Újra meg kell tanulnunk beszélni egymással?

A munkahelyen számos jó ötlet születik, de a dolgozók ezeket sokszor nem osztják meg egymással.

Olyan világban élünk, melyet a közösségi oldalak uralnak. Ezeken a felületeken az emberek éppen a Gravitáció című új filmről csipognak, és arról posztolnak, milyen remek vacsorát ettek. A Facebookon szörfölve az ismerőseink által ajánlott cikkeket olvassuk, és ellenőrizzük a legmenőbbnek vélt tartalmakat. Soha nem volt ennyire könnyű információt megosztani az egyes csoportok és az egyének között.

A sors fintora, hogy miközben a közösségi média használata általánossá vált, az ügyfelekkel és leendő partnerekkel való kapcsolattartásnál visszatértünk a poros és drága szokásokhoz. Egy cég esetében kulcsfontosságú, hogy hogyan osztanak meg információkat, hogyan jutnak el az ötletek az munkavállalókhoz. Mint az a BBC cikkében olvasható, miközben szinte minden cég potenciális melegágya az innovációnak, nincs egy működő mechanizmus, amely arra szolgál, hogy ezt a mély ismeretet megosszák egymással. Mi történik, ha ezek az ötletek bezárva maradnak az emberek fejében, vagy egy csapat tapasztalata nem jut el a vezetőségig?

Ez a jelenség rárímel arra, amiért 40 ezer évvel ezelőtt kihalt a Neander-völgyi ember. A Neander-völgyiek primitív eszközöket használtak, mert nem létezett innováció elődeiknél. Hiába találtak fel egy új dolgot, egy új módszert, a tudás megosztásának képessége nagyon satnya volt. Az őket követő modern ember azonban már olyan komplex szociális hálózati képességekkel rendelkezett, amelyek lehetővé tették a nagyobb alkalmazkodást és fejlődést. Szociális készségeik lehetővé tették a széles körű informálást és az ötletek megosztását.

Sydney Finkelstein, a dartmouth-i üzleti iskola professzora beszámol arról: kapott olyan felkérést egy cég részéről, hogy oktassa a vezető beosztású munkatársakat arra, hogy hogyan kell kezelni azokat a kihívásokat, melyeket főnökként tapasztalnak. Ahogy arra fény derült, ugyanaz a négy-öt probléma jön elő, akár egy kelet-európai menedzserről, akár egy brazíliai vezetőről beszélünk. Dolgozhat az illető a kutatás, a fejlesztés vagy az értékesítés területén, részletekben lehetnek eltérések, de a a mögöttes kihívások ugyanazok.

A professzor ugyanakkor erőteljesen kifogásolja ezt a módszert. „Hogy gondolják egy több tízezer embert foglalkoztató vállalatnál, hogy az információmegosztás legjobb módja egy alkalmi interakció velem?” Finkelstein leszögezi: hihetetlen tudás jön létre nap mint nap a szervezetekben, de ha ezt nem osztják meg, akkor az elveszik.

Mi tehát a megoldás? A kulcs a fölösleges bürokrácia és az elvesztegetett idő kerülése. Meg kell találni, hogy mi működik, és mi nem. Az első lépés, hogy minden ilyen erőfeszítést a „tetején” kell támogatni. „Ha a felső vezetők nincsenek benne a játékban, más miért akarna részt venni benne?” A második annak a szem előtt tartása, hogy nincs „egy méret” mindenkinek. Szükséges lehet különböző megközelítések kipróbálása, hogy lássuk, melyik működik az egyes szervezetekben.

Finkelstein nagyon fontos szempontnak tartja, hogy a mindennapos problémák kezelése során tekintettel legyünk az emberekre. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, nem lehet elvárni, hogy beosztottaink megfelelően működjenek, ahogy a beosztottaknak is tudniuk kell, hogyan kell kezelniük főnöküket. Mit a teendő például olyankor, ha egy csapat két tagja között konfliktus van, miközben a vezetésnek mindkettőjükre szüksége van? Ezeket a problémákat komolyan kell venni, mivel nagyon gyakoriak, befolyásolják a vállalati kultúrát, a hatásuk a társadalmi médiában gigantikus lehet.

A jó kommunikáció eszközei lehetnek olyan rendszeres találkozók, melyeken mindenkit arra kérnek, ossza meg a fejlesztéssel kapcsolatos ötletét, vagy azt a megközelítést, amellyel szerinte megoldható az éppen szóban forgó probléma. A hatékony interakciót segíthetjük a mindenki számára elérhető Google-dokumentumok használatával, vagy terjeszthetjük az ötleteket más közösségi eszközök segítségével is. Hasznos lehet esettanulmányok megosztása, saját tapasztalataink rövid összefoglalása, akár írásban is.

A tudás az egyetlen olyan vagyon, amely nő, nem pedig leértékelődik a használat során. Ha az emberek csak egy kis részét szentelnék annak a munkájuk során, hogy a közösségi fórumokat használva megosszák ötleteiket, az nagyon kifizetődő lehetne – véli a szakember.