Az egyezmény a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, szabályozza, hogy az egyes jövedelemfajták (osztalék, kamat, jogdíj, önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem stb.), valamint a vagyon tekintetében melyik szerződő félnek milyen körben van adóztatási joga, kizárva ezzel a magánszemélyek, illetve vállalkozások bevételének és vagyonának kettős adóztatását. Az egyezmény újdonsága, hogy széles körűen, a jelenlegi nemzetközi sztenderdeknek megfelelően biztosítja a kérésre történő adóügyi információcsere lehetőségét.
Orbán Gábor az egyezmény aláírását követően elmondta: a két ország között eddig is volt ilyen szerződés, a megváltozott körülmények azonban szükségessé tették az 1981-ben aláírt egyezmény újratárgyalását. Az elmúlt évtizedekben nagy hangsúlyt kapott a nemzetközi adóelkerülés elleni küzdelem, aminek leghatékonyabb eszköze az információcsere – fejtette ki az államtitkár. A Svájccal fennálló szerződésben azonban szokatlan módon nem szerepelt olyan kitétel, amely feljogosította volna a magyar adóhatóságot az információkérésre Svájccal szemben. Ez a helyzet most megváltozik: január 1-jétől, miután a két ország parlamentje ratifikálta az egyezményt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) lehetősége nyílik arra, hogy a svájci adóhatóságtól információkat kérjen a jövedelem-, illetve tőkeáramlással kapcsolatban.
Az MTI azon kérdésére, Magyarország tervezi-e, hogy Ausztriához és Angliához hasonlóan úgynevezett Rubik-egyezményt kössön Svájccal, az államtitkár azt válaszolta: az információáramlás annál ugyanolyan korlátozott lenne, mint volt az elmúlt harminc évben. A Rubik-egyezmény arra ad lehetőséget, hogy a svájci fél az ott lévő jövedelmek után a forrásadót levonja és átutalja, de ugyanúgy nem lehet megismerni a jövedelmek eredetét vagy beszedni a hozzá kapcsolódó valamennyi elkerült adót.
A svájci betétek ügyében a következő cél az automatikus információcsere elérése lehet Orbán Gábor szerint, és ebben segíthetnek az elmúlt időszak nemzetközi folyamatai is.
