Azzal van a baj, ha e téren sumákolás zajlik, ha egyes szereplők nem tisztázzák adott esetben egzisztenciális kötődésüket egy párthoz vagy politikai szervezethez, s ha mégis kiderül ez, akkor sincs következménye a dolognak.”
Vagyis akkor azt szorgalmaztam, hogy meg kellene szüntetni a státuszinkongruenciát, Ceglédi Zoltán párttanácsadósága és a „független elemző” pozíciója kizárja egymást. (Még az egyik szereplőt, az extravagáns Puzsér Róbert figyelmét is felhívtam arra, hogy felszólalhatna a dolog „rendezése” érdekében.)
Ceglédi Zoltán két hónappal a felszínre került hír után végül is döntött: nem az Ötből lépett ki, hanem megszüntette fizetett pártalkalmazotti státuszát a Momentumnál. Ez így korrekt.
Persze nem tudhatjuk, ebbéli döntésében milyen szerepet játszottak külső hatások, „jóakaratú emberek” befolyása akár a tévétől, akár a párttól. Lehet, hogy bizonyos értelemben nem tehetett mást. De ha így is van, legalább megtette ezt a lépést, amivel az ötbeli szereplését és politikai elemzői funkcióját igyekezett megmenteni. Körülményes indoklásában végül is arra utalt, hogy tisztában van vele, hogy a kétféle szerep – független elemző versus párttanácsadó – nem fér össze.
Más kérdés, hogy nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy éven át mégiscsak elsumákolta ezt az egész ügyet, egy fenékkel próbált két pej lovon megülni. Az meg nem igazán megy, lássuk be.
Pusztán azért hoztam szóba ezt az egyébként nem túl fontos ügyet, mert a balliberális oldalon akárhány lámpással keresünk jó példákat hasonló lépésekre, ott Ceglédi Zoltán helyett Czeglédi Csabákat, Kránitz „Ne Lopj Krinyó” Krisztiánokat, Lackner Csabákat, Gajda Pétereket, Korózs Lajosokat, Bangóné Borbély Margitokat és persze Gyurcsány Ferenceket találunk – tehát csak olyan személyeket, akik, bár erkölcsileg totálisan megbuktak, mégis képtelenek arra, hogy megváljanak bármilyen pozíciójuktól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!