A közgazdász hangsúlyozta: az EKB előtt álló legnagyobb kihívás és szakpolitikai kérdés, hogy miként lehet elősegíteni, hogy a laza monetáris politikai feltételek jobban érvényesüljenek a reálgazdaságban. Az EKB elnöke szerint a központi bank már „rengeteget tett” azzal, hogy jelentős likviditást biztosított a bankok számára, ahogy azzal is, hogy a bankok az általuk nyújtott hiteleket fedezetként használhatják a frankfurti szervezet eszközeinél. Hangsúlyozta, hogy keresleti oldali hiányosságok is akadályozzák a hitelezés beindítását, amelyet most tovább rontott, hogy leszálló ágban van a reálgazdasági ciklus.
A bajba jutott euróövezeti országok gazdasági kilátásairól kiemelte: az EKB látja, hogy a költségvetési konszolidációs folyamatok közepette nehéz helyzetben vannak ezek az országok. A megszorítások növekedésgátló hatását firtató kérdésre válaszul leszögezte: a kiigazítás – különösen a magas államadóssággal rendelkező államokban – elkerülhetetlen. Rámutatott: noha igaz, hogy a megszorításoknak rövid távon recessziós hatásuk van, az a kulcskérdés, hogy miként lehet tompítani ezt a hatást.
Mario Draghi kifejtette: egyrészt a helyesen megtervezett, elsősorban a kiadási oldalt érintő konszolidációs programok – az euróövezeti országok magasabb újraelosztási rátája miatt – kedvezőbbek. Másrészt a termék- és szolgáltatási piacokon végrehajtott reformok elősegíthetik a kivitelt, ami így lendíthet a bruttó hazai termék külkereskedelmi komponensén. Harmadrészt pedig a hiteles, közép távú kiigazítási programok piaci bizalmat szülhetnek. Az EKB elnöke leszögezte: „ha gyengítjük a költségvetési konszolidációt, akkor kockáztatjuk a már meghozott áldozatok kedvező hatását”.
