A görögök nem viccelnek: elmennek a végsőkig

Görögország uniós nyomásra hajlandó elmenni a végsőkig a magánbefektetőkkel vívott „harcában”. A tét mintegy 100 milliárd eurós adósságállomány elengedése. Az athéni szappanopera folytatódik.

Nem jut dűlőre a görög vezetés az őt pénzelő magánbefektetőkkel. Pedig piacgazdaságban ritkán látni ilyet: a magánszektort képviselő Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) az euróövezetet ért súlyos adósságválság miatt hajlandó belemenni egy jelentősebb adósságleírásba. Tehát először elengedik jogos követeléseik jelentős részét, másodszor pedig átütemezik a fennmaradó állampapírok hozamait, valamint futamidejét.

Összességében mintegy 100 milliárd eurós veszteséget kell lenyelniük a magánbefektetőknek, mely körülbelül a teljes görög államadósság – nagyjából 350 milliárd euró – harmada. A görög vezetés a fennmaradó állomány átstrukturálásában azonban továbbra sem jut dűlőre a bankokkal, befektetési alapokkal. Athén ugyanis nem hajlandó az új papírokra 3,5 százaléknál magasabb kamatot fizetni. Összehasonlításképpen: Magyarország a legutóbbi kötvényaukción kialakult 9,41 százalékos átlaghozammal finanszírozza államadósságát...

A 3,5 százalékos „görög plafont” ráadásul az euróövezet pénzügyminiszterei (Eurogroup) mellett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is helyesli. Ezzel szemben a bankokat képviselő IIF nem hajlandó 4 százaléknál alacsonyabb hozamszintekbe belemenni. Jelenleg itt meg is rekedtek a tárgyalások, az előrelépés érdekében pedig valakinek engednie kell majd. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember a kisujját nyújtja, s nekik rögtön a karja kell – a görögöknek most kevés a kisujj.

Ezt erősíti az Eurogroup elnökének, Jean-Claude Junckernek a kijelentése is, mely szerint Görögországnak olyan megállapodást kell megkötnie, melyben az állampapírok kamatai 4 százalék alattiak. A trojkának (EU–IMF–EKB) ezzel az a célja, hogy a jelenlegi, a GDP-hez mérten 160 százalékos adósságállományt 2020-ra 120 százalékra mérsékeljék, mely az unió szerint már kezelhetőbb adósság a recesszióba fordult görög gazdaság számára. Juncker szerint ahhoz, hogy ezt az adósságcsökkenést tartani tudja Görögország, 3,5 százalék alatti átlaghozamokra lenne szükség.

Görögország pedig ügyesen használja ki aduját, az „államcsődöt”. Ettől ugyanis nemcsak az uniós vezetés retteg, hogy még inkább bedönti az amúgy is sanyarú helyzetben lévő európai gazdaságot, de a magánbefektetők is. Ugyanis azzal, hogy befektetéseik egy részét elengedik a görögöknek, talán a másik részét még újra láthatják majd, szemben egy kontrollálatlan államcsőddel. Athén pedig ezt használja ki, s ezért úgy fest, ismét hajlandó elmenni a végsőkig, hiszen az elmúlt hónapokban nem először játssza el ezt a déli állam.

Bennfentesek szerint a január 30-i uniós csúcsig talán megszülethet a megállapodás a felek között. Egy dolog biztos: Görögország sorsa már régen nem a saját kezében van. Március 20-án 14,5 milliárd euró értékben járnak le államkötvényei, melyekre egyelőre nincsen fedezet. Ha a trojka nem utalja a mentőcsomag következő részletét, jön az államcsőd. Ennek a részletnek az utalását korábban éppen a magánbefektetőkkel való megállapodáshoz kötötte a trojka.

A megállapodásig pedig tovább rugózik a piac, ahogy az euró árfolyama is. Általában a piaci bizonytalanságot emlegetik az okok között, pedig csupán arról van szó, hogy sokszor egymásnak ellentmondó hírek érkeznek Athénból. Az elmúlt hónapokban megszokhattuk volna.