A pénzügyi luftballon a hetvenes évek óta fújódott fel. A tőkefeleslegek halmozódása és görgetése folyamatos volt – mondta Farkas Péter, az MTA tudományos főmunkatársa a Világgazdasági Kutatóintézet Csütörtöki műhelybeszélgetésén.
Már a Lehman Brothers bedőlése előtt is esésben voltak a tőzsdék. Ugyanakkor ennek a brutális mennyiségű tőkének valahová mennie kellett. Farkas szerint devizapiacokra, spekulációkra – forgalmuk 21 százalékkal nőtt 2008 és 2011 között –, illetve az adósságpiacokra menekült a tőke. Ugyanakkor a befektetők jelentős része aranyba és műkincsekbe is fektetett, továbbá sokan ismét a tőzsdék felé fordultak.
Szükség volt a mentőcsomagokra
Farkas szerint ha nem lett volna válságkezelés, s nem lettek volna mentőcsomagok, akkor lényegesen mélyebb lett volna a válság is. Ezen mentőcsomagok – melyek 2009 végéig a globális GDP kétharmadát tették ki – 80-90 százaléka bankmentésre, míg a fennmaradó részt a gazdaság élénkítésére fordították. Idáig ezek az intézkedések megóvták a világgazdaságot az összeomlástól, ugyanakkor a szerkezeti megújítások elmaradtak, ahogy a pénzügyi luftballon is – emelte ki.
A válságkezelés kétféleképpen történt. A fejlettebb országok az előremenekülést választották: pénzteremtéssel, gazdaságösztönzéssel igyekeztek elejét venni a krízis elmélyülésének. A gyengébb országokban inkább visszafogással próbálkoztak: kiadáscsökkentéssel megteremtve a gazdasági egyensúlyt. Farkas szerint egyik megoldás sem hoz eredményt, mert mindkét esetben nő az államadósság: újabb pénzek pumpálásával, hitelekkel nő az államadósság mértéke, míg a visszafogás következményeként nincsen növekedés – reálértéken tovább nő az adósságállomány.
Tobin-adóval a spekuláció ellen?
„Ebben a korszakban nem szerveződött össze a közös érdek sem. A pénzügyi rendszer sem tud úgy regulázni, ahogy kellene. Nem tudják bevezetni azt a bizonyos Tobin-adót, mellyel a spekuláció s egyes országok csordaszellemben történő kikészítése megakadályozható lenne” – mondta Farkas. A Tobin-adó alapvetően egy alacsony mértékű adó, melyet nagy spekulációk esetén meg lehetne emelni. Farkas szerint 2-4 százalékos adó esetén a spekulációs folyamat meggyengülne – de ez a nagy befektetőtársaságoknak nem érdeke.
Farkas elmondta: érdekes kérdés, hogyan alakul majd a válság. A szerkezeti feszültségek miatt lehet, hogy tíz évig elhúzódó, „vergődő folyamatban vagyunk”, melyet egy új (pénzügyi) modellnek kell követnie. A szakértő kiemelte, hogy ebben az új modellben a közösségi érdekeket kellene előtérbe helyezni – szemben a „kevesekkel”.
Egységes szabályozás kell
Biedermann Zsuzsánna, az MTA munkatársa a nemzetközi pénzügyi rendszer szabályozásáról tartott előadásában kiemelte: a mostani válság bebizonyította, hogy a bankok sokkal jobban függenek egymástól, mint azt korábban feltételezték. „Egységes szabályozásra lenne szükség az egész világban” – tette hozzá.
A Bázel III. – mely a banki kockázatok csökkentésére a nyolcvanas évek végén kidolgozott szerződés továbbfejlesztett változata – a rendszerszintű kockázatokat már sokkal inkább figyelembe veszi, mint a korábbi szabályozások. Biedermann szerint ezekkel a kockázatokkal szemben a Bázel II. még kevésnek bizonyult.
