Fel kell tenni a legkínosabb kérdéseket és azokra válaszolni kell. Elsősorban is: miért van az, hogy éppen akkor bizonytalanodik el a jobboldali tábor, amikor az ország makrogazdasági mutatói egyre jobbak (lásd infláció, gazdasági növekedés, export, államháztartási hiány, eladósodottság mértéke, csökkenő munkanélküliség), az ország valóban kilábal a gazdasági válságból, s már külföldön is időnként megdicsérnek bennünket? Ez bizony kínzóan nehéz kérdés, de van rá válasz, és nem is túl bonyolult: amíg az emberek a saját életviszonyaikban (ha tetszik, a mikrogazdaságban) nem érzik a változást, legfeljebb stagnálást tapasztalnak (vagy visszaesést), akkor a makromutatókkal nem tudnak mit kezdeni.
De ez még nem feltétlenül lenne elég a hangulat megfordulásához. Utóbbinak mélyebb okai is vannak, amiket ebben a rövid írásban képtelenség kifejteni, legfeljebb utalni lehet egy-két dologra. Még csak az sem elég, ha az okokat keresve az egyes, valóban rossz és előkészítetlen kormányzati lépéseket emlegetjük fel (internetadótól a drogteszt ötletéig), mert ezeket is ki lehet javítani. Azt hiszem, az elbizonytalanodás magyarázatát sokkal inkább bizonyos politikusoknál fellelhető mentalitásváltásban – vagy egyszerűen csak egy eleve adott mentalitásban, karakterben – kell keresnünk, amelyet a jobboldali tábor egy jelentős része nem fogad el és nem fogad be. Ugyanis máshoz szokott huszonnégy éven át. Magyarul: a választási vereség mélyreható elemzése nem maradhat el – s utána következmények is kell, hogy legyenek. Orbán Viktor bölcsen cselekedett, amikor ősszel visszavonta a tervezett internetadót; valami hasonló bölcsességre van szükség ezúttal is. Épp azért, hogy a jövő szép legyen. Idő pedig van bőven rá!
