Orbán Tusnádfürdőn nem „a” civil társadalmat támadta

Orbán nem a teljes magyar civil szféráról beszélt, hanem annak egyik szegmenséről.

Nem kell tehát mondanom, mennyire rosszul érintene, ha a magyar miniszterelnök, aki a Békemenet elkötelezett híve, egyszer csak érthetetlenül a civil szféra ellen fordulna. Ám szerencsére erről szó sincs.

A félreértések elkerülése végett, idézzük fel pontosan, szóról szóra, mit mondott a miniszterelnök a civil társadalommal, s konkrétan a magyar civil társadalommal kapcsolatban: „ a civil – ellentétben a hivatásos politikussal – egy olyan személy, illetve olyan közösség, amely alulról szerveződik, saját pénzügyi lábán áll, és önkéntes természetesen. Most ehhez képest, ha megnézem a magyarországi civil világot, azt, amelyik a nyilvánosságban rendszeresen szerepel – most a norvég alap körüli viták ezt felszínre is hozták –, akkor azt látom, hogy itt fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk. És ezek a fizetett politikai aktivisták ráadásul külföldiek által fizetett politikai aktivisták. Meghatározható külföldi érdekkörök által fizetett aktivisták, akikről nehéz elképzelni, hogy ezt szociális beruházásnak tekintsék, sokkal inkább indokolt az a fölfogás, hogy ezen az eszközrendszeren keresztül befolyást kívánnak adott pillanatban és adott kérdésekben gyakorolni a magyar államéletre. Nagyon fontos tehát, ha újjá akarjuk szervezni a liberális állam helyett a nemzeti államunkat, akkor világossá kell tenni, hogy itt nem civilekkel állunk szemben, nem civilek jönnek velünk szemben, hanem fizetett politikai aktivisták, akik külföldi érdekeket próbálnak Magyarországon érvényesíteni. Ezért nagyon helyes, hogy föl is állt a magyar parlamentben egy olyan bizottság, amely a külföldi befolyásszerzésnek a folyamatos figyelésével, nyilvántartásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik, hogy mindannyian, Önök is pontosan tudhassák, hogy az álarcok mögött kik a valódi karakterek.”

1. Orbán Viktor kiindulópontnak fogadta el, hogy a civilek jelen vannak a modern demokráciákban és szükség van rájuk.

2. Ezzel szemben azt tapasztalja, hogy a magyar civilek egy része fizetett politikai aktivista, akiket külföldről pénzelnek, s akik arra törekednek, hogy az államhatalmat a külföldi érdekeknek megfelelően befolyásolják. Kimondatlanul tehát, de ezek a csoportok valójában nem mások, mint külföldi ügynökhálózatok, tehát nem civilek, mert nem a funkciójuknak megfelelően járnak el.

3. Bár nem mondta ki, de a szövegkörnyezetből nyilvánvaló, hogy a balliberális oldal csoportjairól beszélt (lásd a norvég civil alap támogatottjait), s egy szóval sem mondta, hogy a civil társadalom egésze lenne álcivil és ügynök.

4. Ebből pedig indirekt módon kikövetkeztethető, hogy Orbán szerint olyan civil szervezetekre, amelyek a nemzeti összetartás, szolidaritás, demokrácia, szabadság, jó erkölcs stb. értékei mentén folytatnak közéleti tevékenységet, méghozzá önállóan és szabadon, legjobb belátásuk szerint és senkitől sem befolyásoltatva, nos, ilyen civil szervezetekre és ilyen civil társadalomra nagy szüksége van a magyar demokráciának.

És az ilyen civil szervezetekkel az állam egyenrangú, partneri és szolidáris viszonyt építhet ki a közös nemzeti célok megvalósítása érdekében. Mert a nemzeti érdekek mellett elkötelezett civil társadalom léte nélkül valóban nehéz elképzelni egy jól működő államot.