A II. világháború után hiány volt a tejből, a túltermelés csak az 1970-es években kezdődött el. A többletet előbb az Európai Unió elődje, az Európai Közösségek vásárolta fel a piacinál magasabb áron, majd 1984-ben bevezette a termelés mennyiségét szabályozó tejkvótarendszert. Most, harminc évvel később az Európai Unióban teljes egészében liberalizálják a tejpiacot. Forradalmi átalakulás még úgyis, hogy 2009 óta minden évben 1 százalékkal emelték a nemzeti kvótákat a rendszer megszüntetésére és a növekvő világpiaci keresletre való felkészülés jegyében.
A feltörekvő országokban egyre nagyobb az igény a tejtermékek iránt. Például a kínai piac óriási keresletet támaszt a külföldön gyártott csecsemőtápszerek iránt, miután hatalmas botrányok robbantak ki a hazai gyártmányú, gyermekek halálát okozó szennyezett tápszerek miatt. Ebben a helyzetben a főszereplő Észak-Európa már starthelyzetben várakozik. Írország nem titkolja, hogy 2020-ig meg akarja duplázni tejtermelését. Németországhoz és Franciaországhoz képest az évi 5,4 milliárd liter tejet termelő Írország ugyan kicsinek számít és terveit az exportra alapozza, miután termékeinek 80 százalékát már így is külföldön értékesíti. Ugyanez a helyzet Hollandiában, ahol a tejtermelők szövetsége (NZO) „hihetetlenül nagy lehetőségként” tekint a kvótarendszer eltörlésére.
„A kvótákat azért állították fel, mert a kereslethez képest túl sok tej volt a piacon, de a helyzet tényleg nagyon sokat változott azóta” – mutatott rá René van Buitenen, az NZO szóvivője. Az eddigi rendszer miatt az Egyesült Államok és Új-Zéland termelői előnyhöz jutottak és mára a világ első számú exportőreivé váltak. A holland tejtermelők eltökéltek, hogy behozzák a lemaradást, és reményeik szerint 2020-ra 20 százalékkal növelik a kibocsátást. Az európai kontinens első számú tejtermelője, Németország évi 1-3 százalékos növekedéssel számol 2020-ig, és a termelők nem is rejtegetik örömüket. Németország az utóbbi 30 év alatt 21-szer lépte át nemzeti kvótáját, amiért összességében közel kétmilliárd eurós bírságot kellett fizetnie. Miként a többi észak-európai ország, Németország is úgy véli, hogy megfelelően felkészült a tejtermelés gyors növelésére, és bízik abban, hogy képes lesz ésszerű áron értékesíteni a többletet.