Kedves Ferge Zsuzsa, Lovas Zoltán, Iványi Gábor, Horváth András, ez így nem fog menni!

A fent nevezett hölgy és urak sajtótájékoztatót tartottak.

Nem kétséges, Magyarországnak éppen az egyik legnagyobb baja, hogy nem egységes, hanem megosztott, sőt vészesen megosztott ország, s éppen e belső küzdelmekben rengeteg energiát veszít el. Holott a nemzeti egységre éppen most lenne igazán szükség, egyfelől a párizsi merénylet utáni nemzetközi káoszban, másfelől, mert még ezekben az időkben sem képes megszűnni a Magyarországgal szembeni támadássorozat, hazánk szuverenitásának megkérdőjelezése.

Ebből fakadóan azok a törekvések, amelyek egy társadalmi és nemzeti minimumra épülnek, elvileg nem elvetendők, nem eleve ördögtől valók. Jómagam például nemrég a Magyar Nemzet hasábjain arról elmélkedtem, hogy jó lenne, ha a két tábor közötti világos különbségek megtartása mellett lennének olyan „népi urbánus” és „urbánus népi” alkatok, közéleti személyiségek, akik képesek lennének a két politika oldal közötti közvetítésre, a másik fél szempontjainak megértésére, és nem el-, de legalábbis befogadására és „bekalkulálására”. (Elismerem: lehet, ez nem több, mint „wishful thinking”, azaz vágyálom.)

Mind ez idáig tehát nagyon szép.

Az is szép, amit Lovas Zoltán mondott a sajtótájékoztatón, miszerint „egész egyszerűen bajban vagyunk, szeretnénk ebből emberségesen, vér nélkül kikerülni”. Iványi Gábor gondolata is rendben van, jelesül hogy véget kellene vetni az országban évek óta zajló belső háborúskodásnak.

Ám ezek után jött a „hirig”, amelyet Iványi Gábor fejtett ki: annak, hogy baloldali és az állítólag már szerveződő jobboldali kerekasztalok együttesen folytassák a tárgyalásokat Magyarország jövőjéről március 15-étől kezdve, van egy alapvető feltétele, amely nélkül nincs és nem lehet kiegyezés. Az mégpedig, hogy a nemzeti ünnepig „Orbán Viktornak le kell mondania vagy félre kell állítani” – így Iványi Gábor. Szerintük ugyanis Orbánnal, aki minden baj és rossz forrása, nem lehet tárgyalni és kompromisszumot kötni

Hát itt van a baj a kiegyezési szándékokkal, drága hölgyem és uraim.

Ebből a kijelentésből ugyanis az derült ki, hogy Önök nem értették meg a két tábor közötti párbeszéd lényegét, értelmét, lehetőségét és feltételeit.

A közeledésnek, a kompromisszumnak, a minimumok megtalálásának akár két ember, akár két közösség, akár két politikai tábor között az az alapfeltétele, hogy elismerjük, és nem bolygatjuk a másik tábor legfontosabb identitásait, összetartó szálait, értékeit, vagyis nem akarjuk kiforgatni őket önmagukból. Csak példaként: ha egy válságban lévő kapcsolatot vagy házasságot meg akarunk menteni, a legelső feltétel, hogy a másik ember személyiségének legfontosabb vonásait elfogadjuk és befogadjuk végre, toleráljuk, tudomásul vesszük, hogy ő ilyen karakter, és nem lesz más.

Önök képtelenek azt felfogni, hogy a jobboldali, nemzeti tábor egyetlen igazi összetartó erejét Orbán Viktor testesíti meg?

Önök tényleg nem látják, hogy olyan nemzeti minimum kidolgozása, amelyben a miniszterelnök nem kaphat helyet, egyszerűen nevetséges?

Önök nem látják azt, hogy Orbán Viktor nélkül a jobboldali tábor úgy tagolódna, hogy éppen ez akadályozhatná meg a minimumok megtalálását?

Illetve, ne legyünk naivak, a Demokratikus Kerekasztalnak elnevezett képződmény talán éppen a Fidesz–KDNP megosztására játszik, arra, hogy hívó, kedvesnek látszó szirénszavával felerősítse a pártszövetségen belül esetleg alternatívákban gondolkodó irányzatokat – ha vannak ilyenek. Talán éppen a kiegyezés szándéka az a trójai faló, amellyel fel kívánják törni a kormányzó pártszövetség egységét, s az már egyenes út a hatalomba.

Nos, hölgyem és uraim, ez cinkelt játék lenne.

Tudomásul kell venniük nekik és másoknak is, hogy Orbán nélkül nem képzelhető el a jelenlegi értelemben vett Fidesz és a jelenlegi filozófiáját követő kormányzat.

Vagy követelje a másik oldal azt, hogy ne vegyen részt az esetleges tárgyalásokon Mesterházy, Bajnai, Tóbiás, Szigetvári, Fodor, és persze különösen és elsősorban Gyurcsány? (Miközben utóbbi követelésnek százszor több alapja lenne.)

Van ennek így értelme?

Nincs.

A közeledés egymás létének és lényegének megértését, elfogadását jelenti.

Idáig Önök még láthatóan nem jutottak el.

Úgyhogy passz.