövetségesközi tábornoki bizottság soproni albizottsága kitiltotta a népszavazás területéről az osztrák kommunista és szélső szocialista hírlapokat, továbbá mindazokat a napilapokat, melyek egy idő óta fokozott propagandával és a magyarság befeketítésével igyekeznek az osztrákok javára kedvezően befolyásolni a népszavazók hangulatát.”
