A magyar származású amerikai milliárdos befektetőguru szerint fel kell ismerni, hogy a költségvetési megszorításokra építő válságkezelés kontraproduktív, máskülönben az euróövezeti válság tovább gerjeszti magát, és a bajba jutott államok beragadnak a mostani deflációs negatív spirálba.
A befektető a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számításait idézte, amelyek szerint az euróövezeti válság által sújtott államokban minden egydollárnyi költségvetési kiadáscsökkentés több mint egy dollárral csökkenti az adott ország bruttó nemzeti termékét.
„A kialakult válság nem csak az adósok hibája, a tévedésnek mindenki részese volt, különösen Németország és Franciaország, amelyek a rendszert tervezték” – fogalmazott Soros György. Kifejtette: a német jegybank az euró létrehozásakor ragaszkodott bizonyos fékek beiktatásához, ami most korlátozza a válságkezelést. „Így jött létre ez a nagy, összetett gond, ami közös és kollektív kudarc, és amiért közösen kell vállalniuk a felelősséget” – mondta.
Az eurókötvény lehet a megoldás
Soros György szerint a válságból kivezető egyik utat a közös euróövezeti kötvények jelentik, amelyek csökkentik az adós és hitelező államok közötti egyre nagyobb különbségeket. De ehhez Németországban komoly politikai elhatározás szükséges, ami egyelőre hiányzik – tette hozzá. Elismeréssel szólt ugyanakkor az elmúlt hónapok válságkezeléséről.Németország felismerte a válság kettős természetét, hogy egy banki krízist és egy szuverénadósság-válságot is kezelni kell. Utóbbival még nem sikerült megbirkózniuk az euróövezeti döntéshozóknak, de figyelemre méltó, ahogy Angela Merkel német kancellár – saját alsóháza és a német jegybank ellenében – az Európai Központi Bank kötvényvásárlása mellett állt ki – tette hozzá.
Fény az alagút végén
A bankunióra vonatkozó tervek, illetve az EKB programja elégséges volt ahhoz, hogy megfékezze az euró szétesése irányában mutató folyamatokat – mondta. Hozzátéve, ha ezeket a lépéseket további, a szorosabb integráció irányába mutató intézkedések követnék, már „lehetne látni a fényt az alagút végén”.
A világgazdasági válság tanulságait véleménye szerint még nem sikerült rendesen levonni, a nemzetközi pénzpiaci reformfolyamat rendre akadályokba ütközik, a pénzpiacok szabályozása még mindig a szuverén államok hatáskörébe tartozik, és rendkívül nehéz nemzetközi szinten összeegyeztetni az érdekeket. Mintegy 25 év növekedés volt a válság előtt, egy olyan időszak, ahol a hitelállomány nagyobb ütemben bővült, mint a bruttó nemzeti termék – mondta, elismerve, hogy a hitelezés is hozzájárult a gazdasági növekedéshez. „Most ezt a nagy hitelállományt kell leépíteni, és ennek a folyamatnak hatása kell, hogy legyen és hatása is van a gazdasági kibocsátásra” – tette hozzá.
