Az Európai Bizottság szóvivője, Olivier Bailly pénteken jelentette be, hogy július 17-én Budapesten megkezdődnek Magyarország pénzügyi tárgyalásai az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal. A nemzetközi hiteltárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter, Varga Mihály pénteken arról beszélt, hogy legkésőbb október végéig megszülethet a megállapodás.
Németh Dávid, az ING elemzője a távirati irodának elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása után várható volt, hogy július közepén indulnak a tárgyalások az IMF-fel és az EU-val; ilyen szempontból tehát nem meglepetés a bizottság bejelentése.
Odor Tamás az MNO-nak kiemelte, hogy amint „leülnek az asztalhoz, s végre kiterítik a kártyáikat, utána eldől majd minden”. A GlobalFX vezető elemzője is megerősítette, hogy reális céldátumnak tűnik az, hogy október végéig megszületik a várva várt megállapodás.
A londoni felzárkózó piaci elemzőket sem érte váratlanul az EB szóvivőjének bejelentése, mivel a tárgyalások nyári megkezdését már beárazta a piac, így a jelentősebb árfolyammozgások is elmaradtak. Így volt ez az Államadósság Kezelő Központ heti aukcióival is, hiszen a hozamok sem változtak jelentősen az előző aukciókhoz képest.
Kondrát Zsolt is hangsúlyozta a távirati irodának, hogy a forint árfolyamára várhatóan nem lesz komoly hatása a tárgyalások bejelentésének, mivel a piac már beárazta a júliusi kezdést. Az MKB Bank vezető elemzője szerint a jegybanktörvény módosítása, illetve korábban a konvergenciaprogram eljuttatása Brüsszelnek indította el a folyamatot, amely elvezetett a mostani bejelentésig.
A forint köszöni, jól van
Odor kiemelte, hogy a forint ahhoz képest, hogy milyenek a nemzetközi piaci viszonyok, kifejezetten erősnek mondható. Az Európai Központi Bank kamatvágásának hatására az euró ugyanis gyengült a dollárhoz képest, továbbra is „baj van a görögökkel”, míg a spanyol és az olasz állampapírok hozamai is igen magasak. Spanyolországban ráadásul a bankszektort érintő mentőcsomagról szóló tárgyalások megkezdését is kitolták július 20-ig, továbbá Japán is komoly deficitproblémákkal küzd.
Az EKB kamatvágásáról Odor elmondta, hogy általánosságban, amikor kamatot vág egy jegybank, az gyengíti a devizát. „A piac árazta már a döntést”, meglepetésről nem beszélhetünk. Sokkal érdekesebb az, amit az EKB elnöke, Mario Draghi mondott, miszerint a gazdaság felpörgetése érdekében történt a kamatcsökkentés. Tehát nem további tőkét pumpálnak a gazdaságba, hanem megpróbálják azt élénkíteni – tette hozzá az elemző.
A forint árfolyamával kapcsolatban Odor kiemelte, hogy összességében kifejezetten erősnek mondható a jelenlegi árfolyamszint, főleg annak tükrében, hogy „az euró sincs a topon”, köszönhetően a fentebb említett világpiaci viszonyoknak. A forintárfolyam alakulására ugyanis komoly hatással van az euró-dollár kurzus.
Tovább gyűrűzik az euróválság
Az európai adósságválság tovább gyűrűzött a héten: Spanyolország után Ciprus is segítséget kért, igaz, ők inkább Oroszország hitelében bíznak, semmint a trojkáéban, az EKB, az EU és az IMF hármasában.
Németországban a válsághelyzet kapcsán két álláspont feszült egymásnak: az egyik szerint már „annyi pénzt lapátoltunk össze különböző mentőcsomagokra, valamint a bankszektorba, hogy többet még véletlenül sem kéne”, míg a másik nézőpont az, hogy „akiknek pénzt adtunk, akkor figyeljük már oda arra, hogy azt mire költik el” – emelte ki a bankunióra célozva Odor.
Annak ellenére, hogy az uniós csúcson megállapodtak az európai uniós tagországok állam- és kormányfői abban az eljárásban, amelynek keretében kidolgozzák a gazdasági és pénzügyi uniót kiteljesítő folyamat lépéseit, továbbra is van némi széthúzás az országok között. Ez leginkább a francia–német viszonyra igaz. Korábban Angela Merkel német kancellár és a már leköszönt francia elnök, Nicolas Sarkozy ugyanis nagyszerűen megértették egymást, de Berlin, az új francia elnökkel, Francois Hollande-dal már nem tud olyan gördülékenyen egyeztetni.
Odor kiemelte, hogy a távoli jövőben nélkülözhetetlen az euróövezet fennmaradása szempontjából, hogy „egység legyen”, de legalább egy „közös irányvonalnak” ki kellene alakulnia. Ez pedig szükségszerűen azzal jár, hogy a nemzetállamoknak részben le kell mondaniuk szuverenitásukról. Utóbbiban továbbra sincs teljes egyetértés, bár az uniós csúcson úgy fest, ebbe az irányba indultak el a felek. Az EU működési sebességét ismerve előrelépés rövid időn belül nem várható.
