Az EKB kamatvágásáról Odor elmondta, hogy általánosságban, amikor kamatot vág egy jegybank, az gyengíti a devizát. „A piac árazta már a döntést”, meglepetésről nem beszélhetünk. Sokkal érdekesebb az, amit az EKB elnöke, Mario Draghi mondott, miszerint a gazdaság felpörgetése érdekében történt a kamatcsökkentés. Tehát nem további tőkét pumpálnak a gazdaságba, hanem megpróbálják azt élénkíteni – tette hozzá az elemző.
A forint árfolyamával kapcsolatban Odor kiemelte, hogy összességében kifejezetten erősnek mondható a jelenlegi árfolyamszint, főleg annak tükrében, hogy „az euró sincs a topon”, köszönhetően a fentebb említett világpiaci viszonyoknak. A forintárfolyam alakulására ugyanis komoly hatással van az euró-dollár kurzus.
Tovább gyűrűzik az euróválság
Az európai adósságválság tovább gyűrűzött a héten: Spanyolország után Ciprus is segítséget kért, igaz, ők inkább Oroszország hitelében bíznak, semmint a trojkáéban, az EKB, az EU és az IMF hármasában.
Németországban a válsághelyzet kapcsán két álláspont feszült egymásnak: az egyik szerint már „annyi pénzt lapátoltunk össze különböző mentőcsomagokra, valamint a bankszektorba, hogy többet még véletlenül sem kéne”, míg a másik nézőpont az, hogy „akiknek pénzt adtunk, akkor figyeljük már oda arra, hogy azt mire költik el” – emelte ki a bankunióra célozva Odor.
Annak ellenére, hogy az uniós csúcson megállapodtak az európai uniós tagországok állam- és kormányfői abban az eljárásban, amelynek keretében kidolgozzák a gazdasági és pénzügyi uniót kiteljesítő folyamat lépéseit, továbbra is van némi széthúzás az országok között. Ez leginkább a francia–német viszonyra igaz. Korábban Angela Merkel német kancellár és a már leköszönt francia elnök, Nicolas Sarkozy ugyanis nagyszerűen megértették egymást, de Berlin, az új francia elnökkel, Francois Hollande-dal már nem tud olyan gördülékenyen egyeztetni.
Odor kiemelte, hogy a távoli jövőben nélkülözhetetlen az euróövezet fennmaradása szempontjából, hogy „egység legyen”, de legalább egy „közös irányvonalnak” ki kellene alakulnia. Ez pedig szükségszerűen azzal jár, hogy a nemzetállamoknak részben le kell mondaniuk szuverenitásukról. Utóbbiban továbbra sincs teljes egyetértés, bár az uniós csúcson úgy fest, ebbe az irányba indultak el a felek. Az EU működési sebességét ismerve előrelépés rövid időn belül nem várható.
