Ewald Novotny a külföldi bankok részvételének jelentőségére is felhívta a figyelmet. Kifejtette, hogy ezek pénzügyi szolgáltatásokat nyújtottak a régióban, ahol nem volt ilyen hagyomány, ugyanakkor a devizahitelezés is felfutott, ami mostanra jelentős problémákat okoz.
Az osztrák jegybank elnöke szerint a külföldi tulajdonban lévő bankok jelenléte pozitívumokkal járt ezen országok számára, mert jól működő és nem „politikailag motivált” hitelezési tevékenységet folytattak, másrészt a bankok számára is fontos volt az európai expanzió. Hozzátette: az osztrák bankok közép-európai bankcsoportokká alakultak át, integrált rendszerek jöttek létre, multinacionális vezetőséggel.
A 2008-as válság lefékezte a kelet-közép- és dél-európai régió felzárkózási folyamatát, de ez a terület relatíve jó állapotban jutott ki a válságból, és ismét elkezdte a konvergenciafolyamatot – mondta Ewald Novotny. Erre a régióra szerinte nem a stagnáló növekedés lesz a jellemző, de az alacsonyabb növekedési indikátorok miatt a konvergenciafolyamat el fog húzódni.
Az elnök kiemelte: hosszú távú stratégiára van szükség, miközben figyelni kell a makroökonómiai és pénzügyi stabilitásra, a deficitre, és emelni kell a beruházást és a hitelezést.
Erdem Basci, a Török Nemzeti Bank elnöke az árstabilitásról tartott előadásában kiemelte: a magas infláció és a defláció is károsan hat a gazdasági növekedésre. Egy központi bank az árstabilitás fenntartásával tud leginkább hozzájárulni a növekedéshez – vélekedett. Szólt arról, hogy Törökország az árstabilitás érdekében strukturális reformprogramot jelentett be, amelynek alapja a humán tőkébe való beruházás, a technológia és az innováció, valamint a fizikai infrastruktúrába való beruházás. Reményeik szerint ezek a lépések Törökország növekedési potenciálját legalább egy százalékponttal tudják növelni.
Az elnök kifejtette: Törökországban magas volt az infláció, 10 és 100 százalék között volt több mint 30 éven keresztül. Az infláció továbbra is 5 százalékos cél feletti, de alacsonyabb, mint korábban. Ha az utóbbi évtizedekben végig évente 5 százalék körül nőttek volna a fogyasztói árak, akkor az Egyesült Államok GDP-jének 30 százalékát tudták volna elérni.
