Az Európai Unió a válság kitörését követően egy neokeynesianus politikát folytatott, amely abban mutatkozott meg, hogy hagyták elszállni a költségvetési deficiteket annak érdekében, hogy az államok a központi büdzsén keresztül ösztönözzék a gazdaságaikat – hangsúlyozta Csery Péter, a Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) szakértője. Úgy látja, 2009-et követően a stabilizációra épülő gazdaságpolitika került előtérbe, ami alapvetően neoliberális vonalat jelentett, és annak legfőbb képviselői a németek voltak. Ez napjainkig tart és vegytisztán neoliberális elvekre épül, amelynek legfőbb eleme az egyensúly megteremtése, a növekedés beindítása csak ezt követően kerülhet előtérbe – tette hozzá.
Csery szerint nagyon nehéz ennek a gazdaságpolitikának a mérlegét megvonni, mivel eredményei csak hosszú távon érnek be, ha beérnek. A dél-európai államokban bevezetett megszorító intézkedések két részből álltak – hangsúlyozta a szakértő. Egyrészt az egyenlegjavításra, valamint a szerkezeti reformokra törekedtek, amelyek csak később hozhatják meg az eredményüket – tette hozzá. A szakértő szerint az Európai Bizottság őszi makroprognózisában már azt lehetett látni, hogy 2014–15 körül beérhetnek a reformok.
Torzult neoliberalizmus
Az MPK gazdasági szakértője egyébként egy tanulmányában arról írt, hogy a most bajban lévő országok kormányainak többsége egyfajta torzult neoliberális modellt követett, amely elérhetővé tette a nemzetközi tőke előtti akadályok leépítéséből származó előnyöket, viszont a washingtoni konszenzus egy másik lényegi, az államháztartás finanszírozásával kapcsolatos pontját egyszerűen negligálta.
Konkrétabban: a kormányzatok – kiváltképpen az eurózónában – a lemaradott gazdaságokat olcsó külföldi hitelekből pumpálták fel és/vagy felelőtlen jóléti intézkedéseket eszközöltek, nem törődve a költségvetési egyensúly elérésére vonatkozó kritériummal – vélekedett Csery. Vagyis ha tisztán a neoliberalizmus szellemében folytatták volna a gazdaságpolitikájukat, akkor aligha halmozódhattak volna fel azok a kezelhetetlen mértékű államadósságok, amelyek jelenleg az egyik legfőbb problémát okozzák – tette hozzá.
Csődbe kellene menniük
Nemrég derült fény arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap közgazdászai is elismerték, hogy az általuk ajánlott recept némileg hibás volt – mutatott rá Csery. Az IMF szakértői abban tévedtek, hogy a megszorítások hatásait alábecsülték, így egy adott nagyságú szigorítás nem azzal az eredménnyel járt, amire a szakértők számítottak – tette hozzá.
A bankok állami megsegítése kapcsán az MPK munkatársa arról beszélt, hogy differenciáltan kellene kezelni ezt a problémát, meg kellene vizsgálni, mely bankok voltak a katalizátorai a pénzügyi válságnak. Ezt követően kellene meghatározni, mely bankokat kell kisegíteni, míg a felelősöket hagyni kellene csődbe menni – tette hozzá.
Senki nem tudja, mi lesz
A szakértő úgy látja, hogy a bankok teljes körű kisegítése azt az üzenetet hordozhatja magában, hogy egy felemelkedő szakaszban újból eladhatják hibás termékeiket, és abban bízhatnak, hogy ismét a hónuk alá nyúlnak. Természetesen a felelőtlenül működő bankok csődbe menetele nagy krízist okozna, de hosszabb távon azt az üzenetet közvetítené, hogy nem lehet ilyen üzleti tevékenységet folytatni – hangsúlyozta Csery.
„Közhely, hogy a neoliberális paradigma megbukott, de senki sem tudja megmondani, hogy mi jön helyette.” Komoly útkeresés zajlik, de főleg a neokeynesianusok kerülnek előtérbe, akik az állam nagyobb szerepét hangsúlyozzák – tette hozzá. Az, hogy a neoliberális közgazdasági paradigma után milyen közgazdaság-tudományi nézet kerül előtérbe, azt nem lehet tudni, és egyelőre nem is igazán körvonalazódik – zárta szavait a szakértő.
