Újabb magyar kommunistákat utasítanak ki Ausztriából ─ adják hírül a lapok. A 8 Órai Ujság bécsi tudósítója jelenti március 2-án: „A bécsi rendőrség következetesen folytatja azt az akciót, amelyet decemberben indított meg Ausztriának a magyar és jugoszláv kommunistáktól való megtisztítása érdekében. A szociáldemokrata párt, a kommunisták által rendezett decemberi fosztogatás óta teljes érdektelenséggel viseltetik a menedékjoggal visszaélő magyar és jugoszláv kommunisták sorsával szemben és a Rote Fahne, az osztrák kommunisták lapja naponként közölheti azoknak a névsorát, akiket a bécsi rendőrség kiutasított.” Mint írják, ismét három kommunista kiutasításáról intézkedtek, így eltávolítják „Chlepko Ede vasmunkást, aki a magyar szovjet idején nagy szerepet játszott Budapesten és az emigrált magyar kommunisták között vezető tényező.” De elküldik többek között a Rákosi-Kádár-rezsim alatt a kommunista vezetés által ünnepelt, és később történelmi hamisításairól elhíresült Illés Bélát is. Ő például azt a soha nem létezett Guszev kapitányt találta ki, akinek nevét viselte Budapesten egészen a rendszerváltozásig a régi, illetve mai Sas utca. Azt közlik: kiutasították „továbbá dr. Illés Béla állítólagos írót és egy Nagy Antal nevű kommunistát, akit Magyarországon nyolcévi fegyházra ítéltek és akinek sikerült a soproni fegyházból megszöknie, tiltotta most ki a bécsi rendőrség és csak nagy nehezen sikerült az osztrák kommunistáknak kieszközölniök, hogy néhány napi haladékot kapjanak Bécs elhagyására.” Azt viszont nem tudja már kijárni az ausztriai kommunista párt, hogy magyar és jugoszláv kommunisták ottani tartózkodási engedélyt kapjanak, illetve akinek lejárt, az meghosszabbíthassa. Ennek az az oka, hogy „a kiutasítások szünet nélkül folynak”, s azzal számolnak, „hogy néhány héten belül Bécsben teljesen kifüstölik az emigráns kommunista fészkeket”.
Illés Béla Fotó: Fortepan/Hunyady József
Az új választójogi törvényről, illetve az annak alapján kiírandó választásokról nyilatkozik a sajtónak gróf Bethlen István miniszterelnök, közvetlenül a jogszabály közzététele előtt. Az Ujság március 2-án hozza le az interjút, amelyben a kormányfő elmondja: eredeti terveihez hűen rendeleti úton lépteti életbe a jogszabályt, ám természetesen „ez a rendelet csak ezekre a választásokra érvényes, mert hiszen az új nemzetgyűlés lesz hivatva, hogy a választójog kérdésében véglegesen állást foglaljon és törvényt hozzon.” Hangsúlyozza: a rendelet nagyjából „azt a választójogot lépteti életbe, amelyet annak idején a parlament elé terjesztett a kormány”, ám azokkal a változtatásokkal, amelyek az ellenzékkel való tárgyalás során alakultak ki. A nagy vitát kiváltott passzusokkal kapcsolatban, amelyek értelmében csak a városokban volna titkos a választás, a falvakban nyíltan történne, úgy érvel: nem az erőszakos befolyásolás, hanem éppen annak megakadályozása a céljuk. Emlékeztet: „úgy állíttatik be, hogy itt a kormány a maga részéről azt a rendelkezést, hogy a vidéki kerületekben a szavazás nyílt legyen, azért vette fel, hogy ezáltal a presszió és korrupció eszközeivel befolyást gyakoroljon a választás eredményére. A kormány rendeletében éppen azért, hogy ez a vád ne illethesse, olyképpen gondoskodott, hogy minden ilyen visszaélés, presszió, terrorisztikus eszköz szigorú szankcióval sújtassék. Hogy nyíltan beszéljek, azt hiszem, hogy a nyílt szavazást elsősorban az indokolta a kormány javaslatában, mert abban a meggyőződésben van, hogy emellett minden túlzottan szélsőséges áramlattal szemben több garanciát talál, úgy jobbra, mint balra.” Bethlen reméli, hogy csendesen és nyugodtan zajlanak majd a választások, s véget vetnek a forradalomnak és a forradalmi hangulatoknak. „Arra törekszünk, hogy [...] a magyar intelligenciának eddig a politikai élettől távol állott rétegeit is bevezessük a magyar politikai életbe. Mert meggyőződésünk az, hogy ezáltal gátat emelünk, illetve véget vetünk a forradalmi hangulatoknak. Bízunk abban, hogy a magyar közönség józan ítélete és gondolkozása a választásokon meg fog nyilvánulni és ezen az úton is több garanciát fog ebben a tekintetben is nyújtani, mint a feloszlott parlament.”
Az úgynevezett ébredő magyarok ismét hallatnak magukról, amikor egy gyűlésük után csoportokba verődve járókelőket zaklatnak, bántalmaznak, egy rendőrre pedig rálőnek. Az Est arról tudósít március 1-jén, hogy a hatóságok letartóztatták a tetteseket. „Az ébredő magyarok vasárnap délutáni gyűlése után történt verekedések résztvevőit a rendőrség tegnap délután két órakor letartóztatta és intézkedés történt, hogy mind a hét letartóztatott még ma átkerüljön az ügyészségre. A letartóztatások indokolása az, hogy utcai zavargást rendeztek és hatóság elleni erőszakot követtek el akkor, amikor Antimovics rendőrt megtámadták.” Kiderül, hogy már elítélt, illetve körözött személyek is vannak az elkövetők között. „A tegnap délelőtti kihallgatások során dr. Gózmann rendőrfogalmazó megállapította, hogy nemcsak Székely János műszerész ismerős már a rendőrségen, aki ellen két esztendeje van elfogatási parancs kiadva, hanem Vas János cipészsegéd is, akit régebben szándékos emberölés miatt négy évre ítéltek és aki büntetését annak idején ki is töltötte.” Nem találják azonban éppen azt a merénylőt, aki rálőtt a rendőrre. „Az eddigi tanúk csak személyleírást adtak, de semmi egyéb adatot nem tudnak a rendőrséggel közölni.”
Romániából arról érkeznek hírek, hogy a választások előtt ellehetetlenítik a magyar képviselőjelöltek indulását. Az Est március 3-án közli: „Alig lesz magyar képviselő a román kamarában”. Azt írják: „A román választási hatóságok a kormány rendeletére a magyar jelölteket egy-két kivétellel mindenütt visszautasították és ezzel az utolsó órában lehetetlenné tették a magyarságnak a választáson való részvételét. Az erdélyi magyarság körében hallatlan felháborodást és elkeseredést szült ez a terrorisztikus eljárás, amelyet nem enyhít az sem, hogy ugyanígy jártak el egyes román ellenzéki jelöltekkel, továbbá a Bánát sváb képviselőivel szemben is.” A Pesti Hírlap egy nappal később úgy ír: „Az új választások küszöbén máris egész erejében mutatkozik a kormányzó liberális párt minden tekintet nélküli terrorja. Az egyes megyék prefektusainak a kormány szabad kezet adott a szükséges eszközök felhasználására, s így vidékenkint más-más eszközökhöz nyúlnak, hogy a liberális párt nem nagy népszerűségnek örvendő zászlóját diadalra vigyék.”
A Pesti Hírlap március 3-i Erdélyi basák című vezércikkében bírálja a románok módszereit. „Egyre sűrűbben érkeznek hírek elszakíthatatlan másik hazánkból, a rab Erdélyből, milyen módon garázdálkodnak a román választási elnökök, kik az erdélyi magyarság jelöltjeit egymás után vetik vissza, s eleve lehetetlenné teszik, hogy képviselői bejussanak a bukaresti kamarába. [...] Színmagyar községek, ősi székely városok nem állíthatnak magyar jelölteket, mert az erdélyi román basák keze hosszú, s minden alkalommal megsuhogtatja fölöttük szöges korbácsát.” A lap szerint be kellene tartani a trianoni szerződést. „Égig kiáltó szóval kell elmondanunk a világnak, hogy a »román demokrácia«, mely a trianoni szerződésben elismerte a kisebbségek politikai jogait, s ezen a címen harácsolta el bérces hazánkat, úgy bánik a magyarokkal, mint leigázott rabszolga söpredékkel.” Nem hiszik mégsem, hogy „az antant és a franciák, kiknek megvan a véleményük »latin testvéreikről«, most már közönyösen néznék az erdélyi basáskodást, hogyha kormányunk nyomatékos szóval föltárja az ottani helyzetet, s igazságot kíván.”
