A több száz bérlőt tömörítő – Jog a Lakhatásra nevet viselő – polgári társulás beadványában azzal érvel, hogy Szlovákia azzal, hogy húsz évig elutasította a visszaigényelt és restituált házakban élő bérlők problémájának igazságos rendezését, megsértette a vagyonhasználat védelmére vonatkozó jogot, illetve az állam aktív beavatkozásával hátrányos helyzetbe hozta a polgárok egy csoportját.
A „szabályozott lakbér” intézményét a rendszerváltozást követően vezették be Szlovákiában. Ez azokra a bérházakra vonatkozott, amelyeket a kárpótlási törvény értelmében az eredeti tulajdonosok visszaigényelhettek az államtól. A lakások többségében azonban olyan személyek éltek, akik az államtól lakhatási jogot kaptak. Ez a jog kárpótlási eljárást követően a vonatkozó törvény értelmében meghatározatlan idejű bérlői viszonnyá alakult át.
A szabályozás azonban a bérlők védelmében megakadályozta a bérleti díj önhatalmú emelését a háztulajdonos részéről, és korlátozta a tulajdonjog egyéb érvényesítését is, például az ingatlan más célokra való felhasználását.
A szlovák törvényhozás 2011-ben egy új törvénnyel akarta rendezni a restituált bérlakások ügyét. A múlt év szeptemberétől hatályos jogszabály értelmében a háztulajdonosok évente egy alkalommal legfeljebb húsz százalékkal emelhették a bért, március végétől pedig indoklás nélkül felmondhatják a bérleti szerződést.
Ezt a szabályozást támadta meg Strasbourgban a bérlők érdek-képviseleti szervezete.
A törvény miatt egyébként az ingatlantulajdonosokat tömörítő polgári társulás is Strasbourghoz fordult. Ők főleg azt kifogásolják, hogy még mindig csak mélyen a piaci ár alatt szabhatják ki a lakbért. Például egy 100 négyzetméteres lakás használatáért legfeljebb száz euró bérleti díjat kérhetnek az ott lakóktól, míg a piaci ár meghaladja a 800 eurót.
Szlovákiában 923 ilyen bérlakás van, a többsége (706) Pozsonyban.
