Varga Árpád kifejtette: örvendetes, hogy központi intézkedéssel ezekben a napokban 30 ezer közmunkás foghat szerszámot a kezébe, hogy szerte a határban megtisztítsa az évek alatt elhanyagolt vízelvezető hálózatot a felgyülemlett iszaptól, gaztól.
A szakember véleménye szerint azonban a karbantartáson túl további 20 ezer közmunkást konkrétan a mezőgazdasági kisbirtokok öntözésnél lenne indokolt foglakoztatni. Az öntözés nagyobb területre kiterjesztésének egyik fő akadálya ugyanis a sok gazdálkodó számára megfizethetetlenül drága gépek beszerzése.
Áthidaló megoldást jelentene a nagy kézimunka-igényű, ám olcsóbb, úgynevezett felületi öntözés alkalmazása. E technológia szerint az öntözőcsatornákból gravitációsan vagy szivattyúkkal kiemelt vizet kézi erővel lehet a táblán belül szétlocsolni. Esőztető öntözésnél pedig a vizet hordozható csöveken juttatják a munkások a szántóra, veteményre. Amint a föld megkapta a kellő mennyiségű nedvességet, néhány óra után az egymásba kapcsolódó csöveket az emberek szétszedik és arrébb újra összerakják, így haladva a táblán előre.
Egyhektárnyi terület öntözésének gép és energia üzemi költsége hozzávetően 100 ezer forint, s mivel a megtermelt gabonáért, zöldségért az utófinanszírozási rendszerben – jó esetben is – csupán hónapok múlva kapják meg a tőkeszegény agrárvállalkozók a pénzt, ezért tartalékok nélkül állandóan a csőd szélén egyensúlyoznak – ismerteti a helyzetet a főtitkár.
Javaslata szerint a közmunkások bevonásával a felületi öntözés gyakorlatának elterjesztése eredményeként azonban az öntözés üzemi költségének több mint 50 százalékát az állam átvállalná. Ezáltal a gazdák lélegzethez jutva a jelenleg megművelt terület alig egy százalékát, körülbelül 60 ezer hektárnyi öntözött területet akár megkétszerezhetnék. A vízhez jutott földekről pedig többlettermést lehet betakarítani. Ez a kukorica esetén az 50 százalékot is elérheti. További előny, hogy enyhítve a munkanélküliségen, növekedhetne a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma – tette hozzá a szakember.
Az öntözés helyzetéről szólva Varga Árpád elmondta: a Kárpát-medence éghajlati adottságait tekintve átlagban három-öt évente fordul elő olyan szárazság – mint az idei tavaszon is –, amikor indokolt a mesterséges vízutánpótlás az agrárgazdaságban.
Az évi átlag 550 milliméter lehulló csapadék többnyire elegendő a termesztett növényi kultúráknak. Így a vizet szétpermetező gépek gyakran kihasználatlanul állnak. Mérlegelés kérdése, hogy megéri-e egy-egy gazdálkodó egységnek a drága beruházás, a megtérülés ideje hosszúra nyúlhat.
Az 1970-es aszályos években csaknem 300 ezer hektáron öntöztek, ám az elmúlt évtizedekben a birtokszerkezet-váltás következtében az infrastruktúra gazdátlanná vált, nagy része tönkrement. Indokolt lenne az öntözött terület növelése, ám ehhez a széttagolt parcellák miatt nagyobb összefogásra is szükség van, e célra hozták létre 200 évvel ezelőtt élt őseink a víztársulásokat – emlékeztet rá Varga Árpád.
