A Jobbik Rig Lajos győzelmével valóban áttörést ért el. Kérdés az: mik az okok?
Az első és legfontosabb, hogy bár a választási részvétel az időközi választások átlagához képest viszonylag magas volt (kb. 40 százalék), a Fidesz–KDNP-nek nem sikerült igazán mozgósítania a szavazótáborát. A kormánypárti tábor egy jelentős része otthon maradt, s feltételezhető, hogy egy másik, kisebb része átszavazott a Jobbikra. Mindez annak fényében meglepő, hogy a veszprémi időközi választásokon elszenvedett fiaskó után a Fidesz nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy ne ismétlődjön meg a kudarc, s ne keletkezzen olyan látszat a közvélemény előtt, hogy itt már trendről, a kormánypártok tartós visszaeséséről van szó. S az igyekezet hatására ezúttal – szemben Veszprémmel – szoros eredmény született, de ennél nem több. Mindenesetre az látszik, hogy most sem egy kiemelkedő ellenzéki jelölt győzött a kormánypárti jelölttel szemben, ráadásul utóbbi személy – Fenyvesi Zoltán – korántsem volt rossz választás a Fidesz számára.
Vagyis: nem a jelöltek személye döntötte el a választásokat Tapolcán, Ajkán, Sümegen és a környező településeken. De akkor mi? A helyi problémák? Nos, jómagam a környéken lakó rokonaimtól is tájékozódhattam, s többek között tőlük is tudom, hogy a tapolcaiak számára egyfelől a kevés munkalehetőség, másfelől a helyi kórház egyes osztályainak bezárása okozza és okozta a legfőbb gondot és bosszúságot. Mindezt az Orbán-kormány számlájára írják és sokan ezért maradtak otthon, vagy szavaztak a Jobbikra.
De vajon ki tudja jobb esélyekkel orvosolni a helyi gondokat: egy kormánypárti vagy egy ellenzék jelölt? A válasz nem lehet kérdéses, s mégis Rig Lajos nyerte meg a választásokat. Ez pedig annak a következménye, hogy Tapolcán nem feltétlenül a helyi ügyek, hanem az országos közhangulat megváltozása döntötte el a választásokat. Az a közhangulat, németül Zeitgeist, korszellem, amely egy ideje nem igazán kedvez a kormányzó erőknek.
Újpest, Veszprém, illetve Tapolca után immáron a legteljesebb nyíltsággal kell a kormányzó pártoknak szembenézni a – nagyos szoros, de mégiscsak – vereség okaival. Ezeket a vereségeket nem lehet, nem szabad olyan egyszerű magyarázatokkal elintézni, hogy „nem volt jó a mozgósítás”, vagy „nem volt igazi tétje a választásoknak”, avagy „ezúttal nem volt szerencsénk”. Jól látszik, hogy a jobboldali, nemzeti szavazók egy jelentős része elbizonytalanodott, s ha ezzel nem tud vagy nem akar a legnagyobb őszinteséggel szembenézni a két kormányzó párt, akkor a jobboldali választók passzivitása nem fog csökkenni.
