„Hogy hogyan hívják a gyermeket, az mindegy. A lényeg a lehetőség, hogy a földgáz eljusson a Kaszpi-tengeri térségből Dél-Európába” – mondta Oettinger a Der Standardnak adott interjúban. Úgy vélte, ha léteznek jogi biztosítékokkal ellátott szerződések a kitermelőkkel, akkor másodlagos a kérdés, hogy melyik vezetéken áramlik a gáz.
Ebben az esetben Brüsszel számára elfogadható, hogy az azerbajdzsáni állami földgáztársaság, a Socar török partnerekkel közösen a török–bolgár határig szállítja a földgázt „és csak onnan kezdődik talán a Nabucco West, vagy a SEEP (Délkelet-Európai Vezeték)” – tette hozzá. A lényeg a megfelelő gázmennyiség és a biztonságos, szükség esetén számon kérhető szerződések – hangsúlyozta.
Rövidebb lehet
A Nabucco konzorcium májusban a tervezett Nabucco gázvezeték módosított változatára, a „Nabucco West” megépítésére vonatkozó ajánlatot nyújtott be az azerbajdzsáni Shah Deniz II konzorciumnak. A gázvezeték 2700 kilométerrel lenne rövidebb az első változatnál, a bolgár–török határtól a Bécs melletti Baumgartenbe és azon túl szállítana gázt. A vezetékterv létrehozásában mindenekelőtt az orosz földgáztól való függőség lazításának a célja vezérelte a partnereket.
A brit BP olajtársaság tervezete, a SEEP a tervek szerint hasonló útvonalon haladna, a török–bolgár határtól Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül Ausztriáig. Az uniós biztos szerint még akár egy évig is eltarthat, amíg megszületik a végleges döntés, hogy melyik vezeték szállítsa az energiahordozót Európába.
Oettinger szerint a Nabucco eredetileg tervezett változata azért veszíthetett vonzerejéből, mert túl sokáig húzódott a megvalósítása, drágult a kivitelezése és jelenleg a konzorciumban részt vevők „nem olyan teljesítőképesek”, mint néhány éve voltak. Az európai gázellátás egyik fő lehetséges új forrásának számító Sah Deniz 2. gázmezőt üzemeltető konzorcium pályázatán a Nabucco, a SEEP és a TAP vezeték is részt vesz.
