Éles nézetkülönbségek kerülnek felszínre a szocialista párt szokásos éves kongresszusán. Mint a Pesti Hírlap május 6-án beszámol róla, Peyer Károly kongresszusi elnök „beszéde közben a jelenlevők ismételten éljenezték Garamit, Buchingert és a többi emigránst”. Az angol Munkáspárt ügyvezető elnöke, C. T. Cramp az új internacionálé nevében üdvözli a gyűlést, s felszólalásában a nacionalizmust kárhoztatja. Kifejti: „Addig nem lesz rend, amíg nemzeti elfogultságok élnek a népek között. Az angol polgári pártok eljátszották a játékukat, a nép tudja, hogy milyen hibákat követtek el a háború után, a bennük való bizalom megrendült. Az angol Munkáspárt, amely most kormányozza az országot, minden erejével a megértés és a béke szolgálatában áll és arra törekszik minden erejével, hogy jobb viszonyokat teremtsen a volt központi hatalmak és az antant államok között.” A hivatalos állami közegek jelenléte indulatokat vált ki, miután a jelenlévő rendőrtisztviselő megvonja a szót a csehországi német szocialista párt küldötteitől az üdvözlő beszéd kereteinek a túllépése miatt, majd az elnök is fokozza a feszültséget. „Nagy izgalmat keltett az elnöknek az a bejelentése, hogy a kongresszus tagjai közé detektívek lopóztak be. Az ülést nagy zaj közben felfüggesztették és a szünet alatt a hatóság nem hivatalos képviselőit kituszkolták a teremből.” A szocialista nemzetgyűlési frakció tevékenysége kapcsán csúcsosodnak ki a belső ellentétek. Vanczák János előterjesztéséről „szenvedelmes vita indult meg. Több szónok élesen támadta a párt képviselő tagjait, mert lassúnak mondották az előrejutást. Propper Sándor visszautasította a támadásokat és azt fejtegette, hogy szívesen látnak minden emigránst, de Garbaival, Böhm Vilmossal nem azonosíthatja magát a párt. Propper felvilágosításai nem nyugtatták meg a párt elégedetlen csoportját, mert a hétfői ülésen is szenvedelmes hangon folytatták a vezetőség támadását.” Peyer Károly a tudósítás alapján nem kommentálja a vörös kommünben vezető szerepet vállaló Garbai Sándor és Böhm Vilmos személye körüli polémiát, hanem arról beszél a politikai és gazdasági helyzetről szóló jelentésében, hogy a demokratikus választójog hiánya okozza a tömegek nyomorúságát. A párton belüli balos ellenzék hiába vonul fel külön szavazólistával, nagy többséggel mégis a „hivatalos lista” győz, amelynek értelmében az új pártvezetőség tagja lesz többek között Kéthly Anna, Farkas István, Peyer Károly, Propper Sándor és Vanczák János.
A Budapesti Hírlap arról ír, hogy a Prágai Magyar Hírlap legújabb száma érdekes nyilatkozatot közölt Bethlen Istvánnal Csonka-Magyarország jövőjéről. A miniszterelnök a nyugodt fejlődés szempontjából fontos, történelmi napoknak nevezi a jelenlegieket, „amikor a Magyar Nemzeti Jegybankot, amelyért valaha annyit küzdöttünk, a nemzet saját erejéből felállítja és amikor Mr. J. Smith, a kiváló amerikai, aki a Népszövetség főmegbízottjaként fog itt működni, megérkezik körünkbe”. Úgy fogalmaz: „Meggyőződésem, hogy egyfelől csak olyan Magyarország tud újból megbecsülésre és tekintélyre szert tenni az új nemzetközi kapcsolatok rendszerében, amely a legszebb magyar kultúrtradíciókat követve, tudományos téren, művészetében és irodalmában […] maradandó értékeket tud termelni a haladás számára. Szilárd hitem másrészt, hogy politikai és társadalmi téren helyes úton csak akkor járunk, ha minden kockázatot gondosan kerülve, de azért tudatosan és fokozatos tervszerűséggel igyekszünk megvalósítani és megszervezni a nemzeti alapokon nyugvó magyar demokrácia uralmát.”
A Pesti Hírlapnak az amerikai Jeremiah Smith, Magyarország népszövetségi főbiztosa még Párizsban interjút ad, amelyben kijelenti: „Célom és tervem az, hogy Magyarországot talpra állítsam és el is fogok követni mindent Magyarország gazdasági rekonstrukciója érdekében.” A lap május 6-i számában közli: „Egy biztos: Amerikának éppen olyan érdeke, mint az európai nagyhatalmaknak, hogy Európa testén ne legyen egyetlen beteg rész sem, mert bárhol is kezdi ki a kór a testet, vele sorvad az egész szervezet.” Budapestre érkezve, a sajtónak úgy nyilatkozik: „Miután a jegybank június 2-án már megkezdheti működését, szabadon áll az út a nemzetközi pénzügyi körökkel való tárgyalások számára. Az én feladataim pénzügyi természetűek és nem politikaiak és minden erőmet ennek a feladatnak szentelem, abban a reményben, hogy egy népnek, amely iránt hazám mindig csodálattal viseltetett, támogatására lehetek jólétének és boldogságának a megteremtésében.”
Calvin Coolidge, az Egyesült Államok elnöke hasonlóan pozitívan, elismerően beszél a magyarságról a lap washingtoni tudósítójának. A Pesti Hírlap május 7-i cikkében kijelenti: „Ismerem az Unióból a magyarokat. Derék, nagy jövőjű kultúrnép… Kossuth népe… Egyébként az Amerikai Magyar Népszavának most lesz a jubileuma, levélben üdvözlöm szerkesztőjét, Mr. Berkót, és ebből a levélből látni fogja, hogy mennyire becsülöm a magyarokat.” Majd azt írják: „Az elnök levele Mr. Berkóhoz meg is érkezett. Elismerés ez a magyarsággal szemben minden sorában és ez is Kossuthot említi. Meglepő, hogy mindenki, akivel beszélek, ezt említi… Magyarország, Kossuth, Apponyi… Ez a három egy itt. Kossuth, Kossuth… mindig Kossuth… Aláhúzottabban, határozottabban, erőteljesebben, mint otthon.”
Megállapodással zárul a pár napos megszakítással hetekig tartó nyomdászsztrájk, amely a napilapok megjelenésének szünetelésével járt. A 8 Órai Ujság május 6-án összekapcsolja a krízis kivédését az ország eredményeivel: „A nyomdászsztrájk három hetében csendben, szinte észrevétlenül érlelődött a magyar jövő, az eljövendő szociális és gazdasági nyugalom, melynek tartó pillérei éppen az elmúlt hetek csendjében épültek föl. A szanálási törvények, a Nemzeti Bank megalapozása, a Népszövetség magyarországi főmegbízottjának, Mr. Smithnek Budapestre érkezése kimagasló eseményei a sajtó nélkül elmúlt heteknek, s mind a három esemény egyetlen közös cél szolgálatában egyesül: Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai rendjének és virágzásának megalapozásában.”
