Az igazgatósági tag az euróövezet előtt álló kihívásokat elemezte beszédében a pénzügyi integráció és a stabilitás, illetve a monetáris politika eszközei tükrében. Rámutatott: a pénzügyi válság során szerzett tapasztalatok számos bizonyítékát adták annak, hogy a jelenlegi globálisan integrált pénzügyi rendszerben milyen gyorsan terjednek át a problémák egyik intézményről a másikra, egyik bankrendszerről a másikra. Számos példája volt annak is, hogy a meghozott országos és ágazati szintű ellenintézkedések széttördelték a pénzpiacokat, különösen Európában.
A szerzett tapasztalatoknak köszönhetően mostanra kialakult az a konszenzusos meggyőződés, hogy egy erősen integrált és megfelelően felügyelt pénzügyi rendszer jobban hozzá tud járulni a források hatékony elosztásához és tudja növelni a jövedelmező befektetésekhez szükséges forrásokat. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a pénzügyi integráció valóban hozzájárul-e a pénzügyi rendszerek stabilitásának fokozásához is. „A válaszom egyértelmű igen – mondta Benoît Coeuré. – Persze, bizonyos feltételek teljesülése esetén.
Először is megfelelő eszközökkel kell rendelkezni annak megakadályozására, hogy a pénzügyi integráció homályos befektetési eszközök és üzleti praktikák táptalajává válhasson. Másodszor: tudván, hogy a pénzügyi szektor hajlamos rövidlátó, csordaszellemű magatartásra, hirtelen hangulatváltásokra, a vezetők és alkalmazottak javadalmazását hosszú távú eredménymutatókhoz kell kötni. Harmadszor, meg kell akadályozni a pénzintézetek mérlegét terhelő kockázati tényezők halmozódását, és negyedszer: megfelelő eszközökkel kell rendelkezni pénzintézetek és különböző joghatóságok közötti „fertőzésveszély” elhárításához.
Az integrált pénzügyi rendszer kialakítása elengedhetetlen előfeltétele az egységes monetáris politika gyakorlásának az euróövezetben, hangsúlyozta Coeuré.
Egyetlen kéz
A pénzügyi rendszer-integráció lehetővé teszi a nemzeti bankrendszereknek és a vállalati kötvénypiacoknak a kockázatok, illetve a forrásallokáció nemzeti piacok közötti terítését. A pénzügyi válság, majd a szuverén adósságválság által okozott piaci széttöredezettség súlyos csapást mért az európai pénzügyi rendszerre, illetve a monetáris politikai transzmissziós mechanizmusára. Ennek áthidalására az EKB számos hagyományos és szokatlan monetáris eszközt vetett már be, míg végül az LTRO hosszú távú viszontfinanszírozási műveletekben (Long Term Refinancing Operations), illetve az OMT közvetlen monetáris tranzakciós programban (Outright Monetary Transacitons) találta meg a hatékony megoldást.
Az Európai Központi Bank igazgatósági tagja előadásában hangsúlyozta, hogy az EKB készen áll az OMT-műveletek végrehajtására minden esetben, ha valamely ország az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) támogatási programjához folyamodik segítségért és vállalja a támogatási feltételek teljesítését. Kiemelte azonban: az EKB tudatában van annak, hogy műveleteivel csak tüneti kezelésre képes, nem hatol a probléma gyökeréig. A megoldást csak a makroprudenciális szempontok szerepének növelése hozhatja meg az integrált pénzügyi rendszerek felügyeletében, és ennek biztosításhoz a monetáris unió hatékony működése érdekében egyetlen kézbe kell adni a pénzügyi rendszer felügyeletének hatáskörét.
