A Mol az Európai Bizottság határozatát megsemmisítés iránti keresettel támadta meg a luxembourgi uniós törvényszék előtt. A törvényszék az Európai Unió igazságszolgáltatási rendszerének második fő pillére a bíróság mellett.
Ítéletében a törvényszék egyfelől megállapította, hogy mivel a bányászati törvény által a meghosszabbítási megállapodás megkötésének alapjául meghatározott kritériumok objektívek, és minden, e kritériumoknak megfelelő potenciálisan érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandók, a 2005. évi megállapodás megkötése nem részesítette előnyben a Molt a versenytársaihoz képest. Hasonlóképpen – folytatódott az indoklás –, az, hogy a magyar hatóságok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a meghosszabbítási járadék mértékének meghatározását illetően, nem jelenti azt, hogy ebből bizonyos vállalkozásoknak versenyelőnye származhatna. E mérlegelési mozgásteret ugyanis olyan különböző tényezők igazolhatják, mint a meghosszabbítással érintett mezők száma, valamint e mezőknek a már termelésbe állított mezőkhöz képest fennálló becsült jelentősége.
A mérlegelési mozgástér a törvényszék szerint lehetővé teszi a közigazgatásnak, hogy megóvja a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmódot, és „nem logikátlan, hogy a meghosszabbítási járadék ( ) mértéke magasabb legyen, amennyiben a meghosszabbítással érintett mezők száma a már termelésbe állított mezők számához képest jelentős”.
A törvényszék azt is megállapította, hogy a járadékok emelésére a kőolaj világpiaci árának emelkedésével összefüggésben, vagyis a 2005. évi megállapodás megkötésétől függetlenül került sor.
E körülmények között a törvényszék megítélése szerint nem állapítható meg, hogy a 2005. évi megállapodás gazdasági előnyöket biztosított volna a Molnak a versenytársai hátrányára. Következésképpen a luxembourgi ítélkező fórum megsemmisítette az Európai Bizottság határozatát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!