Megalakul a második Bethlen-kormány

Az új kabinet megalakulása kissé elhúzódik, mert a kisgazdák vezetése nem akarja az egységes kormánypártot létrehozni. Prohászka Ottokár az egységes párt megalkotása mellett emeli fel szavát. Mivel Bethlen István személyét és erős konzervatív pártprogramját minden érintett elfogadja, újabb kormánya létrejöttének nincs akadálya. A soproni népszavazás közeledtével az osztrákok egyre több fizetett agitátort vetnek be.

Prohászka Ottokár Forrás: MTI/MTVA

A sajtóban a keresztény egyesülés pártja szakadását is bizonyosnak tartják. Prohászka Ottokár nemzetgyűlési képviselő, Székesfehérvár megyéspüspöke viszont kedvezően nyilatkozik a 30-i Az Estnek a pártösszevonási tervről. „Én szívvel-lélekkel kívánom az egységes párt megalakulását. Ha talán nem is szólna hosszú időre, nekünk a mai helyzetet kell néznünk, nem pedig a távoli jövőt. Márpedig mikor állandóan külső hatalmaknak a befolyása alatt kell cselekednünk, föltétlenül szükségünk van egy erős egységes alapra és erős kormányra. Ez koncentrációs pont lesz az egész politikai életben és előmozdítja a kialakulást és a politikai nevelést. Bethlen programját teljességgel kielégítőnek találom és azt hiszem, vállalkozása sikerrel jár.”

Prohászka Ottokár                                                                  Fotó: MTI/MTVA

December 1-jén már arról tudósítanak a lapok, hogy az egységes párt terve egyelőre megbukott, ám Bethlen István „új kibontakozási platformról tett előterjesztést”. A Pesti Hírlap információi szerint viszont a keresztény egyesülés pártja a kisgazdákkal ellentétben teljesen egységesen Bethlen terve mellé áll. Egy a „miniszterelnök szándékaival teljesen ismerős mértékadó politikus” elmondja: a „kisgazdapárt szélsőséges szabad királyválasztó csoportja” volt döntő hatással a párt elutasító álláspontjára, mivel „úgy igyekeztek feltüntetni gróf Bethlen István álláspontját, mintha a miniszterelnök a kisgazdák vidéki pártszervezeteit fel akarná bomlasztani és a kisgazdák vidéki szervezkedését lehetetlenné akarná tenni. Pedig ennek éppen az ellenkezője áll, mert a miniszterelnök igenis úgy akarta az egységes pártot megteremteni, hogy abban a kisgazdák meglévő erős és népszerű szervezetei mint aktív működő alakulatok vegyenek részt.” Nagyatádi Szabó István a lapnak úgy nyilatkozik a lehetséges megoldásról: „Mi kimondtuk, hogy Bethlen programját elfogadjuk és ezen az alapon őt támogatjuk. Ugyanezt kimondta a kereszténypárt is. A megoldás tehát az, hogy a két párt koalícióban átveszi a kormányt.” Saját szerepével kapcsolatban elmondja: „Most nem leszek miniszter, elég volt két évig. […] Én nem kerestem a szakítást Bethlennel, az bizonyos, de álláspontomat senki kedvéért nem adhatom fel. Nem ismerem el azt, hogy katasztrofális az országra nézve, hogy mi nem mentünk bele az egységes pártba. Itt vagyunk egy nagy párt, mi felajánlottuk támogatásunkat a miniszterelnöknek, minket nem érhet szemrehányás.”

Hosszas huzavona után december 3-án megalakul az új Bethlen-kormány, amelyben kevés a személyi változás: például gróf Klebelsberg Kunó lesz a belügyminiszter, a földművelésügyi tárcát pedig Mayer János kapja.

A Budapesti Hírlap 4-i vezércikkében nagy valószínűséggel Rákosi Jenő író-főszerkesztő úgy értékel: „Előttünk nyilvánvaló, hogy a közérdek súlya immár nem a nemzetgyűlésen és kormányzásra képtelennek bizonyult pártjain van, hanem átterelődött Bethlen István gróf személyére. Mindazok közül a férfiak közül, akik eddig vállalkoztak arra, hogy Magyarországot kikormányozzák az örvényből, melybe az utolsó évek taszították, ő az, akiben élni látszik hivatásának tudata. Ő eddig azzal kecsegtette magát, hogy az elemekből, melyeket az utolsó választás zavaros hullámai a politikai arénára sodortak, össze tudja szedni, s tömöríteni is tudja a feladatához szükséges munkatársakat. A válság bonyodalmai megmutathatták neki, hogy ez hiú ábránd.”

A lapban azonban az is megjelenik, hogy „Bethlen nem adta föl az egységes párt tervét”. A „kormányhoz közelálló beavatott helyről” úgy értesülnek: „A miniszterelnök nem ejtette el azt a gondolatot, amellyel a beteg nemzetgyűlési helyzetet orvosolni remélte, tudniillik az egységes párt tervét. […] A miniszterelnök meg van győződve, hogy a dolgok természetes fejlődése meg fogja érlelni a helyzetet az egységes párt számára, s előbb-utóbb minden oldalon világossá fog válni az, hogy a nemzetgyűlés csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha a kormány mögött egységes párt sorakozik.” Hozzáfűzik: „Mértékadó politikai körökben különben a mostani kormányalakítást úgy is fogják föl, mint megindítását ama folyamatoknak a pártokon belül, amelyeknek a homogén elemeket előbb-utóbb egy táborba kell terelni, a szélsőséges elemeket pedig le kell kapcsolni. E körökben ezért azt hiszik, hogy mire a nemzetgyűlés az alkotmányjogi reformokkal elkészül, a választások ideje elkövetkezik. Bethlen István gróf egységes kormányzópárt zászlajával állhat majd a nemzet ítélete elé.”

Az Est november 30-án arról számol be, hogy „Az osztrák kormány nagyon fél a soproni népszavazás eredményétől”. A bécsi kabinet ugyanis a szövetségközi tábornoki bizottsághoz fordult különböző, kérésekbe csomagolt vádaskodásokkal. Szerintük például „Ausztria számára is biztosítani kell az agitáció szabadságát”, illetve „Hermetikusan el kell zárni a keleti határt mindenféle bandák és karhatalmak elől”. A 8 Órai Ujság december 4-én intenzív osztrák készülődésről ad hírt. Soproni tudósításuk szerint Nyugat-Magyarországon bandákat szerveznek az osztrákok a népszavazási területen. Az ausztriai népszavazási bizottság tagjainak ugyanis olyan emberek érkeznek, akik „Steinacker ismert agitátor” aláírásával ajánlóleveleket hoznak. A levelek szövege szerint a „cédulák átadói szálláscsinálók később érkező sváb diákok számára”, akik a Sopronban való tájékozódás után „oda fogják hívni 10-15 emberüket.” Kiderül: „Valamennyien tudnak magyarul és szükség esetén segéderőkül lehetne leosztani őket az osztrák delegációhoz”. Egy másik hír kiutasított osztrák agitátorként ír Steinackerről, aki ismét megjelent Sopronban, s akinek „az itteni osztrák delegáció igazolványt adott, hogy a népszavazási bizottsághoz van beosztva, noha a soproni tábornoki bizottság kiutasította a népszavazás területéről”. Arról is beszámol a lap, hogy a „szövetségesközi tábornoki bizottság soproni albizottsága kitiltotta a népszavazás területéről az osztrák kommunista és szélső szocialista hírlapokat, továbbá mindazokat a napilapokat, melyek egy idő óta fokozott propagandával és a magyarság befeketítésével igyekeznek az osztrákok javára kedvezően befolyásolni a népszavazók hangulatát.”