A devizák paralimpiája

Egy képzeletbeli paralimpián versenyeztette a devizákat Szabó László. Véleménye szerint nem a frank erős, hanem a vele szemben álló devizák túl gyengék.

Egyes pálya: az euró

A közös uniós pénzről nagyon kevés jót lehet elmondani. Európában rekordmagas a munkanélküliség – az öt vizsgált régiót nézve itt a legmagasabb, s a stimuláló csomagok ellenére sem csökken. Az adósságállományok csökkennek ugyan, de még mindig rendkívül magasak. Az unióban a monetáris politika egységes, a pénzügypolitika viszont az egyes tagállamok fennhatósága alá tartozik. További probléma, hogy a politikusok próbálnak trükközni: kormányváltásokkor kiderülnek olykor, hogy a korábbi adatokat bizony befolyásolták.

Néhány hónappal ezelőtt az egész EU-s bankrendszer igen sérülékeny volt, amit az Európai Központi Bank próbált is rendezni likviditásbővítő intézkedéseivel. Szabó László nincs jó véleményen az euróról, sőt szerinte igen sok rosszat el lehet mondani a valutaövezet fizetőeszközéről.

Kettes pálya: a font

Nagy-Britannia sem áll sokkal jobban. A britek nyomtatják a pénzt, ami annyit tesz, hogy a jegybank finanszírozza az államháztartást. Elindult az infláció, a gazdasági növekedés alacsony, és nulla a kamat – ez egy devizának a legrosszabb forgatókönyv. A fontot a szakértő sommás megállapítással élve gyengécskének minősítette.

Hármas pálya: a jen

Az euróövezettel és a brit gazdasággal szemben a japán gazdaság Szabó László szerint a „dupla nulla”, mely már tíz éve „zombiként jár vissza kísérteni”. A régió sokkal nagyobb problémákkal küzd, mint társai: akkora a hiány, hogy gyakorlatilag az állam 150 százalékát költi el a bevételének. A bruttó államadósság már bőven a GDP 200 százaléka felett van. Ezt érzékeltetve a szakértő elmondta: nem szereti feltenni az ábráira a japán adósságot, „mert olyan magas, hogy összeszűkíti az összes többit”.

Az elmúlt tíz évben nominálisan alig nőtt a GDP, a kamatszint nulla körüli, és senki sem tudja, hogyan tudják kinőni a problémáikat – főképp úgy, hogy van egy nagyon rossz demográfiai helyzetük is. „Tragédia az egész” – így jellemezte a japán gazdaság állapotát Szabó László.

Négyes pálya: a dollár

Az Egyesült Államok hozza a 2–3 százalékos gazdasági növekedést a nagy visszaesés után, de az ingatlanpiaci áresés továbbra is tart. A növekedést is csak úgy tudták elérni a tengerentúlon, hogy 1000–1500 milliárd dollárral többet költött az állam, mint amennyi a bevétele volt. A kamat az USA-ban is nulla.

Az amerikai jegybank, a Fed – Nagy-Britanniához hasonlóan – közvetlenül finanszírozza az amerikai államháztartást. Vannak olyan állampapír-aukciók, ahol a kibocsátott kötvények 25 százalékát a jegybank vásárolja meg. Normális esetben, ha ezt egy ország egyedül tenné meg, a devizának össze kellene omlania.

Ugyanakkor az összes deviza ilyen, „az egyik büdösebb, mint a másik, így igazából nem történik nagy tragédia, mert ezek egymással szemben kereskednek” – véli Szabó László. Mind a négy régió óriási problémákkal küzd.

Ötös pálya: a frank

Svájc a világgazdasági sokkot könnyebben vészelte át, itt volt a legkisebb a visszaesés. A vizsgált régiók közül Svájcban a legalacsonyabb a munkanélküliség, az állam nem használ „fiskális szteroidokat”, s nem költ többet, mint amennyi a bevétele, továbbá nettó adóssága gyakorlatilag elhanyagolható – „így mindenki számára világos lehet, hogy a frank miért is értékelődött fel”. A frank hagyományosan menekülődeviza. A befektetők nem nézik az árfolyamot, ha menekülnek más devizák elől, akkor is veszik, ha hihetetlenül drága – „ösztönből cselekednek”.

A jegybank 1,20-as szinten alulról rögzítette a frank árfolyamát az euróval szemben – nem engedi jobban felértékelődni, mert az már káros lenne a svájci gazdaságra. Szabó László szerint nem úgy kell felfogni a történéseket, hogy a frank nagyon erős, hanem úgy, hogy az összes többi deviza nagyon gyenge. Erejét talán egy dolog fenyegeti: az európai politikai helyzetnek a törékenysége.