Spanyolország kijött az intenzívről, de még semmi sem dőlt el

Az ibériai állam egyelőre elkerülte a gazdasági összeomlást, és a nemzetközi szervezetek segítségére sem szorult.

Az első negyedévben negyedéves alapon 0,4 százalékkal, éves összehasonlításban 0,5 százalékkal nőtt a spanyol bruttó hazai termék (GDP) a spanyol nemzeti statisztikai hivatal (INE) végleges adatai szerint. Negyedéves szinten a 2008-as gazdasági válság kezdete óta nem nőtt ilyen gyorsan három hónap alatt a spanyol GDP.  Ez volt a harmadik egymást követő negyedév, amikor folyamatos gazdasági növekedés volt.

A GDP bővülésében nagy szerepe volt az élénkülő belföldi keresletnek. A nagyobb kereslet 0,7 százalékkal növelte a GDP-t 2014 első negyedévében. Gazdasági elemzők szerint véget ért a spanyol gazdaság „szabadesése”, és jó irányba mennek a dolgok. Luis de Guindos Jurado gazdasági miniszter májusban úgy nyilatkozott, hogy a második negyedévben a GDP-növekedés üteme legalább akkora lesz, mint az elsőben.

Miután az elmúlt két évben az életéért küzdött a spanyol gazdaság, úgy tűnik sikerült az ibériai államnak kijutnia az „intenzív osztályról” – írta legfrissebb elemzésében Helga Jung, az Allianz biztosítótársaság igazgatóságának a tagja a Project Syndicate oldalán. A bankszektor gyógyultnak tekinthető, a spanyol kötvények iránti igény egyre nagyobb, valamint az ország egyre jobb feltételek mellett jut hitelhez a nemzetközi piacokon, de még nagyon sokat kell tenni azért, hogy a növekedés fenntarthatóvá váljon – tette hozzá.

A szakember szerint az egyik legjobb hír az ibériai országnak, hogy a legutóbbi tízéves futamidejű állampapírok négyszeres jegyzés mellett keltek el, ráadásul a rájuk kötött csődbiztosítás is a 2010-es 4 százalékról 3,2-re csökkent. Szintén kedvező hír, hogy a spanyol gazdaság a tavalyi utolsó negyedévben visszatért a növekedési pályára, erre az évre 1 százalékos bővülést jósolnak az elemzők. Abban az esetben, ha tényleg sikerülne az ibériai országnak két százalékos bővülést elérnie 2015-ben, az nagyobb lenne mint a teljes eurózóna átlaga, ami a foglalkoztatottságra is kedvező hatást gyakorolna – mutatott rá Jung.

A közgazdász úgy látja, a spanyol gazdaságpolitika legnagyobb eredménye, hogy az ország több mint két évtized után pozitív fizetési mérleget tudott felmutatni, a válság mélypontján egyébként a GDP 10 százalékát is elérte a deficit. Szintén kedvező fejlemény, hogy 2013-ban 5,2 százalékkal nőtt az ibériai állami kivitele az előző évhez képest, ami egyébként Németországénál is jobb teljesítmény. Mindezen fejlemények együttesen vezettek el a deficit csökkenéséhez, és a termelékenység javulásához, ami pedig Spanyolország versenyképességét javította – tette hozzá az elemző.

Persze arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a versenyképesség javulása komoly elbocsátásokkal, a bérek csökkentésével járt az ibériai államban – mutatott rá a szakember. A föntebb bemutatott lépések az árak 0,1 százalékos csökkenéséhez vezettek, de ennek ellenére nem kell deflációtól tartani, mivel az alacsony infláció a fogyasztás növelését segítheti, ami már meg is jelent az egyre jobb bizalmi indexekben is.

„Mindezen pozitív adatok ellenére a spanyol gazdaság tartós növekedése még elég messze van.” Az Allianz igazgatósági tagja szerint az első kritikus tesztje a mostani eredményeknek az lesz, hogy a beruházási ráta, hogyan alakul a következő negyedévekben, amely még mindig a krízis előtti szinten van. A kihívás nem egyszerűen az, hogy nőjön a beruházási ráta, hanem hogy fenntartható is legyen, szemben a válság előtti időszakkal, amikor a fejlődést csak a túlhevített építőipar szolgáltatta, amelynek az összeomlása magával rántotta a teljes spanyol gazdaságot – vélekedett Jung.

Napjainkban a beruházások növekedése nem csak egy szektorra, hanem a gazdaság teljes vertikumára kiterjed. A közgazdász szerint szerencsére a kilátások is ígéretesnek tűnnek: növekszik a magánszektor bizalmi indexe, a kapacitás-kihasználtság is egyre kedvezőbb, és biztatóak a vállalati értékesítési számok is. A folytatódó szigorú költségvetési politika, azonban az állami beruházásokra negatív hatást gyakorol a jövőben is – tette hozzá.

Jung szerint a spanyol gazdasági helyreállítást a legnagyobb mértékben a munkaerő-piaci helyzet veszélyezteti. A munkanélküliségi ráta jelenleg 25,3 százalék, a fiatalok körében 53,9 százalék, ráadásul az utóbbi időben látható gazdasági fellendülés nem volt elég az állástalanság jelentős csökkentéséhez. Az elemzés szerzője ennek kapcsán arra emlékeztetett, hogy 2012-ben a kormány jelentős munkaerő-piaci reformokat hajtott végre, amivel lényegesen rugalmasabbá tette a korábbi merev szabályozást ezen a területen, de ezen lépések hatása rendkívül lassan fejti ki a hatását.

Mindezekre tekintettel a mostani jobbközép kormánynak többet kell tennie, hogy rövid távon növelje a foglalkoztatottságot, főként a fiatalok körében, akiknek a tudása, erőfeszítése és vállalkozói szelleme nélkül nem lehet fenntartható növekedési pályára állítani Spanyolországot – vélekedett a szakember. Ehhez többek között a szakképzés javítását, vagy a részmunkaidős munka kiterjesztését lehetne tovább fejleszteni.

A közgazdász szerint az utolsó legnagyobb kihívás, amivel az ibériai államnak szembe kell néznie, az az államadósság, amely mostanra a GDP 100 százalékára nőtt. Eddig több olyan lépés is történt (egészségügyi és oktatási költségcsökkentések, nyugdíjreform), amelyek megpróbálta megfékezni az államadósság bővülését. „A legnagyobb veszély jelenleg, hogy az országra jellemző lesz egyfajta reformfáradság, amely semmivé teheti az elmúlt évek erőfeszítéseit, amely jelenleg a legnagyobb ellensége Spanyolországnak.”