A légköri szennyezés „kihelyezése” olyan elektronikus termékek, köztük okostelefonok, olcsó ruházati cikkek és más javak formájában jelentkezik, amelyeket a fejlődő országokban állítanak elő, de az Egyesült Államokban és Európában használnak, fogyasztanak el.
Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Bizottságának (IPCC) gondozásában készülő tanulmány szerint – amelynek kivonatos verziója jutott a The Guardian birtokába – a 21. század első évtizedében a Földön kétszer olyan gyors ütemben nőtt a szén-dioxid és az üvegházhatást kifejtő többi gáz kibocsátása, mint a megelőző három évtizedben. Ennek nagy része a széntüzelésre vezethető vissza, a legtöbb szenet pedig azok az erőművek égették el, amelyek az amerikai és európai fogyasztók számára különféle termékeket előállító kínai és más fejlődő országok feldolgozóipari üzemeit látják el energiával.
Kína és a fejlődő térség évi szén-dioxid-kibocsátása 2000 óta duplájára, 14 gigatonnára emelkedett. Ebből 2 gigatonna vezethető vissza az exportra gyártott termékekre. Összességében Kína és a fejlődő világ feldolgozóipara már több szén-dioxidot juttat a légkörbe, mint az amerikai és az európai feldolgozóipar együttesen – állapítja meg az IPCC tanulmánya. Annak ellenére is, hogy már Kína, India és Brazília rohamosan duzzadó középosztálya is nagyban hozzájárul fogyasztásával a klímaváltozáshoz, a régió egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátása még messze elmarad Amerika és Európa mögött.
A klímaváltozást okozó gázok kibocsátásának exportja nagyban akadályozza az országos statisztikákra alapuló emissziókorlátozási erőfeszítések sikerét. Szakmai körökben már megkezdődött az egyeztetés arról, hogyan lehetne a kibocsátási felelősséget pontosabban elosztani az egyik országban gyártott, de a másikban felhasznált termékek után.
A felhasználókat kell hogy valamiféle felelősség terhelje az országhatáraikon túl gyártott termékek után – szögezte le Cynthia Cummis, a World Resources Institute üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának elszámolásával foglalkozó szakértője.
