Ceglédi Zoltán politikai elemző korrekt döntést hozott

Ne legyünk teljesen elfogultak, ha látunk olyan jelenséget a balliberális ellenzéknél, ami legalább elfogadható!

Ceglédi Zoltán politológus. Fotó: Képkivágás, Hír TV, Privátszféra

Ne legyünk teljesen elfogultak, ha látunk olyan jelenséget a balliberális ellenzéknél, ami legalább elfogadható, akkor említsük meg, példaként állítva a többi balliberális „elvtárs” elé!

Ezért hozom szóba, hogy helyesen cselekedett Ceglédi Zoltán politikai elemző akkor, amikor úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a Donáth Annával, a Momentum európai parlamenti képviselőjével a múlt év elején megkötött tanácsadói szerződését.

Jómagam egy október végi blogbejegyzésemben hívtam fel a figyelmet arra, hogy az ATV Öt című műsorában, mely magát egy függetlenobjektív elemző-kommentáló műsornak tekinti, ott ült Ceglédi Zoltán, akiről akkortájt pattant ki a hír, hogy „igazi hazafi” Donáth Anna momentumos képviselő fizetett alkalmazottja, havi 865 ezer forintért.

Az október 26-án megjelent Az ATV és a függetlenség című blogbejegyzésemben akkor így fogalmaztam: „Na, ez az a drámai pillanat, amikor azt gondolná az ember, hogy az ATV vezetősége vesz egy nagy levegőt, sőt még nyel is egyet (kiszárad a száj ilyenkor), és szépen megkéri arra Ceglédi Zoltán függő-szubjektív momentumos személyt, hogy kellő gyorsasággal hagyja el az Öt című műsor hitelességben kissé megbillenő hajóját.

Az ember persze sok mindenre gondol, ha nem balliberális. Például arra is, hogy ha a tévé vezetése megtudja, hogy egy állandóan foglalkoztatott szereplője »nem bontotta ki a valóság minden részletét«, vagyis elhallgatott egy lényeges körülményt önmagáról, akkor ezt nem hagyja válasz nélkül. De az ATV vezetősége nem lépett.

Ugyanis a kipattant hír után következő, előző heti Ötben – amibe néha belepillantok – ismét ott virított Ceglédi, mintha mi sem történt volna.”

Jómagam tehát nem azt állítottam, hogy helytelen, ha egy politikai elemzőnek világos értékrendje van, s ennek alapján akár fizetett tanácsadói szerepet is vállal egy pártnál. Vagyis – s itt tovább idézek a fenti írásomból – „nem azzal van a baj, hogy ideológiailag, értékalapon és világnézetileg elkötelezett személyek elemeznek, nyilatkoznak a médiumokban, így például az ATV-ben, sőt a mai korban politikailag totálisan megosztott hazai közéletben ez szinte természetesnek tekinthető.

Azzal van a baj, ha e téren sumákolás zajlik, ha egyes szereplők nem tisztázzák adott esetben egzisztenciális kötődésüket egy párthoz vagy politikai szervezethez, s ha mégis kiderül ez, akkor sincs következménye a dolognak.”

Vagyis akkor azt szorgalmaztam, hogy meg kellene szüntetni a státuszinkongruenciát, Ceglédi Zoltán párttanácsadósága és a „független elemző” pozíciója kizárja egymást. (Még az egyik szereplőt, az extravagáns Puzsér Róbert figyelmét is felhívtam arra, hogy felszólalhatna a dolog „rendezése” érdekében.)

Ceglédi Zoltán két hónappal a felszínre került hír után végül is döntött: nem az Ötből lépett ki, hanem megszüntette fizetett pártalkalmazotti státuszát a Momentumnál. Ez így korrekt.

Persze nem tudhatjuk, ebbéli döntésében milyen szerepet játszottak külső hatások, „jóakaratú emberek” befolyása akár a tévétől, akár a párttól. Lehet, hogy bizonyos értelemben nem tehetett mást. De ha így is van, legalább megtette ezt a lépést, amivel az ötbeli szereplését és politikai elemzői funkcióját igyekezett megmenteni. Körülményes indoklásában végül is arra utalt, hogy tisztában van vele, hogy a kétféle szerep – független elemző versus párttanácsadó – nem fér össze.

Más kérdés, hogy nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy éven át mégiscsak elsumákolta ezt az egész ügyet, egy fenékkel próbált két pej lovon megülni. Az meg nem igazán megy, lássuk be.

Pusztán azért hoztam szóba ezt az egyébként nem túl fontos ügyet, mert a balliberális oldalon akárhány lámpással keresünk jó példákat hasonló lépésekre, ott Ceglédi Zoltán helyett Czeglédi Csabákat, Kránitz „Ne Lopj Krinyó” Krisztiánokat, Lackner Csabákat, Gajda Pétereket, Korózs Lajosokat, Bangóné Borbély Margitokat és persze Gyurcsány Ferenceket találunk – tehát csak olyan személyeket, akik, bár erkölcsileg totálisan megbuktak, mégis képtelenek arra, hogy megváljanak bármilyen pozíciójuktól.

Egyébként biztos vagyok benne, hogy az egyébként nem tehetségtelen Puzsér is mélyen helyesli Ceglédi döntését.