A Békemenet a saját létmódunkat védi

Azért van szükség a Békemenetre, hogy megvédjük évezredes létformánkat, magánéletünket, családi és szexuális normáinkat.

A Békemenet résztvevői vonulnak az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulóján 2013. október 23-án. MTI Fotó: Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

És támadják a magánéletünket, évezredes családi és szexuális normáinkat, s meg akarják nekünk mondani, hogy hogyan éljünk, hogyan neveljük vagy ne neveljük gyermekeinket, hogyan beszéljünk, hogyan gondolkodjunk.

Ezért kell tehát a Békemenet: hogy megvédjük évezredes létformánkat.

Másodszor azért kell a Békemenet, a globális elit és magyarországi ügynökségeik, balliberális csatlósaik a végső harcra készülnek. Ez idáig, az elmúlt egy-két évtizedben még csak odáig jutottak el, hogy dominanciát, vezető szerepet akartak elérni a társadalom összes szegletében, országokon belül és a nemzetközi közvéleményben, belpolitikában és külpolitikában. Azonban most láthatóan lépést váltottak, gyűjtik a seregeiket a végső csatához az „ez a harc lesz a végső, csak összefogni már, és nemzetközivé lesz holnapra a világ” Internacionalista szellemében. Látható és már nem is tagadják, hogy a nemzeti, szuverenista, konzervatív és keresztény politikusokat, kormányokat és közéleti szereplőket el akarják söpörni az útból, tehát ez már nem dominanciáról szól, hanem totális uralomról az intézmények és az emberek lelke felett.

Lásd erre példaként Klaus Schwab-ot, a Világgazdasági Fórum elnökét, aki a tavalyi évben meghirdette a Great Reset-et, tehát a Nagy Újrakezdést, ami tartalmát illetően nem más, mint egy Neokommunista Kiáltvány Marx és Engels nyomában.

A másik példa a stratégiaváltásra az EU, ahol vita kezdődött az unió jövőjéről. Rögtön meg is alakult a Spinelli-csoport, élén az Orbán-kormány-gyűlölő Guy Verhofstadt-tal, s egy pillanatig sem rejtik véka alá, hogy a céljuk nem más, mint az Európai Egyesült Államok megvalósítása, egy olyan birodalmi Európa, amelyben az ellenálló nemzetállamoknak, mint Magyarország és Lengyelország, nem osztanak lapot.

Velünk, magyarokkal szemben pedig látványos és összehangolt támadás indult meg, nem véletlenül, hiszen közelednek a 2022-es választások és ők biztosra akarnak menni.

Ezért is kell tehát a Békemenet, mert globalisták és szuverenisták küzdelme a csúcspontjára érkezett ezekben a hónapokban és években. Meg kell mutatnunk nekünk civileknek, hogy nemcsak a politikusaink küzdenek hagyományos értékeinkért, nem csak Orbán, Szijjártó, Varga Judit, Menczer Tamás és a többiek állnak a vártán, hanem a magyar nemzeti civil társadalom is, hiszen nélkülünk nem lehet a küzdelmet győzelemre vinni.

Végül annyit még: azt hiszem, Churchill politikai-katonai vasfüggönye a múlté, ám ezekben az években immáron kulturális vasfüggöny hullott le Európa közepén, Varsótól Budapesten át Ljubjanáig. Akkor, a hidegháború idején mi álltunk a rossz oldalon. Ma viszont mi vagyunk a jó oldalon, s ennek biztos tudatában kell harcolnunk értékeink és létformánk védelméért.

Persze sokan gondolhatják, gondolják is közép- és kelet-európában: miért nem állunk be a sorba, miért nem engedünk a fősodornak, a neokommunista liberálisoknak, hiszen ők ellenállhatatlan erővel rendelkeznek és úgyis hiába minden, végül ők győznek felettünk?

Nos, erre mondom azt, hogy a kishitűek tévednek.

Mert nincsenek ellenállhatatlan és legyőzhetetlen erők, csak olyan erők vannak, amelyekkel szemben nem áll ellen senki.

Nos, a Békemenet ellenáll a legyőzhetetlennek látszó fősodorral szemben.

A borítóképen: a Békemenet résztvevői vonulnak az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulóján 2013. október 23-án.

Fotó: MTI Fotó: Soós Lajos