A devizák paralimpiája

Egy képzeletbeli paralimpián versenyeztette a devizákat Szabó László. Véleménye szerint nem a frank erős, hanem a vele szemben álló devizák túl gyengék.

Szabó László, a Concorde Alapkezelő Zrt. igazgatótanácsának elnöke tartott előadást A devizák paralimpiája címmel a Svájci–Magyar Kereskedelmi Kamara által szervezett, második alkalommal megrendezett Swiss Business Dayen.

A gazdasági válság árnyékában

A külkereskedelemnek nagy a jelentősége, hiszen mind az exportőr, mind az importőr vállalkozások jövedelmezőségét alapvetően határozzák meg az árfolyamok. Azok a cégek, melyek erre nincsenek tekintettel, akár az egész éves nyereségüket – vagy éppen a vállalatukat – elviheti egy nem várt devizamozgás. Jelenleg olyan világban élünk, ahol a reálgazdasági folyamatok mellett az azokkal összefüggő pénzpiaci folyamatokra is tekintettel kell lenni.

A 2008 előtti húsz évben volt egy alapvetően folyamatos eladósodottságon alapuló világgazdasági növekedés. Amint ezen adósságok egy bizonyos szint fölé nőttek, a buborék kipukkadt, ami óriási megrázkódtatásokat okozott a reálgazdaságokban. 2008–09-ben az eurózóna, az Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia és Svájc is komoly gazdasági visszaesést szenvedett el.

Mit tettek a politikusok és a gazdaságpolitikusok?

Azért, hogy megállítsák a további gazdasági visszaesést, az államok stimulálni kezdték a gazdaságot. Fiskális oldalról nézve hiányt termeltek: az állam többet költött, mint amennyi bevétele volt. A csökkenő adóbevételek mellett sok országban nem csökkentették a kiadásokat – így az államháztartási hiányok „csúnyán elmentek”.

Az Egyesült Államokat nézve – amely 15 ezer milliárd dolláros gazdaság – egy 10 százalékos államháztartási hiány azt jelenti, hogy az USA kormánya 1500 milliárd dollárral költ többet, mint amennyi a bevétele. Tehát „őrült nagy áldozatokat vállaltak az államok” annak érdekében, hogy a gazdasági visszaesés kisebb legyen.

Monetáris oldalról vizsgálva az történt, hogy a kamatokat a legtöbb régióban levitték nullára. „Bármennyire hihetetlen, drágábban veszik meg a befektetők sok esetben a két hónapos amerikai diszkontkincsjegyet, mint amennyit két hónap múlva ér.” Japánban lassan tíz éve 0 százalék felé konvergálnak a kamatok, ahogy Svájcban és Nagy-Britanniában is 0 százalék körül vannak a kamatszintek.

Az egyik oldalról tehát azt látjuk, hogy az államok mérhetetlenül sok pénzt költöttek – többet mint a bevételük –, ezzel stimulálva a gazdaságot, míg a monetáris politika levitte nullára a kamatszintet, ami szintén komoly ösztönzőerő az országok gazdaságára vonatkoztatva. Ezek az intézkedések 2–3 százalékos növekedéseket hoztak, tehát csak döcögnek a gazdaságok – összegzett Szabó László.

Meddig tarthatók fenn ezek az állapotok?

A kamatokat tovább csökkenteni már nem lehet – bár léteznek mínusz kamatok is, de ezektől az előadó most eltekintett. Az expanzív fiskális költésnek az lett az eredménye, hogy az adósságszintek nagyon magasra nőttek. Ilyen méretű adósságállományokat már nagyon kevesen finanszíroznak „szívesen”.

Az európai politikusok azt harsogják, hogy ezeket az adósságállományokat lejjebb kell vinni. Ez a többletköltség pedig hiányozni fog a jövőben, ami nagyon nagy probléma. Ahogy a legfrissebb makroadatok is mutatják, azzal hogy az államok kevesebb hiányt produkálnak, lassítják a gazdaságukat.

A frank felértékelődése a devizák paralimpiáján

Ahhoz, hogy a frank árfolyammozgását megértsük, meg kell nézni azokat a devizákat, amelyekkel szemben a frankkal kereskednek – hiszen egyetlen deviza sem értékelhető önmagában. A svájci gazdaság annak ellenére nagyon szorosan integrálódott az európai gazdaságba, hogy nem tagja az Európai Uniónak.

Egyes pálya: az euró

A közös uniós pénzről nagyon kevés jót lehet elmondani. Európában rekordmagas a munkanélküliség – az öt vizsgált régiót nézve itt a legmagasabb, s a stimuláló csomagok ellenére sem csökken. Az adósságállományok csökkennek ugyan, de még mindig rendkívül magasak. Az unióban a monetáris politika egységes, a pénzügypolitika viszont az egyes tagállamok fennhatósága alá tartozik. További probléma, hogy a politikusok próbálnak trükközni: kormányváltásokkor kiderülnek olykor, hogy a korábbi adatokat bizony befolyásolták.

Néhány hónappal ezelőtt az egész EU-s bankrendszer igen sérülékeny volt, amit az Európai Központi Bank próbált is rendezni likviditásbővítő intézkedéseivel. Szabó László nincs jó véleményen az euróról, sőt szerinte igen sok rosszat el lehet mondani a valutaövezet fizetőeszközéről.

Kettes pálya: a font

Nagy-Britannia sem áll sokkal jobban. A britek nyomtatják a pénzt, ami annyit tesz, hogy a jegybank finanszírozza az államháztartást. Elindult az infláció, a gazdasági növekedés alacsony, és nulla a kamat – ez egy devizának a legrosszabb forgatókönyv. A fontot a szakértő sommás megállapítással élve gyengécskének minősítette.

Hármas pálya: a jen

Az euróövezettel és a brit gazdasággal szemben a japán gazdaság Szabó László szerint a „dupla nulla”, mely már tíz éve „zombiként jár vissza kísérteni”. A régió sokkal nagyobb problémákkal küzd, mint társai: akkora a hiány, hogy gyakorlatilag az állam 150 százalékát költi el a bevételének. A bruttó államadósság már bőven a GDP 200 százaléka felett van. Ezt érzékeltetve a szakértő elmondta: nem szereti feltenni az ábráira a japán adósságot, „mert olyan magas, hogy összeszűkíti az összes többit”.

Az elmúlt tíz évben nominálisan alig nőtt a GDP, a kamatszint nulla körüli, és senki sem tudja, hogyan tudják kinőni a problémáikat – főképp úgy, hogy van egy nagyon rossz demográfiai helyzetük is. „Tragédia az egész” – így jellemezte a japán gazdaság állapotát Szabó László.

Négyes pálya: a dollár

Az Egyesült Államok hozza a 2–3 százalékos gazdasági növekedést a nagy visszaesés után, de az ingatlanpiaci áresés továbbra is tart. A növekedést is csak úgy tudták elérni a tengerentúlon, hogy 1000–1500 milliárd dollárral többet költött az állam, mint amennyi a bevétele volt. A kamat az USA-ban is nulla.

Az amerikai jegybank, a Fed – Nagy-Britanniához hasonlóan – közvetlenül finanszírozza az amerikai államháztartást. Vannak olyan állampapír-aukciók, ahol a kibocsátott kötvények 25 százalékát a jegybank vásárolja meg. Normális esetben, ha ezt egy ország egyedül tenné meg, a devizának össze kellene omlania.

Ugyanakkor az összes deviza ilyen, „az egyik büdösebb, mint a másik, így igazából nem történik nagy tragédia, mert ezek egymással szemben kereskednek” – véli Szabó László. Mind a négy régió óriási problémákkal küzd.

Ötös pálya: a frank

Svájc a világgazdasági sokkot könnyebben vészelte át, itt volt a legkisebb a visszaesés. A vizsgált régiók közül Svájcban a legalacsonyabb a munkanélküliség, az állam nem használ „fiskális szteroidokat”, s nem költ többet, mint amennyi a bevétele, továbbá nettó adóssága gyakorlatilag elhanyagolható – „így mindenki számára világos lehet, hogy a frank miért is értékelődött fel”. A frank hagyományosan menekülődeviza. A befektetők nem nézik az árfolyamot, ha menekülnek más devizák elől, akkor is veszik, ha hihetetlenül drága – „ösztönből cselekednek”.

A jegybank 1,20-as szinten alulról rögzítette a frank árfolyamát az euróval szemben – nem engedi jobban felértékelődni, mert az már káros lenne a svájci gazdaságra. Szabó László szerint nem úgy kell felfogni a történéseket, hogy a frank nagyon erős, hanem úgy, hogy az összes többi deviza nagyon gyenge. Erejét talán egy dolog fenyegeti: az európai politikai helyzetnek a törékenysége.