A csehek szlovakizálják II. Rákóczi Ferencet

Fellép a koalíción belüli széthúzás ellen Bethlen István miniszterelnök. Gratz Gusztáv volt külügyminiszter feltárja, hogy a baloldali emigráció a kisantant segítségével a kormányt akarja megbuktatni. Apponyi Albert szerint sürgős érdekünk a Népszövetségbe való felvételünk. Életbe lép a trianoni békeszerződés, ami lehetővé teszi az elcsatolt területeken levő magyarok erőteljesebb védelmét. Egy cseh kiadvány a magyar történelmi szereplők egész sorát minősíti át szlováknak.

Gróf Bethlen István miniszterelnök fellép a koalíció egysége érdekében, miután egyre több jel mutat arra, hogy meddő viták akadályozzák a közös kormányzás eredményességét. Nagyatádi Szabó István kisgazda földművelésügyi miniszter egy ceglédi gyűlésen tartott beszédében például azt mondja, hogy a kereszténypárt és a kisgazdák között világnézeti különbségek is vannak, s homályosan az ellenzékbe vonulást sem zárja ki. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja tanácskozásán a Budapesti Hírlap június 14-i tudósítása szerint a kormányfő „szóvá tette, hogy a kormányzópártokban oly jelenségek fordulnak elő, amelyek alkalmasak arra, hogy a pártok között való harmóniát megzavarják és a koalícióra támaszkodó kormányzat zavartalan működését megnehezítsék. Fölemlítette, hogy egyes kormánypárti képviselők a parlamentben ellenzéki hangnemben beszélnek, a szavazásnál pedig sokszor a kormánnyal ellenkező álláspontra helyezkednek. [...] Fölteszi a kérdést, bizalommal van-e a párt a kormánnyal szemben? Ha igen, akkor mondja ki, hogy a kormány állásfoglalását magára nézve a parlamentben kötelezőnek ismeri el, aki pedig a maga álláspontját ennek nem tudja alárendelni, az vonja le a fölfogásának a következményeit.”

A Friss Ujság 17-én Gratz leleplezi a hazaellenes aknamunkát címmel közli a volt külügyminiszter és bécsi nagykövet cáfoló nyilatkozatát az osztrák Neue Freie Pressében a hazánkat ért vádakról. Mint Gratz Gusztáv kifejti: „A magyar követség különböző kísérleteket tett arra, hogy egy elfogulatlan bíróság előtt bebizonyítsa, hogy azok az okmányok, amelyeket az osztrák választási harc idején közzétettek és amelyek állítólag a követség irattárából származnak – amit a követség nyomban megcáfolt – hamisítványok.” Kijelenti: „különösen az irredenta propagandára vonatkozó okmánynak a hamisítása nyilván azt a célt szolgálta, hogy Magyarország és szomszédai között bizalmatlanságot keltsen. Ezt az okmányt az újságok közlése szerint elküldték a nagykövetek tanácsának és a Népszövetségnek is, bizonyságul arra, hogy Magyarország a hamisítványból kitetsző üzelmei által veszélyezteti a szomszéd államoknak a biztonságát, s ezzel az európai békét is. [...] Mindezek a machinációk […] készséges segítőtársakra találtak azoknak a magyar politikai elemeknek a körében, amelyek a mostani magyarországi politikai rendszerrel elégedetlenül Bécsbe vagy Csehországba vagy Jugoszláviába mentek ki és ott egész leplezetlenül azon igyekeznek, hogy a mostani magyar kormányrendszert kívülről, vagyis a kisantant segítségével megdöntsék és így Magyarországon ismét kormányra kerüljenek.”

A Magyarország meginterjúvolja gróf Apponyi Albertet, aki a Népszövetség támogatására alakult egyesületek kongresszusán vett részt Genfben. Úgy válaszol a 16-i számban: „Valamivel jobban állunk a közhangulatban, mint eddig, de politikai tekintetben nagyon érezhetjük a kisantantnak a gyűrűjét, amely igen erősen és erőteljesen dolgozik ellenünk és minden magyarországi érdek ellen a nagyantantnál.” Elmondja: „Minket magyarokat nagyon udvariasan és előzékenyen fogadtak.” Hangsúlyozza: „nagyon sürgős érdeke volna Magyarországnak, hogy minél előbb eljusson a Nemzetek Szövetségébe, mert az az igazi fórum, ahol valamit el tudunk érni és nekünk ott kell szóhoz jutni. Meg kell jegyeznem, hogy eddig nem volt lehetősége annak, hogy Magyarország a Népszövetségbe való felvételét kérje, mert az ellenséges államok még nem ratifikálták a békét. Most azonban már kérhetjük felvételünket, amit remélem, hogy szeptemberre kedvezően el is intéznek.”

A 8 Órai Ujság 19-én címlapon hozza: Életbelép a trianoni békeszerződés. Mint írják: „a magyar kormány arról értesült, hogy Japán a megfelelő formaságok között ratifikálta a trianoni békeszerződést. Mivel Japán – Anglia és Olaszország után – a harmadik nagyhatalom, amely a békeszerződést jóváhagyta, a trianoni béke ezzel életbe lép. […] A japán ratifikáció – e váratlan, de feltétlen hiteles hír szerint – megelőzte a franciát, s így a békeszerződés életbe léptetésének most már nincs akadálya. Magyarországot ez legfőképpen Pécs és Baranya sorsa miatt érdekli, mert így a szerbeknek három hónapon belül ki kell üríteniük a megszállott baranyai területet. […] most már sokkal erőteljesebben léphetünk fel a megszállott területeken levő magyar kisebbségek védelmében is.”

A Magyarország 14-én Linderék kitoloncolása címmel közli:„leírhatatlan az az öröm, amelyet a sokat szenvedett baranyai magyarság érez, hogy valahára vége lesz a jugoszláv uralomnak és hogy Magyarországhoz kerül ismét ez az erős magyar érzésű terület.” Mint beszámolnak róla, a Károlyi Mihály vezette puccsista kormány hadügyminisztere, a Nem akarok többé katonát látni! felkiáltásáról hírhedtté vált kommunista polgármester, „Linder Béla körülbelül kétszázötven társával már el is távozott Pécsről. Jugoszláv területen akartak maradni, a jugoszláv kormány azonban megtiltotta a letelepedésüket és zárt kocsikban toloncoltatta ki őket az osztrák határra, ahonnan a legtöbben Bécsbe utaztak, hogy ott az úgynevezett »emigránsok« táborát szaporítsák.”

„Külön kormányt és törvényhozást követelnek a tótok” – választja címül 14-i hírének a 8 Órai Ujság. „Juriga képviselő a tótföldi autonómia új tervezetét dolgozta ki.” – írják. A Narodni Listyre hivatkozva közlik, hogy az a követelés: „a tótok közigazgatását a maguk tisztviselői lássák el, akiket a nép választ az egyes községekben és járásokban, s azután a tót országos kormány erősítené meg azokat. A tót országos kormány lenne a tervezet szerint a legfőbb közigazgatási hatóság.”

Mányoki Ádám festménye II. Rákóczi Ferencről

Forrás: Wikipédia

Az Est 17-én arról ír, hogy egy cseh kiadvány „kisajátítja a magyar hősöket”. A lap úgy fogalmaz, hogy a Szlovákia történelme című könyvecskénél, amit a megszállt területek elemi iskolái részére adtak ki, „humorosabb olvasmányt már régóta nem volt alkalmunk élvezni”. Szemelvényeket közölnek belőle, amelyek szerint például a „legelső szlovák nemzeti hős volt Szvatopluk, akitől egy Árpád nevű magyar vezér »ravasz fondorlattal« elvette Szlovákországot. […] Megemlékezik a könyvecske Csák Máté szlovák főnemes szerepléséről is, akinél azonban nagyobb »szlovák nemzeti hősnek« tartja II. Rákóczi Ferencet, aki a szlovákság szabadságának kivívása érdekében fogott fegyvert. Rákócziról még azt is megemlíti a jól értesült szerző, hogy Szlovenszkóban Borsi községben született és ugyancsak Szlovenszkóban Kosicén van eltemetve.” A cseh kiadvány ezenkívül a XVII. századi Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvést is szlovák arisztokraták akciójaként mutatja be, a Zrínyi nevet is szlovákosítva. „Hosszasabban ír a könyv »egypár szlovák főúrnak«, Wesselényinek, Zrinskynek (!) és Frangepánnak összeesküvéséről, melynek kizárólag az volt a célja, hogy a szlovákságot felszabadítsa a Habsburgok elnyomása alól. Ezt az összeesküvést még igen sok szlovák főúr támogatta, többek között Illésházy, Thurzó és Thököly (aki különben szintén Szlovenszkóban Kezsmarokon született).”