Simontornyán Rakovszky Iván belügyminiszter tart beszédet Pesthy Pálnak, a nemzetgyűlés alelnökének beszámolója alkalmából. A Budapesti Hírlap október 2-i tudósítása szerint felszólalásában „határozott és kemény szavakkal szállt szembe azzal a felelőtlen izgatással, amely ma a fajvédők részéről a kormány és politikája ellen folyik.” Úgy fogalmaz: „amikor a keresztény ellenzék a külföldi kölcsönt kifogásolja, nem benső meggyőződésből teszi, hanem azért, mert fáj nekik, hogy a kölcsönt a Bethlen-kormány szerezte meg.” Kifejti: „Azt mondja az ellenzék egyik része ― röviden fajvédőknek szokás nevezni őket ― hogy ők megoldják a gazdasági kérdéseket, mert nekik egy varázsvessző van a kezükben és ez a tettrekész antiszemitizmus.” Úgy véli, „nagyon helytelen úton járunk el akkor, amikor erre a célra először is le akarjuk rombolni és tönkre akarjuk tenni a gazdasági életünket, csak azért, mert azon a zsidók is keresnek.” Egy példázaton keresztül illusztrálja mondandóját: „Ha nem vagyok megelégedve a házammal és értelmes ember vagyok, akkor vagy hozzáépítek elegendő szobát vagy építek egy másik házat és amikor fedél alatt vagyok, akkor rombolom le a viskómat, de olyan embert még nem láttam, aki lerombolja a régi házát, mielőtt még az újat felépítette volna. Az ő gazdasági politikájuk ebből áll.” Hangsúlyozza: „a kormány és közötte én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egyszerű, ok nélküli zsidóüldözésekkel bolondítsuk a népet, elhitetvén vele, hogy ebből az országra jó és előny származik.” Azzal kapcsolatban, hogy a fajvédő politikusok meg akarják szerezni maguknak a fővárosi cirkuszt, felemlegeti, hogy „a keresztény ellenzék egyik vezére nem röstelli azt mondani, hogy azért akartak cirkuszt vásárolni, mert azt keresztény nemzeti alapra akarták helyezni. Keresztény nemzeti alapon lehet politikát csinálni, de keresztény nemzeti cirkuszokból üzletet csinálni” és közben azt mondani, hogy „ezzel nagypolitikát csinálnak, ez erkölcstelenség és ennek célja csak a becsületes nép félrevezetése.”
A földműves szövetség és a Faluszövetség várható fúzióját harangozza be a 8 Órai Ujság szeptember 30-án. Mint írják, „nagy érdeklődéssel tekint a gazdaközönség mellett az egész politikai közvélemény a kaposvári nagygyűlés elé, amelyre az egységes párti képviselők közül igen sokan utaznak le és részt vesz azon Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter és Mayer János, az Egységes Párt elnöke, továbbá Almásy László ügyvezető alelnök is.” A kormánypárti elnök kapcsán azt is írják, hogy amiatt érik Gömbös Gyuláék részéről támadások, mert „neki tulajdonítják azokat a sorozatos kudarcokat, amelyek a pártbontási kísérleteknél őket érték. Mayer Jánosnak tulajdonítják azt, hogy befolyásával megakadályozta a kisgazdák közül egynéhánynak a fajvédőkhöz csatlakozását.” Mayer János a lapnak elmondja, hogy a földműves szövetségben munkálkodnak azok, akiket a fajvédők most a program megtagadásával vádolnak. Az Egységes Párt elnöke Gömböséket bírálja: „Az igazi fajvédelem nem az, hogy ha tele torokkal a hordó tetejéről óbégatunk és egymást pocskondiázzuk, hanem az, amit a Faluszövetség és a földműves szövetség a nép boldogulásának elősegítése terén folytat.” Szerinte a vidéki emberek nem dőlnek be a demagógiának. „Hiába akarják most egyesek magukat feltolni nagy hirtelen a nép védelmezőjének, sokat tanult a múltban a falu népe és akármilyen tetszetős jelszavakkal jönnek eléje, nem ül fel a jelszópolitika hangos hirdetőinek.”
Az Est október 2-án arról számol be, hogy a kaposvári gyűlésen kimondják a Faluszövetség és az Országos Földmívesszövetség egyesülését, az új szövetség ― amely a Falu Országos Földmíves Szövetség nevet kapja ― elnökéül pedig Mayer Jánost választják. Schandl Károly földművelésügyi államtitkár felszólalásában azt fejtegeti, „hogy a múlt század kilencvenes éveiben feltámadt szövetkezeti gondolatnak lehet köszönni, hogy ma a magyar fajról beszélhetünk. Megállapította azt is, hogy a mezőgazdasági termelés külföldre menő fölöslege segít bennünket mihamarább a külföldi kölcsönhöz.” Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter reagál a személyét érő rágalmakra is. „Megmondottam már nem egyszer, hogy akik szerint én a miniszterségem alatt vagyont gyűjtöttem, azokat a rágalmazókat gazembereknek tartom. Miniszterségem alatt nem szereztem vagyont, viszont büszke vagyok arra, hogy ezer meg ezer embert, akiknek semmije sem volt, én juttattam családi fészekhez, házhoz, fedélhez. Sziklaszilárdan állok a támadásokkal szemben, megszoktam már azokat. Éppúgy állnak társaim is, Mayer János és Schandl Károly, akiket az utóbbi napokban egyes lapokban a legperfidebb támadás ért.” A jelenlévőkből heves reakciókat váltanak ki a kisgazda vezér szavai. „A közönség percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadta Nagyatádinak ezt a kijelentését. Az éljenzést és tapsot nem egyszer szakította meg a kiáltás: ― Abcúg a rágalmazókkal! Majd megjegyezzük magunknak, hogy kik azok.”
Nem veszik jó néven a választók, hogy Gömbös Gyula otthagyta a kormánypártot és szélsőjobboldali utakra tért ― ad hírt róla a 8 Órai Ujság október 9-én. Mint írják, Abádszalókon egy beszámoló keretében kívánta megindokolni a fajvédő politikus, „miért lépett ki az Egységes Pártból és miért ment ellenzékbe. Nagy várakozással tekintettek a beszámoló elé, mert már napokkal a gyűlés előtt olyan jelenségek merültek fel, amelyek joggal engedtek arra következtetni, hogy Gömbös Gyula választóinak nagy része nem helyesli képviselőjének mostani ellenzéki szereplését és a kerület polgárai közül többen rosszallják, hogy Gömbös az ő megkérdezésük nélkül hagyta ott azt a pártot, amelynek programja alapján megválasztották.” Kiderül: az emberek elvárták volna, hogy döntése előtt megkérdezi erről saját választóit. A gyűlésen amúgy „kitűnt, hogy azok a nagyhangú szólamok, amelyekkel a fajvédők dolgoznak, egyáltalán nincsenek hatással a józan magyar népre. A fajvédő sajtó az új ellenzék minden kirándulása után diadalmenetről, tomboló lelkesedésről számol be, mint amelyek a fajvédőket szerte az országban kísérik. A tegnapi ülésen, noha azon a fajvédők vezérkara vett részt, nyoma sem volt a tomboló lelkesedésnek és a polgárok nyugodtan, szótlanul hallgatták a beszédeket és csak néha-néha hangzott fel gyenge éljenzés. Ezt az éljenzést sem a fajvédelmi szólamok váltották ki, hanem a földreform radikális hirdetése.”
A beszámolóra Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre, Kiss Menyhért, Anka János és Mándoky Sándor kísérték el Gömböst. Utóbbi szokásos paneleket tartalmazó szónoklatát követően vitéz Kemény Simon tart lelkesítő beszédet, „amikor azonban a bizalomnyilvánításra került sor, a választóközönség csendben maradt.”
A Budapesti Hírlap október 6-án azt közli, hogy a cigányzenészek köszönteni fogják Horthy Miklós kormányzót. Úgy írnak: „A Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete a minap Radics Béla elnöklete alatt tartott országos gyűlésén lelkesedéssel vette tudomásul a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabály-módosítást, amely szerint Magyarország területén csak olyan cigányzenész muzsikálhat, aki egyesületének tagja s működési igazolvánnyal bír.” A cigányzenészek stílszerűen muzsikával mondanak köszönetet.. „A közgyűlés elhatározta, hogy a napokban fáklyás zenével felvonulást rendez Horthy Miklós kormányzóhoz, továbbá József királyi herceghez, a cigányzenészek hódolata és hálája jeléül.”
